Hogyan neveli egy egyedülálló anya a lányát? – 1.rész

Facebook Logo LinkedIn Logo Twitter Logo Email Logo Pinterest Logo

(en.minghui.org) Nem sokkal azután, hogy a lányunk, Ya megszületett, a férjem egy másik városba költözött a munkája miatt. Csak néhány napra jött vissza ünnepek alatt. Ez az élet tíz évig tartott. Amikor Ya tizenegy éves volt, elvált tőlem. Egyedülálló anyaként egyedül az én vállamra nehezedett a felelősség, hogy neveljem és irányítsam őt.


A kezdeti megértésem arról, hogyan kell tanítani és irányítani a gyerekeket, csak szülői könyvekből származott, a valóság azonban teljesen más volt, és azt tapasztaltam, hogy elveszettnek, túlterheltnek, szorongónak, sőt pánikba esettnek éreztem magam. Fokozatosan rájöttem, hogy a gyerekek olyanok, mint a szüleik tükrei. Egy komor és sötét szívvel rendelkező szülő számára nehéz napfényes gyerekeket nevelni. És a hírnévre és gazdagságra vágyó szülők számára is nehéz toleráns és nyitott gondolkodású gyermekeket nevelni. Hálás vagyok a Fálun Dáfának, amiért megmutatta nekem az utat, hogyan oktassam és neveljem fel jól a gyermekemet.


Önmagamért kontra másokért

Amikor Ya általános iskolás volt, egy nap megkérdezte tőlem: „Anya, tudnál venni egy cserép virágot az osztályomnak?”


„Miért? Minek?” – kérdeztem.


„A tanárom azt mondta, hogy a tanév végén meg fogja dicsérni azokat, akik hozzájárultak az osztályhoz” – válaszolta.


Azt mondtam neki: „Ha azért csinálod, hogy dicséretet kapj a tanártól, akkor nem tudom megvenni neked. Ha az osztálytársaidért teszed, hogy szép környezetük legyen, akkor megveszem neked.”


Nagy szemekkel pislogott, nem tudta, mit mondjon.


„Ha azért teszel valamit, hogy dicséretet kapj a tanárodtól, akkor csak magadra gondolsz; ha azért teszed, hogy mindenkinek szép legyen a környezete, akkor másokra gondolsz. Ez a két forgatókönyv nem ugyanaz. Az igazi kedvesség önzetlen. Azt jelenti, hogy csendben teszel jót, anélkül, hogy arra törekednél, hogy mások tudjanak róla” – magyaráztam neki.


Miután elgondolkodott rajta, azt válaszolta: „Szeretném szebbé tenni az osztálytermünket, és a diákok jól fogják érezni magukat, ha minden nap látják a virágokat.”


„Mérges leszel, ha a tanár nem dicsér meg?” – kérdeztem.


„Nem, nem. Amíg az osztálytársaimnak tetszik, addig örülni fogok neki” – válaszolta.


Később Ya gyakran megkért, hogy vegyek neki dolgokat, amelyek többsége a saját megfigyeléséből származott, hogy mire lehet szüksége a diákoknak, a tanártól kapott bármilyen célzás nélkül. Csendben hajtotta végre a jó cselekedeteket, és én örömmel láttam, hogy megváltozott.


Gazdag kontra szegény

Egy nap Ya hirtelen megkérdezte tőlem: „Anya, nekünk nincs sok pénzünk. Szegények vagyunk?”

„Miért teszel fel ilyen kérdést?” Meglepődtem.


„Az egyik osztálytársamnak sok pénze van, és gyakran vesz sok rágcsálnivalót. Egy másik sok zsetont vesz, hogy játszhasson. Nekem nincs pénzem arra, hogy bármit is vegyek. Nem vagyunk mi szegények?” – kérdezte.


Jót mulattam az ártatlan kérdezősködésén, és nem tudtam megállni, hogy ne nevessek. Majd azt mondtam neki: „Nem, nem vagyunk szegények. Másképp költjük a pénzt. Minden évben elviszlek utazni, és az sok pénzbe kerül. Azért megyünk nyaralni, hogy magával ragadó módon tapasztalhasd meg a természet szépségét.


