A kínai központi tv székhelye dominál Peking központi üzleti negyedében Kínában, 2008. augusztus 12-én. (China Photos/Getty Images)
Az Egyesült Államokban az úgynevezett – fake news - vagyis hamis hírekről szóló vita már jó ideje tarol az országban.
Azonban a vita nem csitul. Az újságírók érdekeket képviselnek, és egyre messzebb kerülnek a tárgyilagosságtól. A kritikusok versengenek, miközben a szociális médiaplatformok egyre nagyobb teret nyernek.
Mégis hiányzik a bizalom, hogy az átlagos amerikai megkülönböztetné az igazi hírt a hamistól. Ahogy már másfél évszázaddal ezelőtt észrevette a francia Alexis de Tocqueville (1805-1859): „Nem ismerek országot, amelyben annyira kicsi az elme függetlensége és a beszélgetés valódi szabadsága, mint Amerikában.”
Azonban a legnyomasztóbb vonatkozás a külföldi propaganda, amely hatást gyakorol az USA talajára. Minden vezércikk ellenére, hogy Oroszország beavatkozik a választásunkba, ez Kína, kényelmesen és titokban vezeti az utat.
Hogy hamis hírek vannak a Kínai Népköztársaságban, ez nem újdonság; ez az 1,4 milliárd kínai ember életének a része.
Az egykori Szovjetunió nyomdokait követve, a Kínai Kommunista Párt (KKP) 1924 májusában felállította a saját propagandaminisztériumát, amelyet felfüggesztettek a kulturális forradalom (1966-1976) viharos éveiben, és folytatódott 1977 októberében.
Ma a minisztérium nemcsak monopolizálja a rádióhullámokat és a nyomtatott anyagokat, hanem az internetet is. Mindennek a célja az átfogó kontroll, vagy még pontosabban a tömegek a Stockholm-szindróma felé való fordítása.
A KKP azon erőfeszítéseiben, hogy formálja a véleményt Kínában és Kínán kívül a Fálun Gong meditációs gyakorlatról, látható, hogy az egész média arzenálját manipulálja – a hamis hírek könnyen kezelhető esettanulmánya a legszélsőségesebb formában.
Fálun Gong gyakorlás Kínában, Shenyang városban, még az üldözés előtt.
Eleinte a KKP dicsérte a Fálun Gongot
Minden média kampány, amelyet a KKP irányít, támadja a Fálun Gongot, más néven a Fálun Dáfát, amely a legellenségesebb, legemlékeztetőbb propaganda keresztes hadjárat a kulturális forradalom ideje alatt.
A Fálun Gong, amely a buddhista hagyományokban gyökeredzik, tanításait először 1992-ben hozta nyilvánosságra az alapító, Li Hongzhi. A tartalma két fő részből áll: öt mozdulatsorból álló meditatív gyakorlatokból és az őszinteség, jószívűség és tolerancia alapelvekből.
A buddhista hitrendszer mentén az elme-test gyakorlat úgy tartja, hogy a gyakorlók, akik betartják ezeket az erkölcsi normákat és végzik a gyakorlatokat, elérhetik az önbeteljesülést és a megvilágosodást.
Kezdetben a KKP az államilag működtetett médiát használta, hogy kémkedjen a Fálun Gong egészségre és a társadalom erkölcsi felemelkedésére gyakorolt hatása után. A jobban ismertebbek között voltak a következők: China Central TV – Kína Központi TV (1993 és 1998), People’s Public Security Newspaper – Népi Közbiztonsági Újság (1993), Qigong & Science Journal – Csigong és Tudomány Folyóirat (1993), Beijing Daily (1996 és 1998), Medicine & Health Newspaper – Orvostudományi és Egészségügyi Újság (1997), Hong Kong TV (1998).
1998. november 24-én a Shanghai TV (STV) felvételt készített a helyi lakosokról, akik Fálun Gong gyakorlatokat végeztek egy parkban, és ezt mondták hozzá: „Ezen a reggelen közel 10.000 Fálun Gong gyakorló mutatja be a gyakorlatokat…”
„Mostanra a Fálun Gongnak önkéntes helyei vannak az országunkban mindenhol, beleértve Hong Kongot, Makaót, Tajvant, valamint Európában, Észak-Amerikában, Ausztráliában és más ázsiai országokban. Néhány 100 millió ember gyakorol Fálun Dáfát.”
