Kínai írásjel: Selyem (絲)

A 絲 (sī) kínai írásjel a selyemre utal, ami olyan jó, mint a finom fonál és a fonálszerű tárgyak, mint a rostok, a drót vagy a zsinór. Az írásjelet arra is használták, hogy leírják a nagyon kis mennyiségű dolgokat.

A selyem kínai írásjele a selyemből, vagy finom fonalból álló tekercset ábrázolja, ahogyan összesodorják őket.

A 絲 (sī) két írásjelből áll, a 糸 (mì vagy sī) gyökjelből, amely selymet jelent. A bal oldali 絲 írásjelet néhány kínai betűtípusnál 糹 (sī)-ként használják, amely a 糸 egy formája, amelynek három pont van az alján, míg más betűtípusoknál a 糸 írásjelet használják, melyen alul a 小 (xiǎo) gyökjel található „kicsi“ jelentéssel.


A selyemhernyó selymet sodor,
hogy az emberek ruhát tudjanak szőni,
a méhek azért készítik el a mézet, hogy az emberek megegyék,
és ha az emberek nem vesznek részt a tanulásban,
akkor még csak annyira sem jók, mint az apró rovarok.


A 絲 írásjel selyemfonál tekercset ábrázol vagy finom fonalat, amelyet szálakból sodortak össze.

Néhány gyakran használt írásjel kombinálva használja a 絲 jelet, többek között: 絲綢 (sī chóu), utalva a selyemre, a selyemruhára vagy magára a selyemszövetre; 蠶絲 (cán sī), utalva a selyemhernyó selymére; 絲毫 (sī háo) jelentése a legkisebb mérték vagy mennyiség; 雨絲 (yǔ sī), egy finom esőszitálás; és a 肉絲 (ròu sī) aprított húst jelent.

Lopótök, agyag, bőr, fa, jáde vagy kő, fém, kötél és cső a nyolcfajta anyag, amelyből nyolcfajta hangszert készítettek az ősi Kínában. A 絲竹 (sī zhú) egy gyűjtőfogalom, amely a húros és fúvós hangszerekre utal, amilyen a pipa és a kínai citera is, ezek mind 絲 (sī)-ből vagy selyemfonálból készültek, és a fuvola, amely 竹 (zhú)-ból vagy bambuszcsőből készült.

A 絲亮光 (yī sī liàng guāng) kifejezés egy fényfonalat, míg a 絲笑容 (yī sī xiào róng) egy mosoly nyomát írja le.

A 絲毫不留 (sī háo bù liú) azt jelenti, hogy nem maradt nyom utána, és a 絲毫無誤 (sī háo wú wù) jelentése pedig valami, ami teljesen jó és nincs hibája.

A selyemszövet volt a fő exportja az ősi Kínának, és a fontos selyemkereskedelem adta a nevét a híres Selyemútnak is, amely összekötötte az ősi Kínát a Nyugattal, melyet 絲綢之路 (sī chóu zhī lù)-nak neveztek kínaiul.

蠶吐絲, 蜂釀蜜, 人不學, 不如物 (cán tǔ sī, fēng niàng mì, rén bù xué, bù rú wù) egy költői vers az ősi Kínában, amely a selyemhernyóra utal, és erkölcsi tanítást közvetít.

A vers megtanít, hogy a selyemhernyó selymet sodor, hogy az emberek ruhát tudjanak szőni, a méhek pedig mézet készítenek, hogy az emberek megegyék, és ha az emberek nem vesznek részt a tanulásban, akkor még csak annyira sem jók, mint az apró rovarok.