Az otthonunkban tartóztattak le a férjemmel 2011 augusztusában, és 5 év börtönre ítéltek Fálun Gong anyagok birtoklásáért. Nem sokkal 2016 augusztus 29-én történt szabadulásunk után a helyi rendőrség arra kért minket, hogy 2017 március 22 reggelén jelenjünk meg.
Két rendőrnő ült le hozzánk és először is felvették a jelenlegi címünket. Mielőtt megszólalhattak volna belekezdtem a saját történetem elmesélésébe:
1996-ban kezdtem gyakorolni a Fálun Gongot. Li Mester arra tanít minket, hogy viselkedjünk az Őszinteség-Jószívűség-Tolerancia alapelveknek megfelelően.
A mellékhelyiség a munkahelyemen nem volt karbantartva, és az egészségügyi körülmények szörnyűek voltak. Senki sem akarta felvállalni még fizetség ellenében sem. Tudtam, hogy Dáfá gyakorlóként egy jó embernek kell lennem, ezért önként jelentkeztem, hogy kitakarítom a mellékhelyiséget. A következő 10 évben én csináltam.
Egy nyomdában dolgoztam. A munkahelyi szabályzat szerint minden munkatársnak kiosztott minden egyes nyomtatott anyagot naplózni kellett, és a fel nem használt anyagokat beleltározták és visszaküldték a raktárba. Azonban sem én, sem több Dáfá gyakorló nem volt korlátozva a szabályzás által, mert a vezetőség rendkívül bízott bennünk.
Amióta csak elkezdtem a Dáfát gyakorolni, nagyon jó egészségnek örvendtem, és sosem volt szükségem orvosra. Sosem volt szükségem költségtérítésre a munkáltatómtól egészségügyi szolgáltatásokra, amikre jogosult voltam, és ezzel sok pénzt megspóroltam a cégnek.
Miután elkezdődött a Fálun Dáfá üldözése 1999 júliusában a férjemmel Pekingbe mentünk, hogy felszólaljunk a Fálun Dáfáért, de letartóztattak minket. Munkatáborra ítéltek. A lányunk még csak tinédzser volt abban az időben, de pénzt kellett keresnie a túléléshez, amit újrahasznosítható sörösüvegkupakok gyűjtésével oldott meg.
A két rendőrnő elmerült a történeteimben és hallgatták tovább, ahogy folytattam a börtönben eltöltött öt évemről.
Vacsorát főztem otthon, amikor újra letartóztattak 2011 augusztus 29 estéjén. A rendőrség átkutatta az otthonomat, lefoglalta a számítógépemet, a nyomtatómat, a papírokat, és üres DVD lemezeket. Amikor a férjem hazaérkezett a munkából, őt is letartóztatták. A városi fogdába vittek minket, miközben én mindössze papucsot és hosszú alsóneműt viseltem.
A fogolytáborban töltött hónapok után mindkettőnket 5 év börtönre ítéltek. Én a Shenyang-i női börtönbe kerültem, a férjem pedig Jinzhou városi börtönébe, amiről engem nem tájékoztattak, csak később derítettem ki.
Az első nap a női börtönben az őrök a kórházba vittek egészségügyi vizsgálatra. Fél tucat férfi előtt egy őr hirtelen lerántotta a melltartómat, és mindenki vigyorgott a szobában, a meztelen testemet bámulva.
Ahogy meséltem, egy könnycsepp gördült le az arcomon. Észrevettem, hogy a két tiszt könnyekkel telt szemmel még mindig figyel.
Aztán elmagyaráztam nekik, hogy a Fálun Dáfá elterjedt a világon, és számtalan embernek tett jót. Csak Kínában üldözik ezt a művelési utat, és a hivatalnokok ellen, akik súlyosan érintettek az üldözésben, jelenleg korrupciós vádak formájában szolgáltatnak igazságot. Azt mondtam nekik, hogy az ár megfordulni látszik.
A két tiszt hamar véget vetett a kérdéseknek, csak annyit mondtak: „Szabadon távozhattok. Hagy lássunk odakint titeket.” Aztán egészen a rendőrség kapujáig kísértek.
Forrás: Police Officers Moved to Tears by a Woman's Persecution Story
* * *
tovább ...