Csiáng Cö-min, egykori kínai diktátor Kínában, Pekingben, a Great hall of the People-ban 2012. november 8-án (Feng Li/Getty Images)
A pekingi vezetőség ellenségessé válik
A Fálun Gong kezdetben egy egészségügyi rendszerként folyamodott a KKP-hoz. Egy, az US News & World Reportnál 1999 februárjában megjelent cikk szerint egy magas rangú kínai sportbizottsági hivatalnok azt mondta: „A Fálun Gong és más típusú csigongok minden egyes személyt 1000 jüan éves orvosi kiadástól menthetnek meg. Ha 100 millió ember gyakorolja ezt, az 100 milliárd jüan (1,49 milliárd USD, 4 183 milliárd HUF) megtakarítás évente az orvosi kiadásokban. Zhu Rongji miniszterelnök nagyon boldog ettől. Az ország azonnal használhatná a pénzt.”
A sinológusok (kína-kutatók) rámutattak, hogy a KKP meglepődött a Fálun Gong gyors növekedésén, ami gyakorlatilag az orruk előtt történt. Csiáng Cö-min, pártvezető abban az időben, ezt a növekedést egy egzisztenciális fenyegetésnek tekintette.
Végtére is Kína, kommunista állam lévén, nem engedi meg semmilyen független szervezet létezését, hacsak nem a párt irányítja. Ezenkívül a Fálun Gong buddhista-szerű őszinteség, jószívűség és tolerancia szabályai ellentétesek a KKP ateista tanaival, osztályharcával és erőszakos forradalmával.
Mao Zedong, a KKP alapítója egyszer rámutatott, hogy politikai kampányoknak „minden hét vagy nyolc évben” meg kell történnie. Miért? A valódi ok az, hogy a pártnak időnként kell egy új ellenség, hogy felerősítse az Orwell-i társadalmat, amelyet a párt táplál.
Minden kommunista rezsimnek három fő jellemvonása van: 1) erőszakkal és félelemmel uralkodni, 2) az információk ellenőrzése, 3) elme ellenőrzése a kommunista ideológia révén. A KKP médiataktikái közé tartozik: becsületsértés, információ manipuláció, megtévesztés és cenzúra.
1999. július 20-án Csiáng bejelentette a döntését, miszerint meg kell semmisíteni a Fálun Gongot. Három hónappal előtte – április 25-én – néhány 10.000 gyakorló demonstrált Zhongnanhai előtt, amely Pekingben a KKP székhelye, jogszerű elismerést és védelmet kérve.
Sajnos Csiángot nem távolították el. Felállított egy Gestapo-szerű, törvényen kívüli részleget, amelynek a neve 610-es Iroda, hogy a Fálun Gong elleni üldözés országos méretű kampányát irányítsa.
A Fálun Gong gyakorlók tömeges letartóztatása vette kezdetét, míg az állami propagandagépezet minden formája belekezdett egy „nappali háborúba” a Fálun Gong és az alapítója ellen. A szokásos félórás esti hírek a CCTV-n egy órássá váltak, kifejezetten a Fálun Gong befeketítésére szolgáltak, megfordítva az előzőleg pozitív szavakat a meditatív gyakorlatról.
A 610-es Iroda kiadott egy rendeletsorozatot a társadalom minden szektora számára, beleértve az oktatási intézményeket az általános iskoláktól az egyetemekig, hogy vegyenek részt az úgynevezett „kultuszellenes” kampányban.
Annak érdekében, hogy a Fálun Gongot kultuszként becsmérelje, a propagandaminisztérium kitalált 1400 „öngyilkossági esetet”, a Fálun Gongot okolva az öngyilkosságokért, amelyeket valójában nem gyakorlók követtek el. A hosszú távú kínai megfigyelők ezt a húzást megvetendőnek és hihetetlennek találták.
