Emlékeim az „április 25-i” békés felhívásról

(en.minghui.org) Több mint 10 000 Fálun Dáfá-gyakorló gyűlt össze a Nemzeti Fellebbviteli Hivatal előtt 1999. április 25-én, a pekingi Zhongnanhai kormányzati épület közelében.


A Közbiztonsági Hivatal már 1994-ben elkezdte zaklatni a gyakorlókat. Luo Gan, a Politikai és Jogi Bizottság (PLAC) akkori vezetője 1997 óta kereste az ürügyeket a spirituális gyakorlat betiltására, de erőfeszítései 1999 áprilisáig nem jártak sikerrel.


Luo sógora, He Zuoxiu, a Kínai Tudományos Akadémia tudósa és a Kínai Kommunista Párt (KKP) közeli híve volt. 1999. április 11-én publikált egy cikket a Science and Technology for Youth (a Tianjin College of Education által kiadott magazin – Tudomány és technika fiataloknak) című lapban. A cikkben történeteket gyártott a Fálun Dáfáról, azt állította, hogy a gyakorlat mentális betegségekhez vezet, és utalt arra, hogy a Fálun Dáfá a Boxerekhez hasonló szervezetté válhat, akik a 19. században lázadást indítottak, amely egész Kínában pusztítás végzett.


Mivel olyan sok előnyük származott a Fálun Dáfából, a tianjini gyakorlók tisztázni akarták a rágalmakat. Április 18. és 24. között elmentek a Tianjin Oktatási Főiskolára, hogy beszéljenek a magazin szerkesztőivel, és megpróbálták eloszlatni a cikk negatív hatását. Április 23-24-én azonban a Tianjin Közbiztonsági Hivatal több mint 300 rohamrendőrt küldött ki, akik megverték a gyakorlókat és 45-öt letartóztattak közülük.


Amikor a többi gyakorló a Tianjin városi kormányhoz fordult, hogy kérjék a szabadon bocsátásukat, azt mondták nekik, hogy a Közbiztonsági Minisztérium az illetékes, és hogy Peking jóváhagyása nélkül nem engedhetik szabadon a gyakorlókat. A tianjini rendőrség azt mondta a gyakorlóknak: "Menjetek Pekingbe. Csak Peking tudja megoldani a problémát."


Április 24-én este több gyakorlóval úgy döntöttünk, hogy másnap reggel Pekingbe megyünk. A férjem komolyan megrázta a fejét, amikor elmondtam neki a döntésemet. "Ezt újra kellene gondolnod. A kommunista párt nem bocsát meg. Mi van azokkal az egyetemistákkal (1989-ben a Tiananmen téren)? Ők csak korrupcióellenes, nem pártellenes követeléseket fogalmaztak meg, de vérbe fojtották az eseményt!" - mondta.


Tudtam, hogy milyen következményekkel jár, ha felszólalok a KKP ellen, de a döntésem megszületett. Másnap hajnali 2 óra után nem sokkal csendben felkeltem. "Még mindig menni akarsz?" - kérdezte a férjem. Nyilvánvalóan nem aludt jól. "Igen, azt hiszem, az a kötelességem, hogy menjek" - mondtam.


Csatlakoztam a többi gyakorlóhoz, és biciklivel elmentünk Peking központjába. Összeolvadtunk az ugyanabba az irányba kerékpározó és gyalogló emberek folyamával, akik mind Fálun Dáfá gyakorlók voltak.


Nem tudtuk, hol van a fellebbviteli iroda, de azt tudtuk, hogy a Beihai Park bejáratánál van egy nagy parkoló. Az utat villogó rendőrségi járőrkocsik szegélyezték. A rendőrök csoportokra osztották az embereket, majd mindegyik csoportot egy-egy rendőr vezette.


Egy darabig követtük a rendőrtisztet, jobbra-balra kanyarodva, amíg egy helyre nem értünk. Azt mondta, hogy álljunk meg ott, aztán elment. Mögöttünk egy kissé megrongálódott ókori kék téglafal volt, előttünk egy széles utca, és az utca túloldalán a Zhongnanhai vörös fala. A gyakorlók a fal mentén álltak, és szabadon hagyták a járdát, hogy a gyalogosok elhaladhassanak.


Mindenki csendben állt. Hosszú idő elteltével a gyakorlók elkezdtek felváltva állni elöl. Váltáskor a hátul álló gyakorlók meghúzták az elöl álló gyakorlók ruháját, az elöl álló gyakorlók pedig csendben hátrahúzódtak, hogy meditáljanak vagy olvassák a Fát. Az elöl álló gyakorlók a Zhuán Fálunt olvasták vagy némán recitálták a Fát.


Nem reggeliztem, de nem voltam sem szomjas, sem éhes. Elfelejtettem elhozni az órámat, így nem tudtam, mennyi az idő. Végül egy üzenet érkezett keletről: Zhu Rongji miniszterelnök visszatért, és elrendelte, hogy hozzanak néhány gyakorlót, hogy találkozzanak vele. Mindenki csendben várta az eredményt.


