Vers: Az Önzetlenség kertje

Facebook Logo LinkedIn Logo Twitter Logo Email Logo Pinterest Logo

Az egoizmus mennyi magját vetettük el
Számtalan életeink során?
Itt emberi világunkban,
Egy Föld, mely mely igen termékeny az egoizmus dolgaiban,
Végtelen szomjtól hajtva.
Addig marad az ember saját univerzumának közepe,
amíg fel nem reped?

A saját gondolat és szív dominál,
Megront minden pillanatot.
Hamis szabadságot ígér,
Az illúzió egy szintjét, melyen számtalan élőlény korlátok között él.

Az úton tudunk-e maradni, hogy kitöröljük útjait
amíg nem számít többet az "ego"?
Ehelyett műveljük az "Önzetlenség" kertjét,
és emelkedjünk a "Nagy Buddha-Törvénnyel".

* * *

Here is the article in English language:
http://en.clearharmony.net/articles/a25232-article.html

Facebook Logo LinkedIn Logo Twitter Logo Email Logo Pinterest Logo