Kínai szólás: Rávezeti, hogy belépjen egy gyönyörű helyre (引人入勝)

A Keleti-Jin dinasztia (Kr. u. 314-420) végén a legtöbb állami ügyet az eunuchokra bízták, míg Ling császár ideje jelentős részét ágyasokkal és lakomákkal töltötte. Sok fő kormányzati hivatalnok szintén megszállottja volt a pazarló életnek és inkább vagyont gyűjtöttek, mintsem kormányoztak.

A „引人入勝” (yǐn rén rù shèng) kínai közmondást általában arra használják,
hogy leírjanak valamit, ami csodálatos, értékes és vonzó. (Flora Chung/Epoch Times)

Ebben a sötét és viharos időszakban sok fiatal értelmiségi meglehetősen borúlátó volt, mivel nem látták a jövőjüket, hisz tudták, hogy bármikor meggyilkolhatják őket. Sok tehetséges fiatalember az ivásba menekült. Wang Chen is közéjük tartozott.


20 éves korában Wang Chen nagy hírnevet szerzett a tehetségével. Nagybátyja, Fan Ning, aki egy konfuciánus tudós és a Keleti-Jin közgazdásza volt, dicsérte Wangot a magabiztosságáért és a potenciálisan feltörekvő személyiségéért.


Azonban Wang Chen nagyon csalódott volt a korrupt uralkodás miatt, és nem volt semmihez sem ambíciója. Belemerült az ivászatba és mindig részeg volt.


Guo Chengzhi novelláskötetében, a Guo Zi-ben (Kr. u. 403 körül) ezt a viselkedést úgy írta le, hogy Wang Chen-t addig juttatta az alkoholfogyasztás, hogy belépett egy csodálatos helyre vagy államba.


A „rávezeti, hogy belépjen egy csodálatos helyre” kifejezést a „Szándékosság és kényeztetés” című fejezetből vették „A világ meséinek egy új beszámolója” című könyvből* melyet a Déli és Északi dinasztiák (Kr. u. 420-589) idejében írtak.


A 引人入勝 (yǐn rén rù shèng) szólás a történetből és a kifejezésből alakult ki. A szó szerinti fordítása: rávezeti, hogy belépjen egy gyönyörű helyre. A szólást annak a kifejezésére használták, ami lenyűgöző, elmélyülést igénylő, elbűvölő vagy érdekes.


A szólás mai köznapi jelentése valami gyönyörű, érdekes vagy vonzó dolog leírása, például egy történet, egy regény, egy előadás, film vagy zene, stb. leírása.


Megjegyzés: *„A világ meséinek egy új beszámolója” (世說新語) c. könyvet Liu Yiqing (Kr. u. 403-444) állította össze a Déli és Északi dinasztiák (Kr. u. 420–589) alatt. Több, mint 1130 történelmi anekdotát és leíró esszét tartalmaz mintegy száz irodalmárról, zenészről és festőről, akik a II-IV. században éltek.