A nemzetközi „Őszinteség-Jóság-Tolerancia művészete“ elnevezésű képzőművészeti kiállítás 2012. március 19. és április 19. között került bemutatásra Jeruzsálemben. Fálun Dáfá-gyakorlók 24 darab remekművét tekinthették meg az érdeklődők a jeruzsálemi nyilvános színház előterében - a kiállított képek egyik fele a gyakorlat szépségének és jóságának témájára tért ki, másik fele pedig a Kínában napjainkban is zajló brutális üldöztetésre. Az említett színház Jeruzsálem egyik legnagyobb és legelismertebb színháza.
Számos színházi látogató álldogált hosszú ideig a remekművek előtt élénk érdeklődést mutatva a képek alatt elhelyezett magyarázatok felé, valamint általánosan a Fálun Dáfá és annak üldöztetése iránt. Néhányuk hallott is már az üldöztetésről, néhányuk még soha nem került érintkezésbe evvel a fajta brutalitással. Az utóbbiakat nagyon megdöbbentette a kínai rezsim kegyetlenkedése és együttérzésüket fejezték ki a szenvedő gyakorlókkal szemben.
Egy hölgy így vélte: „Ez nehéz dolog. Nagyon nehéz dolog. Nehéz dolog minden nap abban a tudatban élni, hogy ilyenfajta kegyetlenségek léteznek a mai világban. Nehéz egy étteremben enni vagy megnézni egy színházi darabot; nehéz akár enni vagy az életet élvezni és mindeközben tudni, hogy vannak olyan emberek a világon, akiknek ilyen szenvedéseket kell elviselniük.“
A látogatók legtöbbje múltjukra való tekintettel önkéntelenül is összehasonlították a mai Kínában zajló komplikált üldöztetést és a zsidók által elszenvedett üldöztetést a II. világháború alatt.
A kiállításra ellátogatott vallálos zsidók könnyen azonosították saját nézeteiket az Őszinteség, Jóság és Tolerancia elveivel, valamint a hitük miatt üldözött gyakorlók bátor viselkedésével és szívével.
Egy fiatal zsidó úriember így fejezte ki magát: „Azt véljük, hogy a Holokauszt sötét napjai és éjszakái elmúltak felettünk, de mégis nagyon sok embert gyilkolnak le a hitükért a világ minden táján. Ebben az esetben [a gyakorlókra utalva] a hitük még ennyire jóságos is, ezért ez még fájdalmasabb, tényleg fájdalmas.“
„Tüzetesen megnéztem a képeket. Ennyi fájdalom, fájdalom egy valóságból, amiről nem is tudjuk, hogy létezhet ebben a világban. Azt hittük, hogy a Holokauszt gonosz napjai elszálltak fejünk felett és hogy ilyenféle öldöklés már nem történik. Nos, most világossá vált számunkra, hogy a világ normalitása még egyáltalán nem állt helyre.“
* * *