Lovak ezrei vágtatnak előre (萬馬奔騰)

Ling Mengchu (Kr. u. 1580-1644) egy híres író volt a Ming dinasztiában (Kr. u. 1368-1644). Arról a novelláskötetéről volt ismert, amely részletes tanulmánya a 17. századi erkölcsnek.


Ling Az ámulatában az asztalt üti* című gyűjteményében használta először az „ezer ló vágtat előre” kifejezést, hogy ezzel egy nagy vihar hangját írja le egy történetben, amely Guo Qilang-ról szól.


A történetben Guo Qilang a kereskedő apja vagyonát örökölte, és később még több pénzt csinált hitelezőként, kihasználva a magas kamatokat. Mivel ismert volt arról, hogy kihasználta mások nehézségeit, csak néhány barátja volt.

„Lovak ezrei vágtatnak előre” – egy kínai hasonlat a teljes gőzzel való előre menetelre. (Hua Kuo/Epoch Times)

Egyik nap hallotta Zhang-ról, az egyik ügyfeléről, hogy sok pénzt keresett azzal, hogy a fővárosban üzletelt. Ezért elment, hogy megkeresse Zhang-ot, akit a kölcsön és a kamat visszafizetésére akart rávenni. Zhang melegen fogadta őt, és nemcsak a pénzt adta vissza neki, hanem egy csinos prostituáltnak is bemutatta.


Amíg a fővárosban volt, Guo mindennap sok pénzt költött borra és nőkre. Pillanatok alatt eltelt három év, és a vagyonának nagy részét el is költötte. Abban az időben háborúk voltak az országban, és nem mert hazamenni azzal a kis pénzzel, ami maradt neki.


Megvesztegetett egy hivatalnokot, és megvette a Hengzhou tartomány kormányzói állását. Gou nagyon büszke lett magára, mert pénze és hatalma is lesz nemsokára. Útban Hengzhou felé megállt, hogy meglátogassa az édesanyját, és rávette, hogy tartson vele. Elindultak Hengzhou-ba hajón, áthaladva a Jangce folyó mentén fekvő kisebb és nagyobb városokon.


Egyik éjjel, míg mélyen aludtak a hajón, egy heves vihar kerekedett. Gou felébredt a furcsa zajra. Úgy hangzott, mintha lovak ezrei vágtattak volna előre az égen, és katonák ezrei trappoltak volna át a fákon. A zuhogó eső és az erős szél megrémítette Guo-t és kíséretét.


Hirtelen egy szélroham gyökerestől kitépett néhány fát, és egy hatalmas fa a hajóra esett. Guo-nak sikerült partot érnie, és magával húzta az édesanyját, mielőtt a hajó elsüllyedt. A pénze, a kormányzói tanúsítvány, a csomagjaik és a szolgálóik mind odavesztek a hajóval.


A vihar után Guo édesanyja nagyon beteg lett, és néhány nap múlva meghalt. Pénz, élelem, alvóhely és barátok nélkül, akik segíthettek volna neki, Guo-nak el kellett mennie kormányosként dolgozni, hogy megélhessen.


Ling Mengchu azért írta ezt a történetet, hogy bemutassa, mennyire kiszámíthatatlan tud lenni az élet. Figyelmeztetésnek szánta, hogy senki se legyen túl büszke, mikor jól megy a sora, vagy túl szomorú, mikor a dolgok rosszul állnak. Nem próbálta elrejteni az igazságot a történeteiben, és felfedte mindennapjainak korrupt szokásait.


A történetben elhangzott 萬馬奔騰 (wàn mǎ bēn téng) kifejezést később arra használták a Qing dinasztia írói, hogy leírják az erős és lendületes katonák menetelését vagy más csodálatos jeleneteket. Napjainkban ez egy kínai szólássá vált, és az angol „teljes gőzzel előre” kifejezés hasonló jelentésével bír.


*Az ámulatában az asztalt üti c. mű kb. Kr. u. 1628-ban született meg. Ez egy novelláskötet, amely élénken leírja az életet abban az időben. A gyűjtemény két részre osztható, kb. negyven történettel mindkét részben.


Forrás: Thousands of Horses Galloping Ahead