Művelési tapasztalat a Zhen Shan Ren képkiállításon

A nevem Normunds és Litvániából jövök. Áprilisban Rigában tartottunk Zhen Shan Ren képkiállítást. Az előkészületek pár hónapig tartottak, de nem a kezdettől vettem részt ebben a folyamatban. Csak a kiállítás megnyitó előtt érzetem erősen, hogy szeretnék segíteni.

Mivel nem Rigában lakom, azt gondoltam, hogy az egyetlen módja annak, hogy segítsek, az, hogy tájékoztatom az embereket a kiállításról a saját városomban. Ezzel a gondolattal az agyamban elmentem Rigába, hogy csatlakozzak a csoportos Fá-tanuláshoz, és azt mondtam a koordinátornak, hogy szeretnék segíteni valamilyen módon. Miután együtt tanultuk a Fá-t, a koordinátor felsorolta azokat a feladatokat, amiket meg kell tenni a kiállítás előtt.

Ezek között volt, hogy fel kell hívni különböző szervezeteket. A koordinátor szerint ez olyan feladat volt, amelyet én is meg tudok csinálni, mivel a telefonhívásokat Litvánia bármely pontjáról lehet kezdeményezni. De ez nem az volt, amit én elterveztem, így először nemet mondtam. Más gyakorlók vállalták el ezt a feladatot. Rövidesen felismertem, hogy valami nem stimmel a xingxingemmel. Megkérdeztem magamtól, hogy miért nem szeretnék együttműködni? Mindig is nagyon fontosnak tartottam az együttműködést a gyakorlók között.

Mesterünk a „a Dáfá tanítványoknak tanulniuk kell a Fá-t” kihangsúlyozza: „ahogy már ti is már felismertétek a Dáfá tanítványok által kezdeményezett sok projektnél, amelyet az üldözés felfedéséért, az igaz tények tisztázásáért, az élőlények megmentéséért indítottak el, a legeslegfontosabb, hogy a Dáfá tanítványok jól működjenek együtt, és csak akkor fognak jól menni a dolgok, hogyha az emberek jól tudnak együtt dolgozni.“

Már kialakítottam magamban egy elképzelést, hogy mi az, amit csinálni szeretnék, és ez gátolt meg abban, hogy elfogadjak egy másik javaslatot. Emellett semmi ilyen fajta munkát nem csináltam korábban, mint telefonhívásokat kezdeményezni, így ez nagyon új dolog és ismeretlen dolog volt nekem. Ugyanakkor pontosan ez teszi egy csodálatos lehetőséggé az emelkedésre. Elmentem ahhoz a gyakorlóhoz, aki átvállalta a feladatot, és felajánlottam a segítségemet.

Az első lépés az volt, hogy szervezeteket találjunk az Interneten, és megkeressük a telefonszámaikat, és e-mail címeiket. Eldöntöttük, hogy Riga területén található legnagyobb cégeket fogjuk felhívni.

A következő lépés a telefonhívások voltak. Egyetértettünk abban, hogy én fogom felhívni a szervezeteket a listánk elejétől, és a másik gyakorló a lista végéről kezdi.

Miután helyes gondolatokat küldtünk együtt, elkezdtünk telefonálni. Én telefonáltam először, és azt mondtam, hogy egy nemzetközi képkiállítást rendeznek Rigában, és küldhetek e-mail-en egy pár információt erről. Annak a szervezetnek a munkavállalóit talán érdekelheti ez a kiállítás. Mielőtt befejeztem, amit mondani szerettem volna, egy pozitív és megerősítő reakciót kaptam.

Meglepődtem, hogy milyen könnyen ment. Egy ilyen kellemes hangulatban telefonáltam a következő alkalommal, de ez már nem ment olyan könnyedén. Azt mondták, hogy ilyenfajta e-mail miatt ők általában pénzt kérnek, ugyanakkor rendben találták, hogy elküldöm nekik, és majd ők eldöntik, hogy továbbítják-e a munkavállalóknak.

A harmadik telefonhívást is megcsináltam, és visszautasítást kaptam. Ezek után rájöttem, hogy helyes gondolatokat kell küldenem minden egyes telefonálás előtt, hogy megsemmisítsem azokat a tényezőket, amelyek gátolják az embereket abban, hogy a kiállításról halljanak. Saját magamat is meg kell tisztítanom minden rossz dologtól, hogy a szívem nyugodt legyen minden egyes telefonhívás előtt.

Miközben telefonáltam, lehetőségem volt sok emberi érzés és vágy felismerésére magamban, mint pl. boldogság, amikor a dolgok jól mennek, vágyakozás a meggyőzésre. Ellenszenv, amikor visszautasítanak, törekvés egy eredményre, vágy az elismerésre, vágy a küzdelemre, és a magabiztosság hiánya, önzőség és félelem attól, hogy vajon mások mit gondolnak rólam.

Délután a másik gyakorló felhívott engem, megkérdezte, hogy mentek a telefonhívások, és mely szervezeteket hívtam fel. Fontos volt neki, hogy tudja, mert különben megtörténhetett volna, hogy ugyanazokat a szervezeteket hívjuk fel. Kiderült, hogy ő sokkal több szervezetet hívott fel, mint én. Nagyon meglepődtem, mivel úgy gondoltam, hogy én elég gyorsan dolgoztam. Így felszínre került nálam a közdelem, és a győzelem ragaszkodása. Sietni kezdtem a telefonhívásokkal, és kevés időt töltöttem a helyes gondolatok küldésére és saját magam megtisztítására. Mivel siettem, és nem volt nyugodt a szívem, ezért hamarosan visszautasító válaszokat kaptam. Felismertem, hogy jobb abbahagyni a telefonhívásokat aznap, mert nem tudtam lenyugodni a szívemben.

A legfontosabb következtetésem ebből a tapasztalatból az volt, hogy minden egyes hívás után megtaláltam magamban egy ragaszkodást. Aztán minden egyes hívás előtt ezeket a ragaszkodásokat csak akkor tudtam megszüntetni, hogyha megtisztítottam magamat a helyes gondolatok küldésével. Ilyen módon az emelkedés folyamata gyors volt.

Mielőtt elkezdtem telefonhívásokat végezni, nem volt magabiztosságom, és aggódtam, hogy mit gondolnának rólam az emberek. Most egészem másképpen gondolkodom, hogyha szükség van Dáfá projekteknél a telefonhívásos segítségre, biztosan segíteni fogok. Hogyha részt veszünk egy projektben, akkor képesnek kell lennünk együtt működni, és arra, hogy a koordináljanak bennünket. Hogyha mi jól együttműködünk, akkor a Dáfá ereje hatalmas lesz, és a Dáfá projekt eredménye bizonyosan jó lesz.

Elég hosszú ideig, kb. Egy fél évig csak nagyon ritkán végeztem az egy órás meditációt. Képtelen voltam késztetni rá magam, egyáltalán nem tudtam végezni. A kiállításnak köszönhetően azonban minden megváltozott. Miután két napi rigai tartózkodásom után hazaértem, leültem és elkezdtem az egy órás meditációt. Jelentős emelkedés történt, és mindezt a Zhen, Shan, Ren művészeti kiállításnak köszönhetem.

Köszönöm!

(A koppenhágai 2013-as Európai Fálun Dáfá Tapasztalat-megosztó Konferenciára benyújtott beszámoló)