2010. április 30-án gyertyafényes demonstrációt tartottak a Fálun Dáfá pécsi gyakorlói a Székesegyház előtti Sétatéren. A rendezvény célja a Fálun Dáfá mai napig is tartó könyörtelen üldöztetéséről való megemlékezés volt. Kínában, a Kínai Kommunita Párt (KKP) a mai napig kegyetlenül bánik a Fálun Dáfá ott élő tanítványaival, akik a Fálun Dáfá szellemet és testet egyaránt ápoló művelési útját választották, lelkük harmonizálásához, jobb emberré válásukhoz és belső megnyugvásukhoz. Válogatott kínzási technikákkal kényszerítik az erőszakkal koncentrációs- és munkatáborokba zárt tanítványokat, hogy mondjanak le a Fálun Dáfá gyakorlásáról, hogy a KKP zord ideológiáját válasszák a Fálun Dáfá alapelvei, a Igazságosság, Jóság és Tolerancia elvei helyett.
A rendezvény este 20.00-kor kezdődött és 23.00-ig tartott a belvárosban. Számos idelátogató járókelővel, szórakozni vágyó fiatallal, idősebb érdeklődővel találkoztunk, akiknek beszéltünk az üldözés részleteiről, a Fálun Dáfá békés meditációs gyakorlatairól és szellemi alapelveiről.
Egy fiatal fiú elmesélte, hogy néhány hónappal ezelőtt járt Kínában, ahol saját bőrén is tapasztalhatta a KKP durva bánásmódját. Félve kérdezte meg tőlünk, hogy szándékozunk-e a jövőben még Kínába menni, mert ő így is elég veszélyesnek találja.
Jött egy angol nyelvű úriember, aki a feliratot meglátva „Fálun Dáfá” azonnal tudta, hogy miről van szó. Tudott a Fálun Dáfá elleni szörnyű hadjáratról Kínában.
Számtalan arra járó külföldi is érdeklődött a megemlékezésről, de akadtak olyanok is, akik csak arra kértek bennünket, hogy meséljük el mi is ez. Egy fiatal fiú és egy lány a megemlékezés előtt sétálva látta, hogy éppen az álló gyakorlatokat végezzük. Oda is fordult hozzánk, hogy megkérdezze, mi is az a Fálun Dáfá. A szórólapot odanyújtva azt mondta, „nem kell szórólap, inkább mesélj róla”. Majd miután a gyakorlatok pozitív hatásairól, a belső harmóniáról, lelki megnyugvásról beszéltünk neki, azt mondta „mégis kérném azt a szórólapot!”.
Sok fiatal jött oda érdeklődni, hogy miért is vagyunk itt, mik ezek a gyakorlatok. Ezek a beszélgetések tökéletes alkalmat nyújtottak arra, hogy a középiskolai tankönyvek anyagait kiegészítve újabb információkat tudjanak meg tőlünk a kommunizmusról, a KKP szörnyű démonáról és az üldözés kézzel fogható tényeiről.
Egy férfi azzal a kérdéssel állította meg egyik társunkat, hogy volna-e kedvünk részt venni egy helyi rádió műsorában, amiben beszélnénk részletesebben is a Fálun Dáfá-ról és az üldözésről. De voltak olyanok is, akik egyszerűen csak néztek bennünket a gyakorlatok végzése közben, vagy fényképeztek.
Azt tapasztaltuk az este folyamán, hogy a gyertyafény és az áldozatok kihelyezett fényképei mély együttérzést és részvétet keltenek a járókelőkben. Egy idős úr, aki csak egy pillatara állt meg, miután megtudta, kik ők és hogy milyen szörnyű üldözésen, kínzásokon mentek keresztül, levéve sapkáját, mély részvétét fejezte ki.
Az este folyamán bemutattuk a Fálun Dáfá meditációs álló és ülő gyakorlatait, valamint tájékoztattuk az érdeklődőket a gyakorlatok megtanulásának helyeiről és időpontjairól.
A gyertyafényes megemlékezésen számos alkalmunk volt arra, hogy beszélhessünk az érdeklődőknek a Fálun Dáfá-ról és az üldözésről. Sokan direkt kérdéseket is feltettek a szellemi és a testi művelésről, valamint az üldözésről, amikre konkrét és pontos válaszokat tudtunk adni.
* * *