Zhu Yuanzhang, az alacsony származású, de „mérhetetlenül harcias” császár

Zhu Yuanzhang, az alacsony származású, de „mérhetetlenül harcias” császár (Illusztrálta: Yeuan Fang)

Zhu Yuanzhang (Kr. u. 1328-1398) szegény paraszti családból származott, kemény élete volt pásztorfiúként, koldusként és szerzetesként, mielőtt 1352-ben csatlakozott a mongol Yuan-dinasztia ellen szerveződő lázadó sereghez. Néhány éven belül felemelkedett és egy nagyon befolyásos katonai személyként tüntette ki magát. A szegényes műveltsége ellenére a kivételes tisztánlátása vezette, hogy sok értelmiségit megnyerjen és a tanácsadói körében tudhasson; miközben a hivatalos kínai nyelvet, konfuciánus klasszikusokat, kormányzati struktúrát és kínai történelmet tanult a tanácsadóitól. 1367-ben Zhu legyőzte a lázadókat, és egyesítette Dél-Kínát, így a nemzeti vezetője lett a mongol Yuan-dinasztia elleni lázadóknak.

1368 januárjában Zhu kikiáltotta magát a Ming-dinasztia (szó szerint „fényesen ragyogó”) császárává, felvette a Hongwu („különleges harcos” vagy „mérhetetlenül harcias”) címet. Nanjingban megalapította a fővárost, és elküldte a csapatait, hogy meghódítsák az északi részt, ahol még a mongolok uralkodtak. 1368 augusztusában a csapatai elfoglalták Khanbaligot, ami Daduként is ismert (későbbi nevén Peking), a mongolok fővárosát, és Kínában hivatalosan véget ért a mongol uralom. A Zhu által alapított Ming-dinasztia kétszázhetven évig uralkodott Kínában.

Mikor Zhu Yuanzhang serege bevette Dadut, a Yuan-dinasztia fővárosát, a tábornokai különleges ékszereket adtak neki, amelyeket a palotából és a városból szereztek. A királynő azt mondta: „Ezek az ékszerek mind valóban értékesek, de hogyan lehet az, hogy a Yuan-dinasztia nem csak a fővárosát veszíti el, hanem még az ilyen értékes ékszereit is?” Tovább folytatta: „Császár és császárné vagyunk, de sosem felejthetjük el a szerény származásunkat. Hallottam, hogy a luxus arroganciához vezet, és a nemtörődömség veszélyt hoz. Tehát mindig ügyelnünk kell a felszín alatt megbújó nehézségekre, még békeidőkben is. Felség, kívánom, legyen meg minden tehetséged, hogy jól szolgáld az országodat.”

Zhu értékelte a szavait, egyetértett a tehetségek gondozásával, és megígérte, hogy sosem engedi meg magának a luxust. Azonnal kiadott egy rendeletet, amely megtiltotta, hogy bármilyen kincset átadjanak neki, és országszerte elkezdte toborozni a tehetségeket.

Mivel fiatal korában a mongolok uralkodása alatt nyomorgott, Zhu sok lehetőséget teremtett, hogy segítse a gazdaság fellendülését és javítsa az emberek élet minőségét. Elrendelte, hogy helyi szinten hozzanak létre neokonfuciánus iskolákat, a tudósokat és diákokat támogassa a kormány a közszolgálatba való belépéshez. Minden szinten bevezették a vizsgákat, hogy kiválasszák a legjobb tehetségeket a kormányzat számára. Hogy csökkentse az emberek adóterheit, katonai csoportoknak földet biztosított, hogy az önellátásukért termesszenek gabonát a békeidőkben, ezt a rendszert úgy nevezték: weisu („őr-poszt”). Teljesen tisztában volt a nyomor okozta adminisztratív korrupcióval, ezért Zhu a bűnösöket kegyetlen módon megbüntette. Például ilyen volt a megnyúzás és a vastag bambuszbotokkal való nyilvános halálra verés. Még a rokonaival sem kivételezett, ha törvénysértésen érte őket.

Uralkodásának korai szakaszában Zhu szigorú jogi keretet állított fel, hogy a hatalommal rendelkezőket visszatartsa a korrupciótól, hogy minél előbb helyreállítsa a háború előtti gazdaságot. A tea ritka volt a szomszédos országokban az északnyugati és délnyugati határnál, ezért a Ming kormány a teát korlátozott árunak jelölte és elrendelte a „tea törvényt”, amely előírta, hogy a teával csak az állam kereskedhet más országokkal lovakért, és halálbüntetés járt a csempészetéért. Ezen kívül a törvény azt is előírta, hogy azok a határőrök, akik figyelmetlenek a teacsempészettel kapcsolatban, szintén szigorú büntetésben részesüljenek.

A császár egyik veje a nyugat felé történő diplomáciáért volt felelős, és kihasználta a helyzetét és teát csempészett át a határon, busás haszonért. Csak egyetlen beosztott önkormányzati hivatalnok merte megállítani, de megverték a szolgák és az őrök. A beosztott hivatalnok eldöntötte, hogy jelenti az esetet a császárnak. Zhu mérges volt a szabálytalanság miatt, és elrendelte a vejének és a bűntársainak nyilvánosság előtti kivégzését, és megjutalmazta a beosztott helyi hivatalnokot. Zhu történetét, a „nincs ember a törvény felett” esetről nagyra tartják mind a mai napig.

Zhu Yuanzhang egész életében rendkívüli szorgalommal dolgozott a kormányzási reformokon. Fiatalkorában az alacsony származásból és szegényes oktatásból adódóan. Figyelmet szentelt a tehetségek kiválasztására az iskolák létrehozásával és a sokszintű vizsgákkal a megyéktől, tartományoktól kezdve a nemzeti szintekig. Civil szolgákat nevezett ki, hogy ellenőrizzék a katonai ügyeket, korlátozzák a katonai tábornokok hatalmát. Megörökölte a weisu („őr-poszt”) rendszert, hogy csökkentse a népének az adóterheit. Szigorúan eltiltotta az eunuchokat a palotában az államügyekbe való beavatkozástól, és barbár módon megbüntette a törvénysértőket, hogy felszámolja a korrupciót. Kiadta a „Nagy Ming jogi kódex”-et vagy másnéven a „Nagy Ming törvényei”-t, hogy szabályozza a nemzeti jogrendszert. Habár azt hitték, hogy a célja fenntartani egy erősen központosított rendszert a hatalma megóvásáért, azonban uralkodása alatti intézkedéseivel sikerült elérnie egy átlátható jogrendszert, meglehetősen stabil közösségeket, a gazdasági jólétet és egy jobb életet a népének.