Művelés a Dáfában

Üdvözlöm Mestert!
Üdvözlöm gyakorlótársaimat!

A nevem Valentina, olasz Dáfá gyakorló vagyok. Meg szeretném osztani a Dáfában tett művelési tapasztalataimat.

A Fá tanulásának fontosságát ténylegesen átérezni
A férjemen keresztül kaptam meg a Dáfát. Azonnal meghívott, hogy vegyek részt a helyi Fá-tanulási csoportban. Ösztönösen éreztem, hogy javamra válik a Fá tanulása a csoportban, és a gyakorlók közti tapasztalat megosztás. Már egy ideje művelem magam, de még mindig érzem, hogy a csoportos Fá-tanulás segít, és előre visz a személyes művelésemben.

Emlékszem, hogy a Fá tanulása után a gyakorlók megosztották egymással tapasztalataikat, ami segített jobban megérteni a Fát. Megtanultam, hogyan nézzek magamba.

Ugyan nem vagyok jártas a művelésben, de felfogtam, hogy ha jól akarom végezni a ténytisztítást, akkor nagyon fontos, hogy jól kommunikáljanak a gyakorlók egymással, és hogy jól tanulják a Fát. Ha lépést szeretnénk tartani Mester Fá-helyreigazítási folyamatában, ha el akarjuk érni a mércét személyes művelésünkben, és ha teljesíteni akarjuk ősi fogadalmunkat, akkor nem mellőzhetjük a Fá tanulását.

Néhány hónappal a Fá elnyerése után először vettem részt egy európai Fá-konferencián. El kellett fogadnom a tényt, hogy a konferencián előadott beszédekből nem mindet értettem meg, sőt, még el is aludtam rajtuk. Mikor hazamentem, egy hatalmas erőt érzékeltem, ami arra késztetett, hogy legyek szorgalmas a személyes művelésben. Mester gondoskodott rólam, holott akkoriban még nagyon alacsony volt a Fá megértésem. Két dologra azonban tisztán emlékeztem: az egyik, hogy annyit tanuljam a Fát, amennyit csak tudom, hogy lépést tudjak tartani a Fá-helyreigazítási folyamatban. A másik pedig az volt, hogy tisztázzam a tényeket. Onnantól kezdve részt vettem a helyi ténytisztító rendezvényeken, és a Fát terjesztő aktivitásokon. Később pedig részt vettem az egész országra kiterjedő ténytisztító rendezvényeken is.

Minden alkalommal, mikor vagy a nemzeti vagy a nemzetközi tapasztalat megosztó rendezvényeken vettem részt, egy hatalmas lendületet éreztem utána. De ha hazaértem, ez a lendület sajnos kevesebb lett, és a hétköznapi emberek gondolatai és ragaszkodásai újból elfedték valós énemet, azt a részt, ami már egybeolvadt a Dáfával, azt a részt, ami lehetővé tette, hogy a helyes úton járjak.

Mester ismételten elmondta nekem a Fá tanításaiban, hogy milyen fontos a Fá tanulása. Ez a Fá tanítás ugyan egyszerűnek tűnik, de ezt az éretté válás folyamatában fokozatosan értettem csak meg. Ugyan ésszel megértettem, de a gyakorlatban, a ténytisztító rendezvényeken, továbbra is nagyon sok nehézséggel, és zavarással kellett szembe néznem – egyik vizsga jött a másik után.

Ami a legnagyobb benyomást keltette bennem, az a Szabad Kínát c. film bemutatójának szervezésekor történt, amit a városházán tartottunk meg egy meghallgatás keretében. Több gyakorló dolgozott együtt, néhányan a helyi politikusokat hívták telefonon, hogy meghívják őket a bemutatóra. A rendezvény előtti héten még mindig akadtak olyan politikusok, akikkel nem vettük fel a kapcsolatot, ezért sietve hívtam őket. Emiatt kevesebb időt szántam a Fá tanulására, és a gyakorlásra, és nem figyeltem eléggé a személyes művelésemre sem.

A bemutató napján nagyon rossz volt a művelési állapotom, és képtelen voltam tartani a helyes gondolataimat, mindenféle emberi ragaszkodások jöttek elő. A meghívott politikusok nem jöttek el a bemutatóra, de egy csomó lakó eljött. Nagyon szomorú voltam, és úgy éreztem, hogy a rendezvény sikertelen, mert nem jöttek el a politikusok. Nem voltam abban a hangulatban, hogy törődjek a jelenlévő emberekkel.

