Butaság befogni a fülünket mikor egy harangot készülünk ellopni

Butaság befogni a fülünket mikor egy harangot készülünk ellopni. (Zhiching Chen/Epoch Times)

Egy történetben a Tavaszi és Őszi periódusból (i.e. 770-221) egy tolvaj betört egy gazdag család házába, hogy ellopjon egy nagy harangot. Megpróbálta a hátán kivinni. Azonban a harang túl nagyméretű és nehéz volt ahhoz, hogy elvigye. Akkor a rabló talált egy kalapácsot, és apró darabokra szándékozta törni, hogy úgy könnyebben elvihesse.

Az első ütésnél a harang nagy lármát csapott. Hallva a zajt, a rabló nagyon megrémült, és befogta a fülét, remélve, hogy így csendesebb lesz a hang, és senki nem fogja hallani. Félt attól is, hogy a szomszédok észreveszik, hogy lop. Rövid hezitálás után, elszánta magát a folytatásra. Miközben ütötte a harangot a kalapáccsal, befogta a fülét. Mindazonáltal a harangból jövő hang mások számára hallható volt.

Butaság befogni a fülünket mikor egy harangot készülünk ellopni. Ezt a közmondást annak szokták mondani, aki azt hiszi, hogy elég okos ahhoz, hogy másokat becsapjon vagy aki rossz dolgokat tesz abban a reményben, hogy senki nem fogja megtudni. Mikor rászed másokat, saját magát csapja be, vagy áltatja magát.

Angol verzió