(en.minghui.org) Középiskolai tanár voltam a nyugdíjba vonulásom előtt, most 73 éves vagyok. Miután 1994-ben elkezdtem a Fálun Dáfát gyakorolni kitűnő lett az egészségi állapotom.
Újjászülettem
A gyakorlás előtt idegfájdalmakban, ideggyengeségben, álmatlanságban és súlyos szívproblémákkal küszködtem. Amikor nagyon kifárasztottam magam, vagy érzelmileg zaklatott voltam nem tudtam aludni. A szívdobogásom olyan intenzív volt, hogy attól féltem belehalok. Amikor kórházba kerültem az orvos azt mondta, hogy ez a szívritmuszavar nem gyógyítható. A gyógyszerekkel maximum szinten lehet tartani a betegséget, de meggyógyítani nem. Mivel a gyógyszer érrendszeri problémákat okozhatott, abbahagytam a szedését. A gyenge egészségi állapotom miatt gyakran maradtam otthon a munkából. A felettesem és a kollégáim lesajnáltak. Lehangolt voltam és életunt.
Életem legmélyebb pontján 1994-ben tettem egy sétát a parkban. Először halottam a gyakorlat zenéjét, és megálltam megnézni, ahogy egy csoport Fálun Dáfá-gyakorló végezte a gyakorlatokat. Aznap éjjel mélyen aludtam. Amikor később valaki adott nekem egy Zhuán Fálun könyvet, egy nap alatt elolvastam az egészet. Minden nap megcsináltam a gyakorlatokat és olvastam a könyvet is. Kevesebb, mint egy hónap alatt az összes betegség, amik több mint tíz éven át kínoztak, eltűnt. Kipihentnek és boldognak éreztem magam. Még a megjelenésem is megváltozott, látszott rajtam, hogy felfrissültem. Mindig idősebbnek néztem ki a koromnál. Miután elkezdtem a gyakorlást folyamatosan fiatalabbnak gondoltak.
Minden nap tudtam dolgozni, és nem kellett többé korábban hazamennem. Rám bíztak egy problémás középiskolai osztályt és megmondták, hogy nem fognak hibáztatni, ha a diákok nem teljesítenek jól. Tanítás alatt követtem az őszinteség, jószívűség, tolerancia (kínaiul Zhen 真 Shan 善 Ren 忍) alapelveket, és a tanulók viselkedése hamar javulni kezdett. A vizsgák eredményei is javultak és majdnem olyan magasak voltak, mint a haladó osztálynál. Az iskola vezetője és a többi tanár észrevették ezt. Év végére az osztályom olyan jól teljesített, mint a haladó osztály.
Mielőtt a Kínai Kommunista Párt (KKP) elkezdte az üldözést 1999-ben, a pódiumon meditálhattam a diákjaimmal. Amikor Dáfá könyveket osztottam ki, mindenki akart egyet. Néhány szülő megfogta a kezem és könnyek között köszönte meg, hogy a gyerekeit tanítom. Néhányan még ajándékokat is próbáltak adni, amiket nem fogadtam el. Megkaptam a körzet kiváló tanára elismerést.
Félre tenni a félelmet
A KKP 1999 júliusában elindította a Fálun Dáfá elleni üldözést. Úgy tűnt a föld és az ég sötét felhőkbe burkolózott. Megfenyegettek, és utasítottak, hogy írjam alá a „garantáló nyilatkozatot”, hogy abbahagyom a gyakorlást. Szilárdan elutasítottam.
Házi őrizetbe kerültem, megfigyelés alá. Azután egy agymosó központba küldtek. Akiknek az volt a feladata, hogy megfigyeljenek, arról panaszkodtak, hogy nagyon hangosan horkolok. Mivel nem tudtak aludni kimerültek. Azt mondtam nekik, „ha megengeditek, hogy éjjel csináljam a gyakorlatokat, akkor nem fogok horkolni.” Megengedték. Napközben aludtam és éjjel csináltam a gyakorlatokat. Amikor utasítottak, hogy tépjem szét a Dáfá könyveket, az ő könyveiket téptem szét. Mivel már néhány éve műveltem magam és megértettem, hogy a Dáfá milyen csodálatos, elmondtam a többi fogvatartott gyakorlónak, hogyan kezeljék azokat, akik megpróbálnak minket „átformálni”. Az agymosó központ vezetése tartott a befolyástól, amit a többiekre gyakoroltam. Negyven napnyi fogva tartás után kiengedtek.
Volt egy Dáfát sértő felirat egy hirdető táblán a lakókörnyezetemben. A felirat az út forgalmas oldalán volt, ahol emberek jártak folyamatosan. Be akartam törni az üveget, ám annak is van élete. Aggódtam. Egy nagy lapra felírtam, hogy „a Fálun Dáfá jó!” Amikor éjjel átmentem hogy kirakjam, az utcai világítás nagyon fényes volt. Majd elhalványultak. Gyorsan leszedtem a ragasztó szalagot és kiraktam a papírlapot. A papír úgy ragadt az üveghez, mint a mágnes. Senki sem szedte le a feliratot. Három nappal később a hirdető táblán lévő üzenetet lecserélték.
Több különféle nyomtatónk volt otthon. A feleségem azt mondta, „az otthonunk nyomda üzemmé változott”. A gyakorlótársak segítettek egymásnak. A technikus gyakorló segített nekem megtanulni, hogyan használjam a számítógépet. Ha egy nyomtató elromlott, akkor jött és megjavította még az éjszaka közepén is. Az egyik gyakorló, aki súlyos üldözésnek volt kitéve, elmondta a rendőrségnek a címemet, de rossz házszámot adott meg nekik. Aznap éjjel figyeltem, ahogy a rendőrség behatol a másik épületbe és átkutatják. Az én házamba soha nem jöttek.
