Tanú: munkafeltételek a Masanjia kényszermunkatáborban

(Minghui.org) Kétszer, összesen két évig tartottak fogva a Masanjia kényszermunkatáborban. A Masanjia kényszermunkatábor Liaoning tartományban van, és „Masanjia Büntetésvégrehajtási Intézet Első Szakasz“ néven is ismert. Ez egy élő pokol, és a női Fálun Gong-gyakorlók üldözéséről hírhedt. Három úgynevezett „csoport” van a táborban, a harmadik csoportban csak Fálun Gong-gyakorlókat tartanak fogva. Régebben a munka mind a három csoportban különböző volt, de 2012 óta mindannyian ruhákat készítenek. A munkatábor hihetetlen összegű pénzt keres azzal, hogy a gyakorlókat rabszolgamunka végzésére kényszerítik.

2010 nyarán a munkatábor többféle terméket gyártott, többek között rézdiódákat, eldobható zuhanyzós rövidnadrágot és mellényt, valamint karácsonyfa díszeket is. 2011-től főleg különböző fajta téli ruhákat állítanak elő. Mindegyiken be fogom mutatni, hogyan készültek.

A harmadik csoportba – ahol csak gyakorlókat tartanak fogva – újonnan érkezőket először általában az első csoportba tették. Ott diódákat kellett gyártaniuk egy Shenyang-i gyárban. A diódák kb. 7 cm hosszúak voltak. A középső 1 cm volt maga a dióda, rézvezetékkel mindkét végén.

Ezek a diódák mind összecsavarodva jöttek, és ki kellett egyenesíteni őket. Egy bőr alátét volt az asztalra ragasztva, vastag bőrkesztyűt viseltünk, és az alátéten forgattuk a diódákat, hogy kiegyenesedjen a vezeték. A nyári forróságban a kezünk nagyon meleg lett és izzadt, de nem pihenhettünk. Általában a jobb kezünket használtuk a dióda kiegyenesítéséhez és a bal kezünkkel folyamatosan beállítottuk a diódát. Egy idő után minden csontunk fájt és kimerültünk. Néha, mikor felemeltük a fejünket vagy felálltunk, hallottuk az ízületünk recsegését. De általában nem engedték meg, hogy felálljunk, mivel a vezető őr, Yu Jiang azt akarta, hogy annyira szenvedjünk, amennyire csak lehetséges. Számos jelentést olvashatnak Yu-ról és a bűncselekményeiről a Minghui oldalon. Ő volt az egyik leggonoszabb, és sok gyakorlót személyesen ütött és kínzott. Yu nyíltan ezt mondta a gyakorlóknak: „Azt kívánom, hogy szenvedjetek. Ha nem szenvedtek, akkor nem érzem jól magam.” Azonban később letett róla a kommunista rezsim. A harmadik csoport új kapitánya Wang Hanyu lett, aki egy évvel ezelőtt vette át ezt a pozíciót. Abban az időben egy egész kosár diódát kellett mindenkinek kiegyenesítenie mindennap. Ez egy téglalap alakú, sörös rekesz méretű kosár volt. Még ha nagyon keményen is dolgoztunk, nagyon nehéz volt egy kosarat teletenni egy nap. De az őrök ezt a „legkönnyebb feladatnak” nevezték, mert sok gyakorló, akiket erre a feladatra rendeltek ki, idősek voltak vagy olyanok, akiket brutálisan megkínoztak és ennek eredményeképpen nagyon legyengültek. Mikor először megérkeztem – mivel nem egyenesítettem teljesen ki a diódákat –, a rabcsoport vezetője minden erővel megütötte az arcomat. Az őr látta ezt, de nem mondott semmit. A munkatábor elég sok pénzre tett szert a diódákból. Azt mondták, hogy 10 jüan volt a nyereség minden kosár diódára.

Az ütemtervünk brutális volt. Minden reggel hat órakor kezdtünk. Ebéd után azonnal vissza kellett térnünk dolgozni. Majd legalább délután 5-6-ig vagy akár 7 óráig dolgoztunk nyáron. De sokszor kellett éjjel 10 óráig dolgoznunk, hogy befejezzük, és néha még a hálószobába is elvittük magunkkal a munkát és éjfélig dolgoztunk, vagy néha egész éjjel. Ha valaki nem fejezte be az őr által kijelölt „kvótát”, nemcsak túlóráznia kellett, de meg is „nevelték”. A nyugodt éjszakákon gyakran hallottuk az elektromos botok hangját. Pontosan ezért épült a munkatábor egy elhagyatott területen. A munkatáboron kívül csak kukoricamezők vannak, és a tábor körüli falak magasak és vastagok. Ha az emberek hangosan sikítottak odabent, senki sem hallotta kint. Wang Yanmin őr egyszer kihívóan azt mondta: „Mik a törvények? Én vagyok itt a törvény. Azt kell tennetek, amit mondok. Ha nem, meg foglak verni benneteket. Beperelhetsz bárhol, ahol csak akarsz. Akkor hallgatni fogsz? Ha még mindig nem hallgatsz, folytatni fogom a kínzásodat. Ha egy napra vagy itt, engedelmeskedned kell a kapitánynak azon az egy napon. Itt, a kapitány az apád és az anyád. Ha nem hallgatsz a szüleidre, jogunk van megverni téged!”

