„Jó sors” – Egy szórólap ami megváltoztatta az életét

(de.minghui.org) A fiatal anya reggel 05:00 előtt kelt fel a korai műszak miatt, de anyósa még nem jött ki a szobájából, hogy vigyázzon az unokájára. A fiatal anya aggódva vitte be az alvó fiút az idős asszony szobájába.


Néhányszor halk hangon szólította, hogy „mami”, de nem jött válasz. Rákos anyósa műtéten és több kemoterápián esett át. A fiatal nő azon töprengett: „Vajon meghalt?”


***

Ez egy délután történt 2001 őszén. A bátyám felesége titokban felhívott, hogy menjek el hozzá. Azt azonban nem mondta meg nekem, hogy miről lenne szó.


Két évvel azelőtt kezdődött el a Fálun Dáfá üldözése. A helyi hatóságok tudták, hogy Fálun Dáfá-gyakorló vagyok. Zaklattak engem, a rokonaimat és a munkahelyem vezetőit is. Új munkát találtam egy másik városban, és a mobiltelefonomat legtöbbször kikapcsoltam, hogy ne áruljam el, hol vagyok, és ne okozzak gondot a rokonaimnak.


Amikor a sógornőm és én találkoztunk a házában, elmondta nekem, hogy egy barátnője meg akarja tanulni a Fálun Dáfát. A „Fálun Dáfá” egy érzékeny kifejezés volt, amit nem mondhattunk ki telefonon, mert a kommunista rezsim bármikor lehallgathatta a telefonbeszélgetéseket.


Örültem, hogy valaki meg akarta tanulni a Fálun Dáfát, és késznek mutatkoztam, hogy tanítsam a barátnőjét.


A következő délben a barátnője, egy idős asszony, eljött a bátyám és a sógornőm házába. „A menyem hazajött a korai műszakja után, és átvette a babát. Amint szabad lettem, idejöttem” – mondta az idős asszony.


A sógornőm és én éppen ebédeltünk, ezért meghívtuk, hogy egyen velünk. „Köszönöm, nem – mondta –, vettem egy kis süteményt idefelé jövet, és már megettem a felét. Gyorsan befejezte a süteményét, és elkezdte mesélni nekünk, hogy miért akarja megtanulni a Fálun Dáfát.


A történet, hogy miért akarta az idős asszony megtanulni a Fálun Dáfát

Egy nap az asszony elvitte az unokáját játszani a többi gyerekkel. A szél egy szórólapot fújt a lába elé. Felvette, letörölte róla egy picit a koszt, és elolvasta a címet: „Jó sors”. Tetszettek neki ezek a szavak, ezért elolvasta a szórólapot, miközben az unokája a többi gyerekkel játszott.


Amikor az asszony fiatal volt, az édesanyja meghalt, és a mostohaanyja rosszul bánt vele. Később, 18 évesen hozzáment egy nála majdnem 20 évvel idősebb férfihoz, aki szintén rosszul bánt vele. Férje halála után nagyon keményen dolgozott, hogy egyedül tartsa el gyermekeiket.


Végül minden gyermeke megnősült, és a fiának volt egy újszülött gyermeke. Ezért az asszony a családjához költözött, hogy segítsen a baba gondozásában. Aztán mellrákot diagnosztizáltak nála. Műtéten és kemoterápián esett át. Idővel a fia és a menye belefáradt a beteg ápolásába, és a család kapcsolata feszültté vált.


Bűnösnek érezte magát, amiért beteg volt és nehézségeket okozott a fia családjának. A fájdalmat megtartotta magának, és továbbra is segített a fiatal családnak a bevásárlásban, a főzésben és a baba gondozásában. Fájdalomcsillapítókra volt utalva, hogy éjszaka aludni tudjon, és mindig korán felébredt.


„Az életem annyira nyomorúságos volt, hogy néha már élni sem akartam” – mondta. „A szórólapon szereplő személynek hasonló élete volt, mint nekem, ezért örültem, hogy végül jó sorsa lett.”


A szórólapot a zsebébe tette, és vacsora után, amikor a fiatal pár tévét nézett, bement a hálószobába, és újra elolvasta a szórólapot. Miközben olvasta, elszundított.