Ugyan nyilvánvalóan nem végeztem jól a dolgom, Mesternek, és gyakorlótársaimnak köszönhetően megérintette a nézőket a film. Sőt, néhányan érdeklődtek a gyakorlóhely iránt is, és szerették volna megtanulni a gyakorlatokat.

Attól fogva egy nagyon erős megérzésem volt, hogy féltem, és inogtam, ezért úgy határoztam, hogy szakadatlanul tanulni kezdem a Fát. Eredetileg azt akartam, hogy sokáig tanulom a Fát, de képtelen voltam koncentrálni, míg el nem olvastam Mester Fá tanítását: „Mi egy Dáfá-tanítvány“. Mester tanítása kísértett a fejemben: „előttetek, Dáfá-tanítványok előtt csak egy út létezik: az igaz művelés. Nem létezik másik út.“ Mester ezt is említette: „Ti művelők vagytok, ez nem a múltadra vagy a viselkedésedre vonatkozik, hanem a lényedre, az életed értelmére, a felelősségre, amelyet viselsz és a történelmi küldetésedre. Csupán így vagy egy valódi Dáfá-tanítvány.“

Mivel nem tanultam jól a Fát, ezért elvesztettem az alapomat. A Fá vezetése nélkül, hogy segíthetnék Mesternek a Fá helyreigazításában, hogyan mondhatom, hogy Dáfá-tanítvány vagyok? Hogyan felejthettem el, hogy ki vagyok, és mi a feladatom? A Fá vezetése nélkül minden tevényekségem emberi, melyeket emberi gondolatok is vezérelnek.

Úgy éreztem, képtelen vagyok szembe nézni Mesterrel, nagyon szomorú voltam. Úgy határoztam, hogy bepótolom. Megértettem, hogy befelé kell tekintenem, és tényleg művelnem kell magamat. A bemutató sikerére, a hírnévre, és mások tetszésére való vágyam helyettesítette a helyes gondolataimat, melyekkel egy gyakorlónak bírnia kell. Azt kívántam, hogy sok ember jöjjön a bemutatóra. Különböző gondolataim voltak különböző emberek felé, melyekben csak társadalmi státuszukra néztem, nem arra gondoltam, hogy mindannyian érző lények, akiket meg kell menteni. Mester azt tanította nekem, a ténytisztításnak az emberek szívét kell célba vennie, lehetőséget kell adni számukra, hogy kiválaszthassák jövőjüket.

Miután tanultam ebből a leckéből, nem mellőztem a Fá tanulását többet. A Fá a levegő, amit belélegzek. Most már egyre inkább felfogom, miért mondta Mester, hogy „a Fát vegyük Mesternek“, és hogy minden kérdésünkre választ találunk a Fában. Mester mindent felajánlott nekünk, hogy hazatérhessünk, és hogy teljesíthessük ősi fogadalmainkat. Amíg a Fá szerint cselekszünk, nem saját magunkat, és emberi ragaszkodásainkat helyezzük az első helyre, addig minden jó lesz.

Sokmindent láttam, amit nem végeztem jól a gyakorlótársaimmal való együttműködés során. Nem bíztam bennük teljesen, főleg a férjemmel volt többször ellentmondásunk.

Otthon művelődni
Mivel mindig a férjemmel együtt vettem részt a ténytisztító rendezvényeken, ezért fontos volt számomra, hogy jól együtt tudjak működni vele. Mesternek köszönhetem, hogy ilyen művelési környezetet teremtett nekem. Úgy éreztem, hogy szigorúnak kell lennem önmagamhoz, így felelősségteljes tudok lenni a művelésemmel szemben, valamint a Fával szemben. Sok körülmény között voltak összeütközéseim a férjemmel, képtelen voltam befelé tekinteni, és képtelen voltam jóságos, vagy türelmes lenni vele. Messze voltam Mester elvárásától: „A türelem a kulcs az egyén xinxingjének emeléséhez. A dühvel, sértődöttséggel vagy könnyekkel való szenvedés a hétköznapi ember türelméhez tartozik, ő saját érdekeltségeihez ragaszkodik. A düh vagy sértődöttség nélküli szenvedés a művelő türelme.“ (Mi a türelem (ren)? – Esszenciák a további haladásra I.)

