Egy német gyakorló visszaemlékezik a 10 évvel ezelőtti Tiananmen téri letartóztatására egy banner tartása miatt, melyen az áll: „A Fálun Dáfá jó”

10 évvel ezelőtt, 2002. február 14-én Andre Huber, egy németországi Fálun Gong gyakorló elment Pekingbe a Tiananmen térre, hogy tiltakozzon a kínai kommunista rezsim Fálun Gong elleni illegális üldözése miatt. Három svéd, egy egyesült államokbeli és egy japán gyakorlóhoz csatlakozott. A kínai rendőrök jogtalanul letartóztatták, bebörtönözték és hazatoloncolták őket. A letartóztatása és rendőri őrizete alatt Hubert megverték és sértegették.

„Feltartottam egy sárga bannert, melyen ez állt: „A Fálun Dáfá jó”

„A Tiananmen téren 2002. február 14-én délután 2 órakor egy sárga bannert tartottam fel – melyen ez állt: ’A Fálun Dáfá jó’ és azt kiáltottam: ’A Fálun Dáfá jó!’” Huber szünetet tartott. Visszaemlékezett a 10 évvel ezelőtti eseményekre: „Ahogy ott álltam, kevesebb, mint tíz másodperc múlva rendőrök ugrottak elő és letepertek a földre” – folytatta Huber.

A rendőrök hevesen belekönyököltek a nyakamba és a fejembe

Huber szerint néhány másodperccel azután, hogy felemelte a bannert, több rendőrt 50 yard távolságból azonnal értesítettek és azok feléje rohantak. A rendőrök leütötték, elvették a bannerjét és megpróbálták bevonszolni egy rendőrségi járműbe. Kiszabadította magát, és megpróbált elmenekülni. Egy csoport rendőr megragadta a karjait és lábait és felemelte. Hubert a második rendőrautóba rakták be. „Megragadtam az ajtó fogantyúját és megpróbáltam elmenekülni, de visszahúztak” – emlékszik vissza Huber. Egy fényképen – mely a letartóztatásának időpontjában készült – hét rendőrt számolt meg, akik tartják.

Hubert lenyomták a rendőrautó aljára. „A fejemet lenyomták a lábaim közé és egy rendőr ráült a hátamra. Nem tudtam megmozdulni és nehezen kaptam levegőt. Mielőtt az autó elindult volna, a rendőr a vezetőülésben dühösen megütötte a fejemet és a nyakamat a könyökével. Egy másik rendőr folyamatosan ütötte a fejemet.”

A rendőr megragadta Hubert a gallérjánál fogva és bevonszolta a Tiananmen téri rendőrállomásra. „Abban a pillanatban vettem észre, hogy csak az egyik lábamon van cipő, az övem és a pulóverem elszakadt, és a hátizsákom eltűnt” – emlékezett Huber. Lefényképezték és kihallgatták, mielőtt betették volna egy másik járműbe. Ekkor kb. 15 rendőr volt vele együtt a járműben. Senki sem mondta meg neki, hova mennek, miért fogták el, mi fog történni, és mennyi ideig fog ez tartani.

A rendőrség: Kínában nincs olyan dolog, mint nemzetközi törvény

Hubert és a külföldi gyakorlótársait egy épületbe vitték a pekingi repülőtér közelébe, ami „úgy nézett ki, mint egy hotel, de belül teljesen üres volt”. Három hivatalos személy kihallgatta, megkérdezték a nevét, címét, és elkérték az útlevelét. Azt mondta nekik, hogy nem fog válaszolni egyetlen kérdésre sem, amíg kapcsolatba nem lépett a német nagykövetséggel. A rendőrök hosszú ideig tartó börtönbe zárással fenyegették. Huber elmondta nekik, hogy állampolgári joga kapcsolatba lépni a német nagykövetséggel, és ez az alapvető emberi joga a nemzetközi törvény szerint is.

