Dszingisz kán: a Mongol Birodalom megalapítója

Dszingisz kán: a Mongol Birodalom megalapítója (Yeuan Fang)

Dzsingisz kánt (Kr. u. 1162–1227) a Mongol Birodalom alapítójaként jegyzik, míg az unokája a Yuan-dinasztiát alapította Kínában.

A mongol nyelvben a „dzsingisz” nagyszerűt, hatalmasat jelent, míg a „kán” szó vezetőt vagy királyt. Dzsingisz kán egy titulus, amelyet akkor kapott, amikor egyesítette a mongol fennsík törzseit. Eredeti neve Temujin, melynek jelentése egyes történészek szerint „finom acél”.

Temujin egy törzsfőnöki családba született. Gyermek volt még, amikor apját, a törzsfőnököt, a tatárok megmérgezték. A családot ekkor elhagyta a törzs, és szegénységben éltek. Rendkívüli nehézségeken kellett keresztülmenniük egy erős törzs védelme nélküli nomád életmódot folytatva. Temujint gyerekkorában rettegésben tartották más törzsek tagjai, de soha nem adta fel küzdelmet – néha az élete is veszélyben forgott. Elszánt fiatalemberként nőtt fel, aki tiszteletre méltóan bátor és csodás. Egyedi kisugárzása révén elkezdett barátokat és támogatókat szerezni más törzsekből.

Temujin egy nagy törzshöz csatlakozott Toghrul alatt, Wang kán néven, amely kínaiul segítség kérést jelent. Akkor kapott nevet, amikor az újdonsült feleségét Merkit, egy rivális törzs erőszakkal elvette. Toghrul segítségével Temujin legyőzte Merkitet és megmentette a feleségét. Másik csatákban Temujin még több tiszteletet és népszerűséget szerzett azzal, hogy a meghódított törzseket integrálta a saját törzsébe, elősegítve minden törzsben a lojalitását. Valamint a katonai eredményekért adott jutalmat, amelynél nem számított a származás. A gyorsan gyarapodó törzse ellenszenvet váltott ki más törzsekben, és ez nemsokára összecsapáshoz vezetett. 1206-ban Temujin egységesített minden törzset a mongol fennsíkon. A külvilág összefoglaló néven mongoloknak nevezte őket, őt pedig Dzsingisz kánnak.

A nomád törzsekben a mongolok három fő képességüket fejlesztették: lovaglást, birkózást és az íjászatot. A lovaglás elengedhetetlen a legeltetéshez és a migrációhoz, a birkózás a fizikai állóképességhez, és az íjászat a vadászathoz és a védekezéshez. Ezek a kulcsfontosságú készségek biztosították a túlélésüket a zord környezetben.

Dzsingisz kán egy sor taktikát fejlesztett ki, hogy teljes mértékben kihasználja ezeket a kulcsfontosságú katonai képességeket. A legjellemzőbb ezek közül a mongol katona kiváló lovassága. Mindegyikőjüknek legalább két vagy három cserelovuk volt. Ezen kívül a mongol lovasság egyszerű étrendje következtében igen gyors volt, így hosszú rajtaütéseket tudtak indítani az éjszaka közepén. Dzsingisz kán egyszer egy meglepetés támadást indított, és a lovassága több mint kétszáz kilométert menetelt huszonnégy órán belül. Nem csoda, hogy a mongol lovasságot úgy jellemezték, mint akik „olyan gyorsan jönnek, mintha az égből pottyannának, és úgy távoznak, mint a villám.”

Dzsingisz kán a stratégiák mestere volt. Megmutatta kivételes képességét a szövetségek kiépítésében ill. az ellenség elszigetelésében. Nagy toleranciával kezelte a hagyományokat vagy szokásokat a meghódított területein mindaddig, amíg hűséget ajánlottak neki. A területbővítése mellett számos vallást, úgy mint a buddhizmust, taoizmust és az iszlámot is behozták Mongóliába.

Dzsingisz kán megbecsülte az ellenfelei képességeit, és nem habozott hasznosítani technológiájukat. A jurcsenektől és a kínaiaktól megismerte a városostrom hadviselési taktikáját. Felismerte a szakképzett kézművesek fontosságát, ezért a hódítások során megtiltotta a nem mongol kézművesek meggyilkolását. Dzsingisz kán folyamatos nyugati terjeszkedésével, folytonosan hozta vissza a kézműveseket Mongóliába. A mongol hadsereg tulajdonában a legkorszerűbb állami fegyverek voltak, és ötszáz tüzérségi egységgé szerveződtek, amitől jelentősen javult a támadási képességük.

A nyugatra történő hatalmas felfedezéseik megtörték Európa és Ázsia régi határait. A háború tömegpusztítást okozott sok helyen, de összehozta a keleti és nyugati kultúrákat. Ennek következtében a kínai puskapor és a papírpénz elterjedt nyugaton, míg a nyugati orvoslás és a szövetek bekerültek Kínába.

A mongolok Dzsingisz kánra kiemelkedő nemzeti hősükként, és a Mongol Birodalom megalapítójaként tekintettek. Utódai a történelem során a Mongol Birodalmat a legnagyobb kontinentális birodalommá terjesztették. Úgy írtak róla, mint a kínai történelem egy határozott és ambiciózus császárról. Perzsiában és Kelet-Európában félelmetes hódítóként tartották számon.