Először is, a Fálun Gong, mint más buddhista felekezetek, ismert arról, hogy megtiltja a gyilkolás minden formáját, beleértve az öngyilkosságot is. Másodszor, a Fálun Gong 1992 óta van, és nem jelentettek egyetlen Fálun Gong öngyilkos esetet sem Kínában, amíg a Propagandaminisztérium hirtelen létre nem hozta ezeket az állítólagos eseteket, a gyakorlat 1999 júliusában történt elnyomását követően. Harmadszor, a Fálun Gongot több mint 70 országban gyakorolják világszerte, mégsem volt a mai napig egyetlen beszámoló sem öngyilkossági esetről Kínán kívül.
Egy pillanatfelvétel a CCTV jelentéséből a Fálun Gong gyakorlók „önégetési” színjátékáról a Tiananmen téren 2001. január 23-án (Pillanatkép/CCTV)
Az önégetés eljátszása a Tiananmen téren
A leghírhedtebb történet talán az úgynevezett önégetési incidens 2001. január 23-án, a Tiananmen téren, amelyet több nyugati újságíró szerint megrendeztek a kínai hatóságok.
Míg a KKP Propagandaminisztériuma azt állította, hogy öt Fálun Gong gyakorló megpróbált „bejutni a mennybe” az önégetésen keresztül a Tiananmen téren, a nemzetközi közösség az állításokat furcsának találta a tényekkel összevetve.
Csak az állami médiának engedélyeztek hozzáférést az állítólagos „Fálun Gong áldozatokhoz”, míg a nemzetközi sajtót, beleértve az áldozatok családtagjait is, elzárták a kapcsolatba lépéstől velük.
A Propagandaminisztérium elrendelte minden médiának, hogy ezt az esetet fő hírként mutassák be, míg a Washington Post publikált egy vizsgálati jelentést „Az emberi tűz lángra lobbantja a kínai rejtélyt” címmel 2001. február 4-én. A cikk úgy írja le az egyik állítólagos áldozatot, egy nőt, név szerint Liu Chunlinget, aki egy „éjszakai klubban dolgozott, [és] pénzt kapott, hogy férfiak társaságában volt” – a viselkedése nagyon messze van az erkölcsi normától, amelyet a Fálun Gong gyakorlók tartanak. Egyik szomszédja sem látta sose Fálun Gongot gyakorolni.
Még zavarba ejtőbb a pekingi hatóságok számára, hogy a CNN producer a helyszínen később rámutatott, hogy sosem látott semmilyen gyereket az öt önégető között, míg minden kínai állami média arról számolt be, hogy a 12 éves Liu Siying volt az egyik közülük.
Egy internet kávézó Pekingben 2009. június 3-án (LIU JIN/AFP/Getty Images)
A KKP felállítja az internet tűzfalat
Hogy megakadályozzák a tömegek hozzáférését a valódi hírekhez, a KKP 2000 óta erősítette az internet cenzúráját, létrehozva a világ legnagyobb tűzfal rendszerét, amely az „Arany pajzs projekt” része. Nem meglepő módon, minden Fálun Gonggal kapcsolatos honlapot blokkoltak, még az MIT honlapját is, mert házigazdája a MIT Fálun Gong klubnak.
Egy 2016-os Harvard tanulmányban található: „A kínai kormányt hosszú ideje gyanúsítják kétmillió ember alkalmazásával, hogy titokban közzé tegyenek nagyszámú álneves és más megtévesztő írást a valódi közösségi média folyamának hozzászólásaiban, mintha hétköznapi emberek véleményei lennének… Úgy becsüljük, hogy a kormány kb. 448 millió közösségi média kommentet talál ki és tesz közzé évente.”
Ezeket az online kommentátorokat úgy hívják, hogy „az 50 cent párt”, mert 50 centet kapnak minden hozzászólásért. A munkájuk a gyűlöletkeltés, téves információ terjesztése és az állami propaganda népszerűsítése a Fálun Gong ellen.
A tények ellenére, hogy a KKP üldözéses politikája nem változott, Peking megszűntette a médiakampányát a Fálun Gong ellen az elmúlt években.
