A könyörületesség megtanított engedni és felejteni

Idén áttörést értem el a művelésemben. Ritkán fordult elő velem, hogy intenzív vitám lett volna, vagy hogy érzelmeken rágódjak.

 

Azelőtt mindig kényelmetlenül éreztem magam, ha megláttam valakit, aki zaklatott vagy diszkriminatív módon kezelt engem. Vonakodtam attól is, hogy visszamenjek abba a lakásba, mely a korábbi munkahelyemhez kapcsolódott. Így amikor a férjem, aki egy másik városban dolgozott, szabadságon volt, inkább a szüleit látogatta meg, mint hogy velem maradjon.

 

A könyörületesség megtanított engedni és felejteni

Azt hiszem a gondolataim nem voltak összhangban a Fával, ezért magamba kellett néznem, és meg kellett változnom. Amikor találkoztam valakivel, aki korábban megbántott, próbáltam megfeledkezni a szenvedésről, amit elviseltem, és nem engedtem, hogy a neheztelés fellángoljon. Eközben tudatosan jószívű gondolatokat küldtem a szívük felé. Azt akartam, hogy érezzék a könyörületesség erejét.

 

Ennek következtében, amikor így tettem, azok az emberek megnyíltak. Ezenkívül a férjem közölte velem, hogy haza szeretne jönni a szabadsága alatt. Pontosan úgy történt, ahogyan a Mester mondja:

„Ha te tisztában vagy magaddal, nyíltszívű és optimista vagy, meg fogod állapítani, hogy a környezet szintén más lett.” (Fá-magyarázat a nemzetközi Fá-konferencián Washington D. C.-ben, 2009)

 

Elűztem a sértettséget, hogy toleráns és nyugodt maradjak

Amikor szembe kerültem azokkal az emberekkel, akik korábban megbántottak, igyekeztem, hogy a szívem mozdulatlan maradjon a szavaik és tetteik ellenére, és ne támadjanak bennem velük kapcsolatos érzelmek sem. Megőriztem egy békés szemléletmódot, éppen ahogyan azt a Mester mondja,

„Egy kiegyensúlyozott állapot könyörületes csupán, tulajdonképpen csupán az a valódi állapota az embereknek.” (A Fá-magyarázat a zeneszerzéshez való konferencián)

 

A helyzet békés és nyugodt kezelése mellett megértettem, hogy arra is szükség van, hogy magamba nézzek, és lássam hol nem csináltam jól, ami teljesen különbözik attól, hogy azt gondoljam feljebbvaló vagyok nálad, ezért nem bocsátkozom vitába veled. Azt nem tenném.

 

Napjainkban az emberek semmibe veszik a jóságot a gonoszsággal szemben. Csak azzal törődnek, hogy végül ki az aki nyer, ki a rátermettebb, annak ellenére, hogy az ilyen gondolatok a magas szintű alapelvekkel ellentétesek.

 

A mindennapi életem során, ha valaki előnyhöz jut az én veszteségem árán, mindig igyekszem a szívem nyugalmát megőrizni. Ahogyan a Mester mondja a Zhuán Fálunban:

„…a hétköznapi emberek bonyolult környezetében tisztának és ébernek kell lenned, tudatosan veszítesz, ha az érdekekről van szó; ha valaki megfoszt az önérdekedtől, nem küzdesz és veszekszel érte, mint mások; a xinxinget zavaró különböző tényezők alatt szenvedni fogsz a veszteségtől; ebben a nehéz helyzetben mérsékeled az akaratod és emeled a xinxinged. A hétköznapi emberek különböző rossz gondolatainak a hatása alatt képes leszel távolságot tartani és kijutni belőle.” (8. Előadás Zhuán Fálun)

 

A Mester azt is mondja:

