(de.minghui.org) 2024. október 18-án Xie Yujun bíróság elé állt a Fálun Gong gyakorlása miatt. A Guangdong tartománybeli Xingning városából származó férfit lánya, Xie Xiaoting védte, aki a Guangdong Gyógyszerészeti Egyetemen tanul, és a tárgyaláson családtámogatóként képviselte őt. Ő is a hatóságok célkeresztjében áll a Fálun Gongba vetett hite miatt. A meghallgatás során Xie Xiaoting beszámolt családjuk hosszú szenvedéseiről, amelyeket az elmúlt 25 évben a Falun Gong üldözése miatt kellett elszenvedniük.
Az alábbiakban részletet közlünk a bíróságon elhangzott védőbeszédéből.
***
Amennyire vissza tudok emlékezni, az anyám volt az, aki gondoskodott rólam. Apámat ritkán láttam. Gyakran kérdeztem anyámtól: „Mikor jön haza apa újra?”
2000 júniusában apám Pekingbe utazott, hogy síkra szálljon a Fálun Gong mellett. Két év kényszermunkára ítélték a Sanshui munkatáborban. A tisztviselők megpróbálták rávenni a nagybátyámat és a nagynénémet, hogy rábeszéljék, hogy adja fel a Fálun Gongot, és ne utazzon többé Pekingbe. Ő azzal érvelt, hogy semmi rosszat nem tett. Miután letelt a fogva tartási ideje, a rendőrség nem engedte szabadon, hanem a Xingning fogdába vitte. Éhségsztrájkba kezdett, és végül hazatérhetett. Később Shenzhenbe ment munkát keresni. Ott ismét letartóztatták, és visszavitték Xingningbe.
2002 szeptemberében, alig néhány héttel azután, hogy apám hazatért, a Xingning 610-es iroda egy agymosó-központba vitte. Három hónappal később egy ismeretlen helyre szállították, ahol további egy hónapig tartották fogva. Szabadulása után is folytatódott a 610-es iroda, a helyi rendőrség és a szomszédsági bizottság zaklatása.
Körülbelül ugyanebben az időben ismerte meg anyámat, és feleségül vette. Én 2003 szeptemberében születtem.
Egyszer egy kolléga helytelenül viselkedett a munkahelyén, és apám megjegyzést tett a viselkedésére. Ez a férfi dühbe gurult, és a többiek szeme láttára arcon ütötte apámat. Apám rájött, hogy nem kellett volna megdorgálnia, és bocsánatot kért a kollégájától. Erre nem számított; zavarba jött és elment.
2004. január 19-én – akkor még csak négy hónapos voltam – a 610-es iroda több ügynöke betört hozzánk, átkutatták a lakásunkat, és ismét letartóztatták apámat. A rendőrség pletykákat terjesztett édesanyámról a családja és a barátai körében is, ami nagyon megviselte.
Mivel anyám nem engedhette meg magának, hogy bölcsődébe vigyen, minden nap magával vitt a munkahelyére. Néha a kollégái segítettek neki etetni engem. Szabadnapjain elment a rendőrségre, hogy igazságot próbáljon szolgáltatni apámnak. A rendőrök gyakran jöttek haza hozzánk, hogy zaklassák anyámat, és üldözték őt. Hogy elkerülje, hogy őt magát is letartóztassák, otthagyta a munkáját, és velem együtt bujkált. A rendőrség felvette a nevét a körözési listára. Jutalmat ajánlottak fel a hollétünkkel kapcsolatos információkért. Ezekben a hónapokban anyámnak nagyon nehéz volt egyszerre gondoskodnia rólam és menekülnie a rendőrség elől.
