Charles Li, amerikai állampolgárt három évig tartotta fogva a KKP (Kínai Kommunista Párt), mert a Fálun Gong-ot gyakorolja és mivel felfedte a a Fálun Gong Kínában folyó, KKP általi üldöztetését. 2006. január 21-én tért vissza San Franciscóba, ahol szívélyesen fogadták őt barátai és gyakorlótársai. Visszatérésével magára vonta sok média figyelmét. Január 24. regellén kiment a kínai konzulátus elé, hogy az üldöztetést, aminek ki volt téve, felfedje. Üldöztetése magába foglalta az ütleglést, „agymosást“, kínzó kényszeretetést, kényszermunkát és egyebeket. Felszólította a nemzetközi közösséget, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet a Fálun Gong Kínában történő üldöztetésének és hogy járuljanak hozzá annak megállításához .
  |
Miután Charles Li minden jogi indok nékül le lett tartóztatva, a Fálun Gong-gyakorlók az egész világon és barátai, töretlenül felszólaltak szabadságáért. Charles KKP általi üldöztetése magára vonta a társadalom minden részének és a médiának a figyelmét. „Értékelem az amerikai állam, a barátaim és a médiák támogatását“, magyarázta Charles. „Az utolsó három évet nem tudtam volna a támogatásuk nélkül kibírni.“
2003. januárjában Charles Kínába repült, hogy meglátogassa a családját. Épphogy megérkeztett a guangzhoui repülőtérre, a KKP rendőrsége letartóztatási engedély nélkül gyorsan a Guangzhoutól messze fekvő Yangzhou városba szállította. Később, minden magyarázat nélkül Nanking börtönébe vitték és megint három hónap után egy állítólagos „Rádió és TV-állomás szabotálásának előkészülete miatt“ három évnyi börtönbüntetésre ítélték.
Charles azt mondta, hogy mindennemű jogi indoklás nékül volt Nanking fegyházába bebörtönözve, bűnözőkkel a pénzügyi részlegből, valamint gyilkosokkal együtt, és ott testi és lelki kínzásoknak volt kivetve. A KKP megfosztotta az alapvető emberi jogaitól, elkobozta a leveleit és a Fálun Gong könyveit és megtiltotta neki, hogy beszéljen az USA-ban élő szeretteivel és barátaival. Ennek a célja az volt, hogy eltérítsék a Fálun Gong gyakorlásától – de ő ezt sosem adta fel.
Charles azt is mondta, hogy az elítélése után írt egy panaszlevelet. A KKP azonban elutasította a felhívását és azon fáradoztak, hogy a külvilágtól teljesen elvágják. Elutasították a 95 oldalas petícióját is, amit az amerikai konzulátusnak és a menyasszonyának akart adni. A petíció tartalmazta a felhívását úgy mint a leírását a testi és szellemi kínzásoknak, amiknek ki volt vetve. Hogy a vele való bánásmód ellen tiltakozzon, éhségsztrájkba fogott.
Az éhségsztrájk negyedik napján a KKP a petíciójának egy részét átadta az amerikai konzulátusnak, mert attól félt, hogy egy amerikai állampolgár halálát okozza. A 13 oldalas kínzásokról szóló leírást azonban elkobozták. Íme egy részlet az elkobozott írásból:
1. Vallás-szabadságom brutális mértékű megsértése
Kezdetben a kibírhatatlan fogvatartásom során az őrök, mindenféle módon megpróbáltak eltéríteni hitemtől. Például 2003. február 10. és 12. között a Fálun Gong-ot és az alapítót rágalmazó videókat kellett nézem.
Elkobozták a Zhuán Fálun (a Fálun Gong főműve) könyvemet. Kértem a könyv visszaadását, de az őrök ezt nekem sosem adták vissza. Még az USA konzulátusának a könyvei sem értek el hozzám.
2. Az egészségemnek ártani
A Fálun Gong gyakorlatainak a végzése korlátozva illetve akadályozva volt, annak ellenére, hogy állandóan magyaráztam, hogy ezek csak jót tesznek az egészségemnek.