A gyakorló férjemet mindig is többet kritizáltam, mint dícsértem. Képtelen voltam a jó oldalát látni, és azt szerettem volna, hogyha az én megértésem, és az én kívánalmam szerint cselekedne. Ezért mindig szemrehányást tettem neki. Ráébredtem, hogy ez nem tisztességes vele szemben, és hogy amit tettem, nem felelt meg Mester elvárásának – megragadtam az alkalmat, és befelé tekintettem, emelkedtem. Bármikor is látom gyenge pontját, először saját magamba nézek, és saját magamat javítom ki.

Ráébredtem, hogy nagyon erős a harci szívem, miközben a művelésben éppen a mértékes magatartást kell fenntartani.

Egyszer lefordítottam egy cikket a Clearharmony weboldalra egy fiatal gyakorlótól Kínából. Leírta a tapasztalatát, amit a ténytisztítást szolgáló információs anyagok kreálása során élt meg, és arról, hogy cikkeket ír a Minghui weboldalnak. Azt az információs anyagot, amit ő készített, kiválasztották a Minghui szerkesztők, és kiszedték belőle a lényegtelen részeket, és még több erőteljesebb ténytisztító anyagot raktak bele. Mikor éppen ezt a részt fordítottam, ezt gondoltam: módosították az anyagát, biztos nagyon levert. De a gyakorló reakciója teljesen eltért az enyémtől. Hálás volt a Minghui szerkesztőknek, és meghatotta őt a módosítás. Mert rádöbbent, hogy a Dáfá-tanítványok egy testet alkotnak, mindenki feltételek nélkül támogatja egymást. A cél az, hogy még hatékonyabb legyen a ténytisztítás, és hogy még több érző lény meneküljön meg.

Szégyelltem magam, mert helytelenek voltak a gondolataim, de köszönetet mondtam Mesternek, hogy lehetőséget adott nekem, hogy felismerjem az egyéniségem elengedésének fontosságát. A Fát kell az első helyre helyeznem. De a férjemmel mindig ellentmondásba kerültem, és képtelen voltam elfogadni a kritikát, mindig úgy éreztem, hogy nekem volt igazam. Magatartásom nem volt erkölcsös.

Néha úgy éreztem, hogy nagyon nehéz elengedni a ragaszkodásokat, de mindig emlékeztem, amit Mester mondott a 2003-as kínai lampionünnep idején tartott Fá-magyarázatban: „Én tudom érzékelni az állapotot a gondolataitokban, ez nagyon keserű, igazán keserű, de ti nem pontosan a mai nap miatt vártatok ezernyi és ezernyi évet?! A jövőd, amit te be fogsz teljesíteni, állhat-e helyes arányban avval a picikével, amit te ma elszenvedsz?!“ (Fá-magyarázat a Fá-konferencián az USA nyugati partján, a kínai lampionünnep idején 2003-ban)

Megértem, hogy nagyon messze vagyok Mester elvárásától, nagyon sok ragaszkodásom van, amiket el kell engednem. De tudom, hogy szigorúbbnak kell lennem magammal szemben, és szorgalmasabbnak a személyes művelésemben. Rajta maradok ezen a ponton. Úgy értelmeztem, hogy csak akkor tudok jól együtt működni gyakorlótársaimmal, ha jól végzem a személyes művelést.

Köszönöm Mesternek, hogy egy ilyen csodálatos Dáfát adott át nekünk, hogy lehetőséget adott nekem, hogy Dáfá-tanítvány válhasson belőlem. Köszönöm gyakorlótársaim támogatását, és segítségét. Itt megköszönném a Minghui szerkesztőknek is, és az olasz Clearharmony gyakorlóinak. Nagyon sokat segített a művselésemben, és a fejlődésemben, hogy olvashattam gyakorlótársaim tapasztalatait.

Ha bármi helytelen, kérlek jósággal mutassátok fel nekem.


Köszönöm Mesternek!
Köszönöm gyakorlótársaimnak!


(A koppenhágai 2013-as Európai Fálun Dáfá Tapasztalat-megosztó Konferenciára benyújtott beszámoló)