Mindenki számára tisztázni az igazságot
Létrehoztam egy igaz tényeket tisztázó anyagokat előállító helyet, ami az üldözés első tíz évében működött. Az azt követő tíz évben, mivel mindenütt voltak az üldözést leleplező anyagokat előállító helyek, bezártam az enyémet és kimentem személyesen beszélni az emberekkel.
Megígértem magamnak, hogy nem fogom abbahagyni. Egy nappal később, amikor valakinek adtam egy példányt „A kommunizmus végső célja” című könyvből, megkérdezte, hogy „tudnál nekem 100 példányt adni?” Nem volt annyi nekünk a városban. Következő napra, hoztam neki 100-at. Mindet szétosztotta. Később még 300-at kért.
Gyakran használom a tömegközlekedést, így van lehetőségem beszélni az üldözésről. Az egész vidéket átutazom a buszon a végállomásig. Minden alkalmat kihasználok, hogy beszéljek a KKP-ból és kapcsolódó szervezeteiből történő kilépés fontosságáról.
A beszélgetést azzal indíthatom, hogy „az nem véletlen, hogy találkoztunk.” Azután folytatom azzal, hogy kínaiak milliói léptek már ki a pártból, és hogy miért. Ha meghallgatnak és egyetértenek, akkor javaslok egy álnevet és megkérdezem: „Mi lenne, ha ezt a nevet használva megtennéd most azonnal?”
Amikor csak kimentem, beszélgettem az emberekkel és azt tanácsoltam nekik, hogy lépjenek ki a KKP-ból.
Néhány munkás jött az ablakokat kicserélni a lakásomban. Miután beszélgettem velük, mindannyian kiléptek a KKP-ból. Azokkal a munkásokkal is beszélgettem, akik az épület külsejét renoválták. Mindegyiküknek adtam egy almát. Miközben ettek, a KKP-.ból történő kilépés fontosságáról beszéltem nekik, és mind beleegyeztek.
Vidékre is elmentem információkat terjeszteni. Néhány ember egy nagy udvarban dolgozott. Bekopogtam a kapun és odaszóltam, hogy „van néhány igazán jó információm számotokra, amit odaadhatnék”. Az egyikük a falnak dőlt és azt mondta, „add ide nekünk!” Átnyújtottam a füzeteket. Elvették, és elkezdték olvasni.
Egyik nap erősen havazott. Az gondoltam, akkor is ki kellene mennem, így elmentem egy közeli helyre, ahol láttam embereket beszélgetni. Látták, hogy jövök, és odakiáltottak: „Miért vagy kint ilyen időben?” „Valami fontosat kell nektek mondanom” - válaszoltam. Megosztották egymás között az anyagokat, amiket vittem. Azt tapasztaltam, hogy amíg meg van a szíved az emberek megmentésére, addig a Mester lehetőségeket fog teremteni számodra.
Beszéltem az üldözésről egy gyümölcsárusnak a piacon. A következő alkalommal, amikor beszéltem vele, azt mondta: „Miután elmentél, több mint 3000 jüant kerestem. Soha sem adtam el ennyit, mióta elkezdtem az üzletet.” Ezután amikor csak meglátott, azt kiabálta: „A Fálun Dáfá jó!” Amint távoztam, az emberek a standjához jöttek, hogy megvegyék a gyümölcseit.
Egy kis bolt tulajdonosa megértette az igazságot és jó üzlettel lett megjutalmazva. Ő mesélte nekem a következő történetet. Egyik nap tüzet gyújtott a boltban, hogy melegen tartsa, de elfelejtette eloltani. El kellett mennie elintézni valamit, és hosszú időre távozott. Amikor visszaért a tűz még mindig égett, de nem terjedt szét. Ha szétterjedt volna, az egész boltja leéghetett volna. Azt mondta, tudja, hogy Li mester segített neki. Ezen az incidensen keresztül tényleg megtanulta, hogy a Fálun Dáfá rendkívüli és elkezdett gyakorolni. Vittem neki néhány az üldözést leleplező anyagot. Elrakta őket a boltjában és a vásárlóknak osztogatta.
Miután 2015-ben feljelentést tettem a KKP korábbi vezetője ellen, az iskolaigazgató azt mondta: „Az anyagaid eljutottak az iskolába. Jó munkát végeztél. Légy óvatos! Vigyázz magadra!” Gyakran adok a kollégáimnak és a vezetőknek az üldözést leleplező anyagokat, és ők mind tudják, hogy a Fálun Dáfá jó.
Az évek során mindenféle emberrel találkoztam. A legtöbben örültek, mások szidtak. Az egyikük elővette a rendőr jelvényét és vicsorgott: „Add ide nekem az összes szórólapot.” „Olvasd el, ha akarod, különben nem adom” - válaszoltam és gyorsan távoztam.
Öt éve gyakoroltam a Fálun Dáfát, amikor a KKP korábbi vezetője elindította az üldözést. Minden nap tanultam a Fát és csináltam a gyakorlatokat, kivéve amikor be voltam zárva az agymosó központban. Kétszer mondtam fel a Fát, és egyszer lemásoltam a Zhuán Fálunt.
Miután a Minghui kiadta az egy órás változatát a második gyakorlatnak, nagyon sokat kaptam tőle. Görcsök voltak a lábamban. Most már jól vannak a lábaim.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: A Teacher's 25-Year-Long Cultivation Journey
* * *
tovább ...