„Tudjátok, hogy egyvalaki, aki elérte az arhát szintjét, semmit sem vesz a szívére, mindegy, mivel találkozik. A hétköznapi emberek között egyáltalán nem vesz semmit a szívére. Mindig nagyon vidám. Bármilyen nagyon is húzta a rövidebbet, mindig nagyon vidám marad. Ha ezt valóban meg tudod valósítani, te már elérted az arhátnak a kezdeti gyümölcshelyzetét.” (A Zhuán Fálun Fá-magyarázása, Válaszok a kérdésekre a Fá magyarázatánál Jinanban)

 

Gyakran ismételgetem ezt a részt a Fából, különösen amikor egy jellembeli vizsgán megyek át éppen. Folyamatosan észben tartom ezeket a szavakat, így lenyugszom és el tudom engedni a neheztelést a szívemben – és akkor annak helyét a könyörületesség és jóság veszi át.

 

A tolerancia egyben a tisztelet kifejezése is mások felé

Nem számít milyen apró is egy lény, az az ég által lett teremtve. Mindenkiben van jóság és gonoszság is. Különösen a mai társadalomban, a Kínai Kommunista Párt által megmérgezett emberek morális értékei sokat romlottak. Értelmetlen, hogy panaszkodjunk rájuk vagy sajnáljuk őket. A Mester azt kéri tőlünk, hogy segítsünk megmenteni minden hétköznapi embert. Csak ha nem dédelgetünk semmilyen helytelen gondolatot senkivel szemben, akkor vagyunk birtokában a könyörületességnek, mellyel meg tudjuk menteni őket.

 

A könyörületesség csak szilárd művelésen keresztül érhető el

A jelenlegi szinten azt gondolom ahhoz, hogy valaki könyörületessé váljon, az kell, hogy összefüggően szavalni tudja a Fát. Másodszor, el kell távolítania a szívéből minden haragot csakúgy mint a Párt kultúrát. És mindig fenn kell tartania az őszinte gondolatokat. Végezetül el kell távolítania az irigységet. A Mester azt mondja,

„Ha képtelen vagy megszabadulni az irigységtől, akkor minden, amit művelsz roppant gyenge és törékeny lesz.” (7. Előadás Zhuán Fálun)

 

Amikor jobban elgondolkodtam ezen rájöttem, hogy a ragaszkodásaim többsége az irigységben gyökerezik.

 

Egyszer közelről megnéztem minden egyes gondolatomat és cselekedetemet, hogy azok összhangban vannak-e a Fával. Rögtön rájöttem, hogy minden gondolat ami eltér a Fától, az irigységben gyökerezik. És ez nem volt olyan egyszerű, mint ahogyan azt néhány gyakorló gondolja, azaz, ha mások jobbak nálam, akkor nem leszek irigy.

 

A Mester nagyon világosan kifejti ezt:

„A gonosz ember a féltékenység szülötte.

Önzőségből és dühből fakadóan panaszkodik a felé irányuló igazságtalanság ellen. A jóindulatú ember szíve könyörületes.

Elégedetlenkedés és gyűlölködés nélkül örömnek tekint minden megpróbáltatást. A megvilágosult embernek nincs semmilyen ragaszkodása.

Csendben figyeli az illúziók által összezavart világi embereket.” (Szintek, Fálun Dáfá Esszenciák a további haladásra I. rész)

 

Ami azt jelenti, hogy amikor panaszkodunk, úgy érezzük, hogy a dolgok nem tisztességesek, rosszul bántak velünk, lenézünk másokat, vagy mérgesek leszünk, amikor elutasítják az ötleteinket, ezek a reakciók mind az irigységből származnak.

 

Ha még jobban beleásunk, akkor megtalálhatjuk még a hivalkodást, a felsőbbrendűséget, a versenyszellemet, az arroganciát, a közömbösséget, a nagyképűséget, az önfejűséget, a haragot és a túlzott figyelmet a részleteket illetően. Ezek szintén mind az irigységből fakadnak.

 

Megértettem, hogy ha valaki nem tudja eltávolítani az irigységet, akkor az illetőnél nem merülhet fel a könyörületesség, ahogyan a tolerancia sem.

 

Forrás: Lightening My Heart with Compassion