Mielőtt elkezdtem volna gyakorolni a Fálun Gongot, több mint 20 betegségben szenvedtem, köztük szívproblémákkal, reumával, szemproblémákkal, epilepsziával, stb.. Miután 1999-ben elkezdtem gyakorolni, a bal oldali combom szövetelhalása megállt és a jobb oldalon is javult.
A többi betegségem is eltűnt, mintha nem is lettek volna soha. Jól éreztem magam - fizikailag és szellemileg is. És egy ilyen jó dolgot üldöztet a gonosz kommunista rezsim. Hirtelen bűnözőknek tekintették azokat a jó embereket, akik az "őszinteség, jóság, tolerancia" elveiben hisznek.
2004. január 9-én néhány rendőr betört a lakásomba. Az összes Fálun Gong-könyvet elvitték, DC-ket, videót és több mint 10.000 jüant is elkoboztak tőlem, a pénzt fiam esküvőjére tartogattam. A rendőrök illegális letartóztatásomkor nagyon brutálisan bántak velem, ezért el is tört a csontom a jobb térdem alatt és nagyon fájt. Első állomásom a harbini második számú börtön volt, ahol hat hónapig kegyetlenül kínoztak. 2004. augusztus 4-én a Heilongjiang tartományi női munkatáborba vittek.
Illegális fogságom alatt hihetetlen kínzásoknak voltam kitéve. A Fálun Gong-gyakorlók megfigyelésére kieszelt egyik leggyakoribb módszer az, hogy négy foglyot küldenek a megfigyelésre. Minden nap megrúgdostak minket (Fálun Dáfá-gyakorlókat) és meg is vertek, éjszakákon át nem hagytak aludni. Még le is hallgattak minket.
Ezen szellemi és fizikai üldöztetés teljesen tönkretette az egészségemet. A combom szövetelhalása visszatért és még csontritkulásom is lett. Nagyon erős fájdalmaim voltak és mindennap a túlélésért küzdöttem. Egészségi állapotom annyira rosszabbodott, hogy a végén nem is bírtam járni, vagy akár ellátni magam. Mivel egészségi állapotom rossz volt, haza mehettem, de csak miután 5000 jüant fizettem. 2006. november 6-án a családomhoz vittek haza.
2007. április 26-án hirtelen rendőrök rontottak be lakásomba és egy orvosi vizsgálat ürügyével újra börtönbe vittek. Ott kegyetlenül kínoztak, főleg Xu Zhen többszörös gyilkos és még mások is. Gyakran ismeretlen drogokat kevertek az ételembe. A börtönőrök és Xu Zhen együtt dolgoztak és megpróbálták átnevelni a Dáfá-gyakorlókat. Minden módszert bevetve próbálták elérni céljukat.
Egyszer láttam, ahogy Xu Zhen néhány ismeretlen drogot kevert az ételembe és megkérdeztem tőle, hogy miért tette ezt. Azt mondta, hogy kényszerítették rá. A mérgezett ennivalótól nem kaptam levegőt, a szívem hevesen vert és nagyon rosszul éreztem magam. Nem bírtam gondolkodni rendesen és beszélni sem tudtam. Gyakran napokig voltam félájult állapotban.
Egyszer elvittek a kórházba, ahol egy kis szobába zártak. Xu Zhennek kellett megint vigyázni rám. Mikor ellene voltam, hogy egy szobába zárjanak vele, az őrök figyelembe sem vettek és csak nézték, ahogy Xu Zhen újból drogokat tesz az ételembe. Mikor látta, hogy észrevettem mire készül, az ismeretlen anyagokat belém inyekciózta. A hosszú kínzások miatt különböző betegségi tüneteim lettek. Néha elvesztettem az eszméletemet. Egyszer még olyan tüneteim is voltak, mintha szívinfarktust kaptam volna mikor az egyik őr megparancsolta, hogy üljek a folyosón.
A Heilongjiang női munkatáborban embertelen kínzásokat kellett elviselnem. Nehéz szavakba önteni, hogy miket éltem át, akkor is, ha azok a dolgok, amiket átéltem, csak az üldöztetés csúcsai, a Fálun Dáfá-gyakorlóknak mindennap ilyesmiket kell átélniük a börtönökben.
A cikk kínai nyelven: http://minghui.ca/mh/articles/2009/4/19/199254.html
* * *
tovább ...