Mikor Buddhák megjelennek,
egek 's földek megremegnek,
Sokan felkelnek, ébrednek,
páran csak nevetnek.
Kinek lelke tiszta, szenvedett,
láthatják az igaz lényeget,
járnak itt a földön istenek,
az útjukon, emlékeznek.
Néhányuk folyton folyvást,
elvesznek néha, talán,
gyorsuló idő bedobja horogját,
's ki ráakad, elveszett már.
Érzelmeknek mivoltán,
sokak rabul estek, hibák,
tiszta szemek, ködbe bujkál,
létük fényért ordít, kiált.
S látja ő, mégis vakon,
elhaladtak a napok,
hamis utak 's bálványok,
megtépázták a napod.
De félelemre nincs ok,
a megváltás érted kopog,
az ajtó tárva, lépj nagyot,
lásd meg a világosságot.
Mert elveszett volt,
de már nem zuhog,
esik még, de lát Napot,
ő, a lelke, már-már ragyog.
'S lám, utat adtak elébe,
formája nem ember,
de nem is földi lények,
segítő istenségek.
Minden lélek akarata,
hazajusson, hazájába,
a mennyek országa,
egy igaz lény vágya.
Bizalom és hit mi kell,
a jelek vezetnek
metaforák, üzenetek,
áradnak, hirdetnek.
Majdan megértés,
felnyitja emlékét,
illúziónak vég,
hazatértél.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
* * *
tovább ...