„Szervátültetés Kínában: túlélők hívják fel a figyelmét a Trudeau kormánynak” a cikk, amelyet Catherine Lévesque írt, a Huffington Post Québec kiadásában jelent meg 2017. április 7-én.
Két túlélője a kínai kényszermunkatáboroknak szívből reméli, hogy a kanadai kormány lépéseket fog tenni a borzalmak felszámolását illetően.
Huffington Post cikke: „Szervtranszplantációk Kínában: Túlélők hívják fel a Trudeau kormány figyelmét” (képernyőkép az eredeti cikkből).
A riporter két Fálun Gong gyakorlót interjúvolt meg, akiket bebörtönöztek Kínában: Cindy Song és Jing Tian. Cindy Song 26 éves volt 2001-ben, mikor letartóztatták, és mint lelkiismereti foglyot, három évre kényszermunkatáborba küldték a keleti Zibo városba. Hogy mit követett el? Követte a Fálun Gong tanításait.
A riporter megjegyezte, hogy a Kínai Kommunista Párt (KKP) közel 18 éve üldözi a Fálun Gong gyakorlókat, sokan közülük rejtélyesen eltűnnek, miután letartóztatják őket.
Song napjai a munkatáborban reggel 6 órakor kezdődtek, és kb. éjjel 11-kor értek véget, néha éjfélkor. Az étkezési ideje öt percre volt szabva, és engedélyt kellett kérnie, hogy használhassa a mellékhelyiséget. A foglyokat sosem hagyták beszélgetni egymás között.
„De az időt amit munkával töltöttünk meglehetősen békésnek tartottuk” – mondta, ami éles ellentétben állt az elszenvedett kínzással.
Mikor Song nem dolgozott 18 vagy 19 órát egy nap, megverték, magánzárkába csukták, agymosási üléseknek vetették alá vagy napokra megvonták tőle az alvást. Egyszer kényszerítették, majd kilenc teljes napon keresztül állnia kellett.
A foglyokat, mint ő, orvosi vizsgálatoknak is alávetették. Mielőtt munkatáborba vitték volna, egy doktor kényszerítette, hogy vér- és vizeletmintát adjon, valamint röntgenfelvételt készített.
A munkatáborban ujjlenyomatot kellett adnia, hogy hozzájárul a szervei adományozásához. Időről időre az őrök azt mondták neki, hogy „kvóták”-at kell tölteniük, és fenyegették, elviszik őt egy „különleges börtön”-be amelyikből sosem fog visszatérni.
Az atrocitás 2006-ban került nyilvánosságra
Az egyik első ember, aki elismerte, hogy politikai foglyokat gyilkolnak meg a szerveikért, egy sebész egykori felesége. Az orvos koncentrációs táborban operált Sujiatunban, Észak-Kínában. 2006 márciusában fedte fel ezt az embertelenséget, de a neve elhallgatását kérte.
Egykori férje megosztotta vele, hogy szaruhártyákat távolított el foglyoktól, akik Fálun Gong gyakorlók voltak, néhány közülük még élt. A kórház, ahol dolgozott, májat, vesét és bőrt távolított el, mielőtt a testeket egy hulladékégetőbe dobták, hogy megsemmisítsék a tettük minden bizonyítékát.
Jing Tian, akit 1999 és 2003 között több alkalommal fogva tartottak, és elvittek kényszermunkatáborokba, elmondta, hogy volt egy pont, mikor megértette, miért vizsgálják olyan gyakran a fogva tartásának ideje alatt. „Megdöbbentem. Nem hittem el” – mondta tolmács segítségével.
Jing Tian (balra), édesanyja (középen) és a nővére, Jing Cai (jobbra).
Testvére is szörnyen szenvedett. A bebörtönzésének ideje alatt kikötözték egy fához, a tél közepén alig volt rajta ruha, vagy egy téglaégetőhöz kötözték. Látott néhány rabot, akiket halálra vertek.
Jing emlékszik, hogy az orvosok nyolc ampulla vért vettek tőle, és kérdésekre kellett válaszolnia a családtagjairól és az egykori kollégáiról.
„Mivel egy nagyvárosban éltem, sok ismerősöm volt, és közel voltam a családomhoz, nem csináltak velem semmit. Azonban rendszeresen folytatták a tesztelést.”
Más foglyoknak nem volt ilyen szerencséjük.
A törvénytervezet
A szervkereskedelem kérdése újra napirendre került, mivel Garnett Genuis konzervatív parlamenti képviselő megpróbálta újjáéleszteni az egykori liberális kormányfő, Irwin Cotler C-561-es törvényjavaslatát, amely 2013-ban csak az első olvasatig jutott az Alsóházban.