2004. július 10-én, nem sokkal azután, hogy apámat szabadon engedték, motorkerékpár-szerelőként talált munkát. De feljelentették a rendőrségen, és ismét letartóztatták, mivel egy motorkerékpár-tulajdonossal a Fálun Gongról beszélt. Két és fél évre a Sanshui kényszermunkatáborba küldték, ahol áramütéseknek, alvásmegvonásnak, fizetetlen kényszermunkának és egyéb fizikai bántalmazásoknak volt kitéve. Fogalmam sincs, hogyan élte ezt túl!
Anyám talált egy másik munkát. A fizetése kevesebb mint 300 jüan (kb. 40 euró) volt havonta. A 70 jüan (kb. 9 euró) lakbér és a 90 jüan (kb. 11 euró) gyermekgondozási díj mellett nem sok maradt a rezsiköltségekre és az élelmiszerre. Gyakran panaszkodott, amikor otthon 90 jüant kellett költenie a földgáztartály feltöltésére, amire a főzéshez volt szükségünk.
Később anyám elmesélte, hogy gyakran kérdezősködtem apámról abban az időben. Mindig mindent megtett, hogy megvigasztaljon. Néha írt apámnak. A levelezése bátorságot adott nekem, hogy kitartsak.
Az egyetlen eset négyéves korom előtt, amire emlékszem, az, hogy anyám elment vásárolni, amíg én aludtam. Nem találtam őt, amikor felébredtem, megrémültem. Odakint zuhogott és dörgött az ég. Nagyon megijedtem, és attól féltem, hogy anyámat letartóztatták. Ezért bekopogtam a szomszédokhoz, és segítséget kértem tőlük. Sokáig tartott, amíg megnyugodtam.
Apámat végül 2007-ben engedték szabadon. Csak körülbelül két évig éltünk békésen, mielőtt 2009. október 27-én ismét letartóztatták. Nem engedtek be a tárgyalóterembe a meghallgatására, mert túl fiatal voltam. Így hát a folyosón maradtam. Amikor apám belépett a tárgyalóterembe, odakiáltottam neki. Rám mosolygott, és megkért, hogy legyek jó kislány otthon. Ez a jelenet felejthetetlen számomra.
Apámat később öt év börtönre ítélték, és Guangdong tartomány harmadik börtönébe küldték. Nem tudtam megérteni, hogy a rendőrség miért tartóztatta le folyamatosan apámat csak azért, mert a Fálun Gongot gyakorolta, hogy jó ember legyen. De anyám megkért, hogy ne gyűlöljem ezeket az embereket. Elmagyarázta nekem, hogy ők az igazi áldozatok.
Az iskolai tanárnőmet is utasították a felsőbb hatóságok, hogy üldözzön minket. Családlátogatás ürügyén több erős rendőr kíséretében eljött hozzánk, akik később betörtek hozzánk.
Az iskolában nem mertem elmondani másoknak, hogy apám börtönbe jutott a Fálun Gong gyakorlása miatt. Nem tudtam, hogy megértenék-e. Anyám mindig azt mondta, hogy az igazság mindig az igazság marad; nem szégyen a Fálun Gong gyakorlása. A rendőrség az, amely törvényt sért azzal, hogy jó embereket üldöz.
Annyira féltem attól, hogy anyámat is letartóztathatják, hogy mindenhová követtem őt, ahová csak ment. Ha nem aludt, én sem feküdtem le. Amikor szem elől tévesztettem, sírtam. Minden éjjel rémálmaim voltak arról, hogy egyenruhás rendőrök jönnek anyám munkahelyére, hogy letartóztassanak minket. Nem mertem beszélni anyámnak a rémálmaimról. Féltem, hogy valóra válhatnak, ha hangosan kimondom őket. Anyám gyakran vett a karjaiba, vigasztalt, és azt mondta, hogy nem kell félnem.
Az iskolában a tanárok arra tanítottak, hogy legyünk őszinte emberek, akik mindig segítőkészek és toleránsak, és van igazságérzetük. Azt is mondták, hogy a rendőrség megvédi a jó embereket és megbünteti a rossz embereket; ők a példaképek, akiktől tanulhatunk. Azt hiszem, hogy mindenki, aki a rendőri pályára lépett, eleinte ilyen akart lenni – de vajon hányan tartják be ezt?