A fájdalom kizökkentette a szendergéséből. Az óra azt mutatta, hogy elmúlt éjfél. A kezében tartott szórólapot nézegetve eszébe jutott a benne szereplő történet egy rákos nőről, aki a halálán volt. De „A Fálun Dáfá jó, az Őszinteség, Jószívűség és Türelem jó” mondatok ismételgetésével visszanyerte az egészségét és újraépítette az életét.


„A párnámra tettem a szórólapot, és őszintén ismételgettem a szívemben: »A Fálun Dáfá jó; az Őszinteség, Jószívűség és Türelem jó«, majd újra elaludtam” – mesélte tovább az asszony.


Ekkor a menye bejött a szobába, és megpróbálta felébreszteni. A fiatal anya többször megbökte, és aztán átadta neki a babát.


„Mi baj van veled? Hiszen általában nem tudsz aludni a fájdalom miatt” – kérdezte a menye.


Az idős asszony fogta a babát és azt mondta: „Ez egy csoda! Ez tényleg meglepő!”


A menye ránézett a párnán lévő szórólapra, és megkérdezte: „Arra gondolsz, hogy a jó sors hihetetlen?”


Az idős asszony azt mondta: „Igen, nagyon meglepő. Most menned kell dolgozni. Majd elmesélem neked a történetet, amikor hazajössz.”


Aznap este a vacsoránál a meny elmondta a férjének, hogy az édesanyja meg akarja tanulni a Fálun Dáfát. A fia mérges lett, és dühösen figyelmeztette az anyját: „Ne okozz nehézségeket nekünk. A TV-ben és az újságokban azt mondják az embereknek, hogy be kell jelenteniük a hatóságoknak mindenkit, aki Fálun Dáfát gyakorol. Minden letartóztatott Fálun Dáfá-gyakorlóért 5.000-10.000 jüan (650-1.300 euró) jutalmat kaphatnak. Kérlek, felejtsd el a veszélyes ötleteidet, és hagyd, hogy a családunknak békés élete legyen!”


Az idős asszony nem mert tovább a Fálun Dáfáról beszélni, de újra és újra felmondta a két mondatot az elalvása előtt. Hamarosan megállapította, hogy már nincsenek fájdalmai, ezért abbahagyta a fájdalomcsillapítók szedését.


Itt volt az ideje, hogy orvosi vizsgálaton vegyen részt, mielőtt újra elkezdene egy további kemoterápiás kezelést. Korábban a kemoterápiás kezelések nagyon fájdalmasak voltak, és legyengítették őt. Valóban rettegett tőle. De ezúttal a mondatokat ismételgette az orvosi vizsgálat során. Eközben belül nyugodt volt, és jól érezte magát. Ezt követően az orvos közölte vele, hogy minden laboreredménye jó, és nincs szüksége további kemoterápiára.


„Szóval a szórólapon lévő történetek mind igazak voltak! Meg kell tanulnom a Fálun Dáfát” – gondolta, amikor elhagyta a kórházat.


Az utcán találkozott egy barátnőjével, a sógornőmmel, és a fülébe súgta: „Tudnál nekem segíteni, hogy találjak egy olyan embert, aki Fálun Dáfát gyakorol?”


***

„És most megtaláltad a megfelelő személyt!” – mondta a sógornőm.


Mire az asszony befejezte a történetét, mi is befejeztük az ebédet. Az asszony, a bátyám és a sógornőm – mindannyian együtt tanultuk a Fálun Dáfá-gyakorlatokat. Az asszony vett egy Zhuán Fálun könyvet, a Fálun Dáfá fő művét.


Amikor hazafelé készült, könnyes szemmel fogta a kezemet, és azt mondta: „Köszönöm!”


Azt mondtam neki: A Mesterünk azt mondja:

„Teljesen mindegy, ki, mikor kezdte tanulni a Dáfát, mindenki tanítvány.” (Zhuán Fálun 2016, 152. oldal)

„Kérlek, köszönd meg a Mesterünknek a Könyörületességét!”


***

A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.


Forrás: „Gutes Schicksal“ – wie ein Flyer ihr Leben veränderte