Nem messze, tőlünk nyugatra, az északi oldalon volt egy keskeny sikátor. A sikátorba belépve számos magánház állt. Minden ajtó és ablak zárva volt, és nem lehetett hangot hallani bentről. Nyilvánvaló volt, hogy előzetesen értesítették őket. E házak közelében volt egy nyilvános illemhely. Láttam, hogy néhány gyakorló takarította és öblítette a vécéket, és tisztán tartották a mosdókat. A mosdótól balra kis távolságra egy egyszerű étkezde állt. Az ajtó nyitva volt, és néhány ember csendben evett odabent. Vettünk némi ételt, és megettük ott, majd sietve visszatértünk a sorba.


Miután visszatértünk a sorba, egy hangosbeszélő elkezdte felszólítani a gyakorlókat, hogy gyorsan oszoljanak szét. Mi figyelmen kívül hagytuk ezt, és csendben álltunk tovább. Egy gyakorlótársam halkan mondta, hogy egy konvoj haladt el mellettem, és egy gyakorló, aki a hadseregben szolgált, felismert egy golyóálló járművet a konvojban. Az egyik jármű videofelvételt vagy fényképeket készített. Később megtudtam, hogy a konvoj Csiang Cö-minhez tartozott, aki a golyóálló autóban rejtőzött és figyelt minket.


Hirtelen néhány gyakorló felkiáltott: "Nézzétek, Fálun!" Mindannyian felnéztünk az égre. Láttam, hogy sok színes Fálun emelkedik ki a napból, és landol a fákon, falakon, háztetőkön és utcákon. A velünk szemben álló rendőrök is felnéztek. Nyilvánvalóan nem láttak semmit, ezért kíváncsian néztek vissza ránk. Ez a csodálatos, rendkívüli és pompás látvány csak néhány percig tartott, de örökre megmaradt az emlékezetemben.


Egy idő után kijöttek a tárgyalófelek. Megtudtam, hogy Tianjin szabadon engedte a gyakorlókat.


Amint leszállt az éj, a gyakorlók gyorsan távoztak. Mielőtt elmentünk volna, alaposan ellenőriztük a környéket. Összeszedtünk minden szemetet, beleértve a rendőrök által eldobott cigarettacsikkeket is, és elvittük magunkkal a hulladékot. Emlékeztettük egymást: Késő este van, ne menjetek egyedül, együtt kell haladnunk.


A Fálun Dáfá gyakorlók ezrei hamarosan eltűntek a sötétségben, és csak tiszta utcákat hagytak maguk után.


Háttér információ: Mi volt az április 25-i fellebbezés?

A Fálun Dáfát, (vagy más néven Fálun Gongot) Li Hongzhi mester 1992-ben hozta nyilvánosságra Changchunban, Kínában. A meditációs gyakorlatot ma már több mint 100 országban gyakorolják világszerte. Emberek milliói fogadták magukba a tanításokat – amelyek az Őszinteség, az Együttérzés és a Tolerancia elvein, valamint az öt könnyed gyakorlaton alapulnak – és mindannyian javulást tapasztaltak az egészségi állapotukban és az erkölcsükben.


1999. április 23-án és 24-én a Pekinghez közeli Tianjin város rendőrségi tisztviselői megtámadtak és letartóztattak több tucat gyakorlót, akik egy folyóirat szerkesztősége előtt gyűltek össze, hogy megvitassák egy nemrég megjelent, a Fálun Dáfát támadó cikk helytelen állításait. Amikor a letartóztatások híre elterjedt, és még több gyakorló érdeklődött a tisztviselőknél, azt mondták nekik, hogy Pekingbe kell menniük a fellebbezésért.


A következő napon, április 25-én, mintegy 10 000 Fálun Dáfá-gyakorló gyűlt össze spontán a pekingi Központi Fellebbviteli Hivatalnál, ahogyan a Tianjin-i tisztviselők tájékoztatták őket. A gyülekezés békésen és rendezetten zajlott. Több Fálun Dáfá képviselőt is behívtak, hogy találkozzanak Zhu Rongji kínai miniszterelnökkel és munkatársaival. Aznap este a gyakorlók aggodalmaira választ kaptak. A Tianjinban letartóztatott gyakorlókat elengedték, és mindenki hazament.


Csiang Cö-min, a KKP korábbi vezetője úgy látta, hogy a spirituális gyakorlat növekvő népszerűsége veszélyt jelent a KKP ateista ideológiájára, és 1999. július 20-án kiadta a Fálun Dáfá betiltásáról szóló rendeletet.


A Minghui.org weboldal több ezer gyakorló halálát erősítette meg az üldözés következtében az évek során; a tényleges szám vélhetően sokkal magasabb lehet. Többeket bebörtönöztek és megkínoztak a hitük miatt.


Konkrét bizonyítékok vannak arra, hogy a KKP támogatja a fogva tartott gyakorlók szerveinek begyűjtését, akiket azért gyilkolnak meg, hogy kiszolgálják a szervátültetési iparágat.

***


A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.


Forrás: My Memories of the “April 25th” Peaceful Appeal