Apám a havonta írt leveleiben gyakran kérte anyámat, hogy ne dolgozzon túl sokat, és ne aggódjon miatta. Bocsánatot kért, amiért nem volt jelen az életünkben. Arra is kért, hogy tanuljak jól és legyek jó kislány. Néha egyszerű dolgokat rajzolt, hogy felvidítson. Válaszul én is írtam neki néhány egyszerű szót vagy rajzoltam valamit.
Néhány havonta anyám elvitt apámhoz látogatóba. Az utazások elég drágák voltak, és a fizetése nagyon alacsony volt. Mivel a családunk és a barátaink tudtak az anyagi helyzetünkről, az ételünk és a ruháim nagy részét ők fizették.
Minden nehézség ellenére anyám továbbra is mindent megtett, hogy segítsen másokon. Egyszer talált egy pénztárcát, és megvárta, amíg a tulajdonosa visszajött. A tulajdonos hálája jeléül pénzt ajánlott neki, amit ő udvariasan visszautasított. Csodáltam a kitartását, a kedvességét és az erős hitét. Amikor minden ellenünk fordult, ő mégis úgy döntött, hogy barátságos és magabiztos marad.
2014-ben apámat szabadon engedték. De boldog családi életünk nem tartott sokáig. 2022-ben édesanyám hirtelen meghalt az előző évek lelki megterhelésének és kemény munkájának következtében. Egy ilyen hirtelen csapás közepette az Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia [a Fálun Gong alapelvei] adtak nekünk reményt az élethez, és tették lehetővé, hogy a családunk átvészelje ezt a nehéz időszakot.
2024. április 24-én több mint 20 rendőr tört be a házunkba, kifosztotta azt, és megfélemlítette a mostohaanyámat és a tízéves öcsémet. Amikor az öcsém a néhai anyánkért kiáltott, a rendőrök azzal vádolták, hogy őrült. Másnap apámat letartóztatták.
Mivel apám volt a család egyetlen kenyérkeresője, szorult helyzetbe kerültünk, miután a rendőrség zárolta a családunk bankszámláját.
Nemrégiben észrevettem, hogy az öcsémet apánk helyzete miatt zaklatják az iskolában. Emellett nagyon érzékeny lett, és gyakran vannak rémálmai. Próbálom vigasztalni őt – ahogy anyánk is vigasztalt engem: „Ne félj! Légy bátor! Elmondhatod nekik, hogy apánkat a hite miatt tartóztatták le. Nem szegett meg semmilyen törvényt. És nem kell szégyellnünk magunkat, hogy jó emberek vagyunk.”
Hiszem, hogy mindenkinek jóságos szíve van. Nagyon remélem, hogy a bíró és az ügyész felmenti apámat. A családunknak szüksége van rá.
***
Xie Yujun jelenleg a Xingning fogdában van. A 2024. október 18-i meghallgatás után a Meixian Kerületi Bíróságon november 12-re tűzték ki a következő ülést.
Az elmúlt 25 évben a gyakorló két, összesen négy és fél év munkatábori és egy ötéves börtönbüntetést töltött le. Amikor másodszor került munkatáborba, a lánya mindössze egyéves volt. A börtönbüntetése nem sokkal a lánya hatodik születésnapja után következett.
Korábbi bebörtönzése során különböző módszerekkel kínozták. Magánzárkába zárták, áramütésekkel kínozták és verték. Ehhez jött még alvásmegvonás, kényszergyógyszerezés, kényszeretetés és egyéb visszaélések. A családja nagyon aggódik.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: Daughter Recounts Family’s Ordeal Due to Father’s Persecution for Upholding His Faith
* * *
tovább ...