Amikor egy hatalmas hegy lábánál állsz, láthatod, milyen kicsi az ember a természet előtt, és értékelni és tisztelni fogod a természetet. Tudni fogod, hogyan kell alázatosnak lenni, hogyan kell tolerálni, és hogyan kell másokhoz alkalmazkodni. Azt akarod, hogy anya utazásra és az élet megtapasztalására költse a pénzét, vagy rágcsálnivalókra és játékokra?”


„Inkább utaznék, mert szeretem látni a tájat és sok érdekes dolgot” – mondta.


Amikor utazunk, mindig mesélek neki az adott helyekhez kapcsolódó kultúráról és történelemről, hogy többet tudjon meg Kína isteni ihletésű kultúrájáról.


Egy hálás szív megőrzése

Amikor Ya apja és én elváltunk, gyötrelmes időszakon mentem keresztül. De soha nem fedtem fel a fájdalmamat Ya előtt, és soha nem panaszkodtam az apjára. A Dáfá és tanításai vezettek át a szorult helyzeten, és lehetővé tették számomra, hogy megértsem a következőket: csak ha elengedem a haragot, akkor oldhatom ki a béklyókat, amelyek megkötöztek; csak ha megbocsátok másoknak, akkor tudok kilépni a konfliktusból, és egyengethetek egy fényes utat magamnak; és csak ha kedvesen bánok másokkal, akkor tapasztalhatom meg az együttérzés nagyságát.


Egy nap Ya apja postán küldött neki egy doboz gyümölcsöt. Megnézte őket, és úgy tűnt, nem értékeli. Megvető magatartása felkeltette a figyelmemet. Azt mondtam neki: „Függetlenül a gyümölcs minőségétől, meg kellene köszönnöd apádnak. Amikor gyümölcsöt vesz neked, akkor a szívében rád gondol, és az embereknek tudniuk kellene, hogyan legyenek hálásak. Nem számít, hogy apád mit tett velünk a múltban, a lányaként tisztelned kell őt, és jól kell bánnod vele. A gyermeki jámborság az első számú erény mindenek között!”


Bár Ya csak nagyon korlátozottan érintkezett az apjával, a kapcsolatuk viszonylag jó.


A Fálun Dáfával kapcsolatos tények tisztázása

2020-ban a Wuhan-vírus elterjedt az egész országban. Ya nagyon aggódott az apja biztonságáért, és alig várta, hogy elmondja neki, hogy mondogassa a szerencsehozó mondatokat: „A Fálun Dáfá jó; az Őszinteség, Együttérzés, Tolerancia jó”, mivel sokan így gyógyultak ki a fertőzésből.


Amikor az apja májusban meglátogatta, Ya készített egy pendrive-ot a Fálun Dáfáról szóló információkkal és egy Dáfá-amulettet, mielőtt elment volna vacsorázni az apjával és annak feleségével.


Amikor Ya visszatért, elmondta nekem, hogy az apja nem volt hajlandó meghallgatni, amikor megpróbálta elmondani neki, hogy a kormány hogyan leplezi a járványt. Megfordult, és a feleségével beszélt.


Ya azt mondta: „Azt mondtam neki, hogy a kritikus pillanatokban mindenképpen mondogassa a „Fálun Dáfá jó, az Őszinteség, Együttérzés, Tolerancia jó” szavakat. Elvette az amulettemet, megköszönte, és arra is megkért, hogy vigyázzak a biztonságomra. A nagymamám és a nagypapám számára is odaadtam nekik az anyagot. Azt is szeretném, hogy ők is megtudják az igazságot.”


Megdicsértem Yát: „Nagyon büszke vagyok rád! Nagyszerűen csináltad ma!”


Az életünk egyszerű, de szórakoztató. Sokat nevetünk együtt. Ya gyakran mondja nekem: „Anyu, te olyan jó vagy.”

(Folytatás)

***


A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.


Forrás: [Celebrating World Falun Dafa Day] How a Single Mother Is Raising Her Daughter

* * *

Facebook Logo LinkedIn Logo Twitter Logo Email Logo Pinterest Logo