Kína szakemberek megfigyelték, hogy a pekingi propaganda a Fálun Gong ellen mind otthon mind külföldön megbukott a siralmas emberi jogi visszaélések miatt a Fálun Gong gyakorlókkal szemben. 1999 óta a rettenetes szerveltávolítás bebörtönzött Fálun Gong gyakorlóktól, amelyet a média 2006-ban kezdett el felfedni, különösen károsította a KKP képességét, hogy végezze a Fálun Gong elleni propaganda ügyét.
Az évek során Peking hatásosan működött a tengeren túli média felülmúlásával, azonban egy új szintet értek el. A fő médiájukon kívül, mint a China Daily (People’s Daily tengeren túli kiadás) és a CCTV-4 (CCTV tengerentúli csatornája), Kína folyamatosan növeli, így 2020-ig ezer Konfucius intézete lesz az egész világon.
A kanadai McMaster Egyetemnek 2013-ban be kellett zárnia a Konfucius Intézetet egy diszkriminációs eset után, amelyben Sonia Zhao-nak, egy alkalmazott oktatónak 2010-ben alá kellett írnia egy szerződést, hogy nem gyakorol Fálun Gongot.
Az idegen behatás elleni küzdelem érdekében tavaly az USA Igazságügyi Minisztériuma elrendelte Xinhua News Agency-nek (Xinhua Hírügynökség) és a China Global Television Networknek (korábban CCTV), Peking két legnagyobb médiájának Amerikában, hogy külföldi ügynökségekként vagy lobbistákként regisztráljanak.
Míg a pekingi média élvezi a szabadságot, hogy világszerte népszerűsíti a kommunista tartalmat, a nyugati médiát keményen cenzúrázzák Kínában. A Google, Facebook, Twitter, YouTube és sok más népszerű platformot blokkolták Kínában. Mégis a kínai állami médiának engedélyezik a Facebook és a Twitter fiókot, hogy népszerűsítsék a pártállami programjukat.
A legrosszabb mégis az, hogy néhány nyugati technológiai társaság önkéntesen aláírta az úgynevezett önfegyelem fogadalmat, hogy együttműködnek a pekingi cenzúra hatóságokkal.
Öncenzúrát folytatnak, ahol kiszűrik a politikailag érzékeny szavakat, mint a Fálun Gong és Tiananmen téri mészárlás 1999-ben. Az Apple Inc. például most a kínai felhasználók iCloud fiókjait Kínán belül, egy adatközpontban tárolja, állítva, hogy ez egyezik a helyi törvényekkel. Ez könnyű hozzáférést ad a Nagy Testvérnek Kínában a felhasználók információihoz.
Ahogy George Orwell megírta az 1984 című regényében: „Ha a gondolat megsérti a nyelvet, a nyelv is megsérti a gondolatot”. A média propaganda eszközként szolgál az elmeellenőrzéshez a kommunista társadalomban. Mikor Pekingnek szabad gyeplője van, hogy üzeneteket terjesszen az egész világon, így igazolva a cenzúrát és ez elnyomást, aláásva a közös emberiségünket, az ártatlan emberek rászedhetők, és ezeket az önérdeket szolgáló hazugságokat fogyasztják „igazságként”.
Amire most a világnak szüksége van, jobban, mind eddig valaha, az igazi információk és a lelkiismeret, a kifejezés és a társulás szabadságához való jog. John Milton költő és tudós fejezte ki a legjobban 1644-ben az angol parlament előtt, és ezt később kinyomtatták az „Areopagitica” című kiadványban is: „Adják meg nekem – minden más szabadságot megelőzően – a tudás, a szólás és a lelkiismeret szerinti vita szabadságát.” (http://media-tudomany.hu/archivum/areopagitica/)
A szerző Peter Zhang, politikai gazdaságkutató Kínában és Kelet-Ázsiában. A Peking Nemzetközi tanulmányok Egyetemen diplomázott, a Fletcher Jogi és Diplomáciai Iskolába és a Harvard Kennedy Iskolában Mason Fellow-ként szerzett diplomát.
Az ebben a cikkben megfogalmazott nézetek a szerző véleménye, és nem feltétlenül tükrözik a The Epoch Times vagy a Magyar Clearharmony álláspontját.
Forrás: The Kingdom of Fake News: A Study of Beijing’s Propaganda Campaign Against Falun Gong
* * *
tovább ...