Amikor pár évvel ezelőtt befejeztem az orvosi tanulmányaimat, egy nagy kórházban lettem alkalmazva. Először különböző részlegeken dolgoztam. Egyik nap, amikor éppen az urológián dolgoztam, megkérdezte tőlem ennek a részlegnek a vezetője, hogy el tudnám-e képzelni, hogy holttestekkel foglalkozzak a kivégzések helyszínén. Én rábólintottam és erre ő pár kollégámmal együtt elküldött a kivégzés helyszínére. Arra utasított, hogy senkinek se beszéljek arról, amit ott fogok látni.
Sötét és ködös reggel volt. Több órán át utaztunk az autóval és egy tágas nagy mezőnél álltunk meg, ahol a kivégzések folytak. Itt már régóta a hadijog volt érvényben és egyetlen jogosulatlan személy sem lehetett ott jelen. A földre vonalak és számok voltak rajzolva. Körülbelül tíz megjelölt hely volt. A rendőrség kivégző osztaga készenlétben állt. Mi körülbelül 25 méterre álltunk a kivégzés helyszínétől. Nemsokára megállt pár mentőautó mellettünk, egyesek a katonaságtól voltak. Egy sort alkotva várakoztunk. A söfőrünk gyakran jelen volt az ehhez hasonló kivégzéseken. Rámutatott a várakozó autókra és elkezdte magyarázni nekünk: „Ez Pekingből jött a 301-es kórházól (katonai kórház), a rendszámtáblája le van takarva, a másik .. jött....“
Néhány napsugár tört utat magának a felhők mögül és minden nagyon nyugodt volt. Hirtelen egy rendőrségi sziréna törte meg a csendet és rendőrtisztek érkeztek géppisztolyokkal, amiket a foglyokra szegeztek. A foglyok, akiknek kezeit és lábait összekötözték, a megjelölt helyekre lettek szállítva. Parancsra a foglyokat egy tarkólövés által egy 64-es típusú pisztollyal kivégezték. Egyes munkatársak igazolták a halálukat és lefényképezték őket. Azokra, akik még éltek, még egyszer lőttek.
Miután azt mondták nekünk, hogy a foglyok halottak, sietnünk kellett. Egy vértócsát pillantottam meg a földön, amiben agydarabok voltak A vér nem alvadt meg. Azt mesélték nekem, hogy a foglyoknak egy májenzimet tartalmazó injekciót szúrnak be, hogy megakadályozzák a szervekben a véralvadást. Nekem a fogoly jobb lábát kelett fognom. Megfogtam a kötelet, amivel a fogoly meg volt kötözve; nedves volt, mivel bevizelt. Ezt mondtuk: „Egy, kettő, három“ és bedobtuk a testet egy speciális, egy operációs asztallal ellátott, járműbe. Velem szemben két ember ült steril öltözékben, készen állva a veseeltávolításra. Az egyik felvágta a ruhát és eltávolította, a másik fertőtlenítőszerrel megtisztította a testet. Azt nem láttam, hogyan távolították el a szerveket. Mindössze öt percig tarthatott. A veséket ezután egy speciális, hűtött tartóba tették. Az eltávolítás után a legtöbb testet fekete műanyagzsákokba pakolták. A foglyok hozzátartozói csak a hamut kapták kézhez. Egyes testeket elszállítottak, és én azt hallottam, hogy eltávolították a bőrüket is. A bőrt égési sérüléseket szenvedett embereknek ültetik be. A kivégzési helyszín holtesttenként 3000 és 5000 jüan* közti pénzösszeget kap (1 jüan=25 forint).
Visszautaztunk. Már két páciens várakozott az operációs teremben a vesékre. Mindegyik a kórházi költségek mellé, még 100 000 jüant fizetett egy veséért.
Az utóbbi években nem ismertem fel, hogy egy bűncselekményben vettem részt. Miután a Minghui-weboldalon olvastam a borzasztó bűntettekről, amiket a sujiatuni koncentrációs táborban hajtottak végre, bűnösnek éreztem magam, hogy egy ilyen szörnyűségben vettem részt és hogy túlságosan is gyáva voltam, hogy felismerjem, mi is a valóság.
Ezen a módon szeretnék bocsánatot kérni a foglyoktól és egy nyomatékos figyelmeztetést intézni az emberek felé, az egész világon: A Kínai Kommunista Párt (KKP) uralma alatt az emberek gondolkodása eltorzult. Remélem, hogy minden ember azonnal fel tud ébredni és nem fog tovább szemet hunyni a bűncselekmények felett vagy akár részt venni bennünk, anélkül, hogy tudatosítaná, mit is tesz. Azt is remélem, hogy az emberek Kínán kívül is megtudják, hogy milyen bűncselekményeket követnek el Kínában fényes nappal, és felismerik a KKP szörnyű természetét.
*jüan – kínai pénzegység
* * *
tovább ...