Egy időben néhányunkat kijelöltek, hogy eldobható zuhanyzós sortot és mellényt gyártsunk. Félig átlátszó rózsaszínűek voltak. Minden nap mindenkinek két-háromszáz rövidnadrágot vagy több mint száz mellényt kellett előállítania. Néhány idősebb gyakorló látása már nem volt jó, de nekik is dolgozniuk kellett. Az egyik idősebb megpróbálta a szálat átfűzni a varrógép tűjének kis lyukán. Annyira közel tartotta a fejét a varrógéphez, hogy az arca majdnem elérte a gépet, de még mindig nem tudta átfűzni. Az őröknek még nagyobb volt az igénye, mint a diódáknál. Ha valaki nem fejezte be a kvótáját, másnap teljesítenie kellett a követelményt és még meg is verték, elektromos botokkal sokkolták, pofozták és néha „nyújtóágyra” is tették őket. A nyújtóágy egy különösen brutális kínzási módszer, és sokszor beszámolt már róla a Minghui internetes oldal. Ha valaki a nyújtóágyon halt meg, nehéz bebizonyítani, mert nincs látható sérülés. Majdnem mindegyik gyakorlót rátették már a nyújtóágyra a munkatáborban, de a közönséges foglyok közül egyet sem. Néha megsértette a gyakorlók kezét a varrógép tűje, de az őrök kényszerítették őket, hogy fejezzék be a feladatot a szokásos módon. Ha nem tették meg, megverték és megkínozták őket.

2011-ben a varró munkánál téli gyerek dzsekiket és téli ruhákat kellett csinálni. Mindegyikért több mint 300 jüant kaptak. Ezek „Bosideng“ és „Wei Shi” márkák voltak. Mindkettő egy Shanyang városi vállalatnak készült, talán Liaozhung megyében. A vállalattulajdonos börtönökben végezteti ezt a munkát. Gyanítom, hogy a Shenyang börtön (Dabei börtönként is ismert) szintén ezeket a termékeket készíti. Valószínűleg azért nem jelentették még, mert ezek a gyakorlók hosszabb büntetést kaptak. Bele kell varrniuk a márkajelzést a ruhákba. Ez a munka több százszor jövedelmezőbb, mint a dióda. Egy ruhadarabon 10 jüant keresnek; több száz ruházati cikket készítettünk minden nap, így több ezer jüant kerestünk a munkatábornak minden nap. Mindenki a varrással foglalkozik most a Masanjia kényszermunkatáborban, többek között a második részleg is. Mivel visszaesett az emberek száma a munkatáborban, a rendőrség még keményebben lépett fel. Wang Fei őr volt az egyik, aki mindig túlórára kényszerített minket. Wang egy brigádnak a kapitánya, és miután Yu Jiang elment, ő és Wang Hanyu volt a két legbrutálisabb őr. Gyakran megverték a Fálun Gong-gyakorlókat.

A munkatáborban még kézműves dolgokat is készítettünk, amelyek többnyire Kínán kívül kerültek forgalomba. Azt mondták, hogy ezek karácsonyi ajándékok lettek. Hadd mondjam el a Kínán kívül élő embereknek: „Mikor lát egy gyönyörű kézműves terméket, képzelje el, mennyi vére és könnye hullt ártatlan Fálun Gong-gyakorlóknak az elkészítésnél, és mennyire igazságtalan és hány bűncselekmény zajlik a munkatáborokban, ahol ezek a dolgok készültek!”

Egy karácsonyfának hogyan lehet több ezer kis kerek műanyag labdája? Azokat mind kézzel ragasztották. Egy fémdrót darabbal kezdték, ami kb. 20 cm hosszú, és mindegyik labda bele van ragasztva a drótba. A műanyag labdákat különböző pozíciókba kell helyezni, mint a gyümölcsöket egy fa ágán. Kb. 50-60 műanyag golyót ragasztanak egy fémdróthoz. Miután kész van több tucat ilyen „kis ág”, összetekerik őket, hogy az „ág” következő szintjére jussanak, és így tovább, amíg egy nagy fa el nem készül több ezer műanyag golyóval! Egy személy több tucat kis ágat készít egy óra alatt. Mikor valaki ötvenet csinál, az őr azt mondja: „Pihenhetsz, ha hatvanat csinálsz egy óra alatt.” Ha hatvanat csinált meg, az őr azt mondja: „Pihenhetsz, ha hetvenet csinálsz egy óra alatt.” Így hajtja az embereket a munkatábor, hogy hatalmas nyereséget érjen el.

Eleinte csak a kezed fáj. Egy idő után a karjaid és a fél tested is fáj. Egy kicsit később már az egész tested. A munkatábor nem engedi, hogy felállj, hogy sétálj vagy hogy becsukd a szemed. Nemcsak fizikailag szenved valaki, hanem mentálisan is, különösen a Fálun Gong-gyakorlók. Nemcsak az őrök zaklatását viselik el, hanem a közönséges rabokét is. A rabok többnyire illegális szerencsejáték, lopás, drogok, nemi erőszak, harcok, és hasonlók miatt ülnek. A csapatvezető fogoly tetszés szerint ütheti és büntetheti a Fálun Gong-gyakorlókat. Az őrök néha még meg is dicsérik, és sosem állítják meg őket.

Kérek mindenkit a világon, hogy ítélje el, és segítsen megállítani a rabszolgamunkát a kényszermunkatáborokban Kínában, és gyakoroljon nyomást Kínára, hogy fejezze be ezt a gonosz munkatábor rendszert!

Angol verzió