A C-561-es törvényjavaslat büntetőszankciókat róna azon személyekre, akik részt vettek a szervkereskedelemben, mindegy hogy Kanadában vagy külföldön. A kérdés, hogy van szervátültetésre utaló momentum, amelyet pénzügyi tranzakció eredményeként, vagy a donor beleegyezése nélkül szereztek.
„Itt, Kanadában van egy joghézagunk, amelyet meg kell oldani” – mondta Genuis egyik beszédében. „Nincs törvény, amelyik megakadályozna egy kanadait, hogy külföldre menjen szervért, melyet kizsákmányolás útján szereztek.”
„A szervkereskedelem támogatása egy emberiség elleni bűntény a nemzetközi jogok szerint, ezért ennek itt, Kanadában is bűnténynek kell lennie.”
David Kilgour, egykori parlamenti képviselő, és David Matas, emberi jogi ügyvéd, egy jelentés társszerzői, melyet 2006-ban adtak ki, és rávilágít a szervkereskedelem nagyságára politikai foglyoktól Kínában. A jelentésüket Kínában és Oroszországban „szélsőségesnek” tartották és betiltották.
A két férfi, valamint Ethan Guttmann újságíró tíz évvel később, 2016-ban megismételte vizsgálatot, és készítettek egy 798 oldalas jelentést, amelyben úgy becsülik, hogy a kínai kommunista rezsim 1,5 millió szervátültetést végzett 2000-től és 2015-ig.
Kína más részről úgy becsüli, hogy kb. 10.000 transzplantációt hajt végre évente, és hogy a foglyok szerveit előzetes beleegyezésükkel távolították el.
Kanadának cselekednie kell
Mivel a Trudeau kormány meg akarja erősíteni a kapcsolatait Kínával, Kilgour hiszi, hogy Kanadának figyelmet kell fordítania az emberi jogok problémájára, és ki kell állnia a „kanadai értékekért”.
„Az emberek félnek, hogy a törvényjavaslat [C-561] nem fog keresztülmenni, mert megsértené Kínát. De hogyan sérthetné meg, ha azt mondják, nem csinálnak ilyenfajta dolgot?” – mondta, kihangsúlyozva az iróniát Kína álláspontjában.
Cindy Song kínzása 2004 őszén, néhány hónappal a szabadon bocsátása előtt ért véget. Az édesapja minden nap nyomást gyakorolt a hatóságokra, míg szabadon nem bocsátották a munkatáborból.
Utólag Song úgy hiszi, hogy a bebörtönzését körülvevő mozgósítás mentette meg az életét. „Hiszem, hogy a szüleim segítsége nélkül én is ’eltüntetem’ volna” – magyarázta a most 42 éves asszony.
Jing Tian sok éhségsztrájkot folytatott, hogy tiltakozzon a fogva tartásának feltételei ellen. A leghosszabb éhségsztrájkja ötven napos volt, és ekkor szabadon bocsátották, de már a halál küszöbén volt.
A 47 éves asszony hiszi, hogy a hatóságok azért küldték haza, mert el akarták kerülni a börtönben haljon meg. Mindenesetre nem távolították el a szerveit, mert olyan rossz állapotban volt az éhségsztrájk után.
Új élet Kanadában
Azóta mindkét asszony Kanadába költözött, és viszonylag békés életet élnek. Song asszony jogot tanult, és ügyvéd szeretne lenni. Jing asszony élvezi a kertészkedést, és meglátogatja a Vancouver-i turistahelyeket, hogy elmondja a kínai rezsim tetteit.
„Fontos tájékoztatni az embereket arról, ami Kínában történik. Kanadában nehéz elképzelni, hogy megtörténnek a világban olyan dolgok, mint ez. De valóban megtörténnek” – mondja Song.
Reméli, hogy a Trudeau kormány szem előtt fogja ezt tartani, mikor tárgyalást folytat a szabad kereskedelmi szerződésről Kínával. „Mikor üzletet kötsz, sokat kell tudnod a másik félről” – mondja. „Ha tömeggyilkosságot követ el, még mindig üzletelni akarsz vele?”
„A modern idők népirtása. Ez történik jelenleg. A mód, ahogy reagálunk, hatást gyakorol az emberiességünkre és az általános helyzetre.”
Forrás: Organ Transplants in China: Survivors Call on the Trudeau Government in Canada
* * *
tovább ...