3. Testi bántalmazás, ütések és kínzások
(1) A rendőrség megvert 2003. január 22-án Baiyun repterén.
(2) Amikor a letartóztatásom miatt éhségsztrájkot folytattam, három nappalon és éjszakán keresztül megvonták tőlem az alvást.
(3) 2003. január 22-én, 23-án és 24-én 72 órára bilincsbe vertek, mialatt éhségsztrájkot folytattam. Gyakran ilyenkor a kezeim hátra voltak feszítve, úgy hogy nem tudtam mozogni, különösen 2003. január 27-én este nyolctól egészen éjfélig. Mikor Shanghajból Yangzhouba szállítottak, a bilincsek a húsomba hatoltak és nagyon fájt. 2003. január 24. estéjén a rendőrség a bilincseket erőszakkal hátulról felemelte, ami szintén extrém fájdalmakat okozott. A sebhelyek a csuklóimon még mindig láthatóak.
(4) Yangzhou fegyházában március 27-től, reggel 8:00-tól, egészen április 21-ig, 02:30-ig szakadatlanul meg voltam kötözve. Akkoriban nagyon meleg volt. A téli öltözékem kellemetlen szagot bocsátott ki, de nem tudtam átöltözni. Ehhez alá kellett írnom egy 69 oldalas petíciót.
(5) Nanking börtönében 2003. május 12-én összevertek és levágták a hajamat. Négy órára az egyik kezemnél fogva egy ágyhoz voltam kötözve. 2003. május 13-ának reggelén rabruhát kellett felvennem és három órára hátulról megkötöztek.
Charles megmutatta a riportereknek, hogyan volt megbilincselve és a sebhelyeket, amikből még nem gyógyult be teljesen.
Az éhségszrájkjának csak a kilencedik napján adta át a KKP az írásainak minden részét az amerikai konzulátusnak. Az éhségsztrájkja alatt az őrök erőszakkal etették, oly módon, hogy egy műanyagcsövet vezettek az orrán keresztül a gyomrába. „Ez egy különösen borzasztó eljárás!“, mint mondta Charles. „A kényszeretetés után még 32 órára az orromban hagyták a csövet.“
A KKP-börtönőrei nem engedélyezték Charles-nak, hogy a börtönben végezze a gyakorlatokat és arra bíztatták a foglyokat, hogy verjék őt össze. Hogy rávegyék arra, hogy írjon egy beszámolót melyben megbán mindent, oly módon kínozták őt az őrök, hogy napi négy vagy hat órán keresztül arra kényszerítették, hogy álljon vagy üljön és ezt egy 43-48 napig terjedő időszakban. Nem mozdíthatta meg a fejét. Mikor ült, a CCTV műsorait kellett néznie, amikben a Fálun Gong-ot rágalmazták. A könyörtelen kínzások szív és légzési panaszokat okoztak neki. A Pekingben található amerikai nagykövetség és a sanghaji amerikai konzulátus tüntettek Charles kínzása ellen.
Charles továbbá azt is elmesélte, hogy a kommunista rezsim egészen addig állította azt, hogy a börtönben jó körülmények között tartják őt, míg nem a saját életét kockáztatva kellet megpróbálnia a 95 oldalas petícióját közzé tenni, amik a tényeket felfedték és a KKP állításainak ellentmondtak.
Charles elmondta azt is, hogy nem gondolta volna, hogy a KKP tényleg képes akár egy amerikai állapolgárt is addig kínozni, míg el nem éri a halál küszöbét. A kínzások miatt az amerikai konzulátus látogatások és telefonálások által lépett vele kapcsolatba, hogy ily módon is megakadályozza, hogy a helyzete súlyosbodjon.
Végezetül azt mondta Charles, hogy végülis a szabadságot visszakapta, de ettől még Fálun Gong-gyakorlók ezrei vannak Kínában ennél is kegyetlenebbül üldözve. Még több embernek szeretne az üldöztetésről beszámolni és a nemzetközi közösséget felszóllítani, hogy a filgyemüket továbbra is irányítsák erre és segítsenek ennek véget vetni.
* * *
tovább ...