Ahogy kinyitották a kaput, Huber úgy gondolta, hogy egy börtönbe vitték. Azt mondta a tisztnek: „Nem akarok börtönbe menni, miért börtönöznek be engem? Engem véd a nemzetközi törvény.” A tiszt ezt mondta erre: „Kínában nincs olyan dolog, mint nemzetközi törvény. Az ENSZ-nek itt nincs beleszólása. Bezárunk téged öt évre és senki sem fogja tudni, hol vagy.”

A börtön nagyon hideg és ürülékszagú volt

Hubert valamint egy svéd és egy japán gyakorlót bezártak egy 15 négyzetméteres cellába. Összesen tíz ember volt bezárva ebbe a cellába. A falak repedtek voltak és a plafon tele volt pókhálóval. A plafonon volt egy megfigyelő kamera, hogy ellenőrizzék minden mozdulatukat. Volt egy lyuk a földön, mely „toalettként” funkcionált és egy zuhanyzó-csatorna. A cella ürülékszagú volt. Huber emlékezett arra, hogy nagyon hideg volt. Mindenki csak az egyik oldalára fordulva tudott aludni, egymással szemben. Gyakran felébredt az éjszakai hideg miatt. Egész nap a földön ültek a toalettel szemben, ha nem ettek vagy pihentek. Nem engedték őket kimenni.

A kínai cellatársak úgy találták, hogy az idegen normális és udvarias volt

Huber felfedezte, hogy a gyakorlók megjelenése meglepte a kínai cellatársaikat. A kínai foglyok csodálkoztak, miért van olyan sok nyugati ember, aki gyakorolja a Fálun Gong-ot és miért jöttek egészen Kínáig, hogy tiltakozzanak az üldözés ellen. Úgy találták, hogy ezek a gyakorlók „normálisak, egészségesek, ésszerűek, udvariasak és jóhiszeműek, ellentétben azzal, amit a TV mond.” Egy fiatal fogoly, aki jól beszélt angolul fordított Hubernek és segített neki tisztázni a többi fogolynak a tényeket az üldözésről.

Huber megjegyezte, hogy minden alkalommal, mikor megemlítette Jiang Zemin, a kínai vezető nevét, aki elindította a Fálun Gong üldözését, a foglyok aktív beszélgetésbe kezdtek, hogy kritizálják Jiang-ot. Sok Jiang-ot ócsárló viccet meséltek egymásnak. Huber egyre tisztán emlékezett közülük: „Minden nap Jiang felkel, és az első dolog amit megkérdez: Hol tiltakoztak a Fálun Gong gyakorlók?” Huber megértette, hogy a Fálun Gong-nak nagy hatása van Kínában és a Jiang rezsim kigúnyolásában, mert Jiang fél a Fálun Gong-tól.

A pekingi rendőrség azért sértette meg az emberi jogaimat, mert a Fálun Gong-to gyakorlom

Hubert három napig tartották fogva. Február 17-én elvitték a Német Nagykövetség képviselőjéhez. Csak azután tették ezt, miután a német konzul hallott arról, hogy Huber be volt zárva egy fogva tartási központba. Február 18-án felszállt egy repülőre és elindult haza. „Illegálisan voltam fogva tartva Pekingben 94 órán keresztül, ebből 60 órát a fogva tartási központban töltöttem el. A kínai rendőrök megvertek. Udvarias és erőszakmentes maradtam. Nem bántottam egyetlen rendőrt sem. A pekingi rendőrség emberei megsértették az emberi jogaimat csak azért, mert Fálun Gong gyakorló vagyok” – mondta Huber.

Egy álhatatos Fálun Dáfá gyakorló

Huber fiatal korában érdeklődött a buddhizmus iránt. Az édesanyja mutatta meg neki a Fálun Dáfá-t 1998-ban. Az elmúlt 14 évben egy álhatatos és szorgalmas gyakorló volt. Iskolai tanár és mikor lehetősége van, elmondja a többi tanárnak és a diákoknak a tényeket a Fálun Dáfá-ról. A polgármesterrel, a városi tanácsosokkal és a sajtóval is beszélt már a Dáfá-ról.