(Minghui.org) A szerkesztő megjegyzése: július 5-én Li Hongzhi Mester annak érdekében, hogy útmutatást nyújtson a Fei Tian College iskola diákjainak, megírta a következő cikket, melynek a címe: „Mi a klasszikus kínai tánc?”. Az alábbiakban újrakiadva közöljük az egész írást.
Az ötezer éven alapuló, hatalmas kínai kultúrára építve a klasszikus kínai tánc a művészetek egy olyan ága, amely a testet használja előadói közegként.
I. A klasszikus kínai tánc jellemzői
A. A klasszikus kínai tánc mozdulatai gazdagon képesek kifejezni a különböző érzéseket, legyen az a boldogság, a bánat, az öröm, a harag, a szomorúság, az élvezet, az érzelmek, amelyek a búcsúval és az újraegyesüléssel, az őrülettel, a rajongással, a betegséggel, a részegséggel, az ünnepléssel, a hitványsággal és a méltósággal járnak együtt ugyanúgy, mint a polgári, katonai és más személyiségek és történetek.
B. A klasszikus kínai táncban a jelentés helyezi mozgásba a testet. Más szavakkal, ebben a táncformában csak akkor valósulhat meg a teljes kifejezés, ha belső érzések vezetik a testet.
C. A klasszikus kínai tánc az emberi test természetes képességét használja; nem igényli egyes izmok külön képzését. Azaz, az izomerőt természetesen szerzi meg a sétáláson, a futáson, az ugráson, a lépcsőzésen, a biciklizésen, és egyéb [mozgásokon] keresztül, ugyanúgy, ahogy a felsőtest ereje természetesen építkezik a fizikai munkából, mely tovább erősödik a képzési kurzuson.
D. A tréning a klasszikus kínai táncban négy összetevőből áll:
1. „Forma” (tánckombinációk és alap korlátgyakorlat)
2. „Testtartás” (egy technika konkrétan a belső érzések „formáján” keresztüli kifejezésre)
3. Tánctechnika (tréning nehéz táncmozdulatokkal)
4. Forgolódó technika (elsődleges tréning a forgások különböző típusával és alapvető készségekkel)
E. Az előadói színházi táncban a klasszikus kínai tánc magában foglal egy színészi elemet is. A színjátszás a táncban különbözik a filmtől, a drámától, az operától, a hagyományos kínai színházi művészettől vagy a Brodway musicalektől. A színjátszás a klasszikus kínai táncban magában foglalja az arckifejezést fizikai mozdulatokkal, amelyek az összeolvadáskor egy erősített kifejezési formát eredményeznek.
II. A klasszikus kínai tánc eredete, és történelmi átöröklése
Néhányezer évvel ezelőtt feltűnt a harcművészet (wushu) Kínában. A harcművészeti mozdulatok, a technikák, és a forgások akkoriban sokféle előadó művészetre voltak hatással. Sok klasszikus kínai táncmozdulat hagyományos formája hasonlít a harcművészetek formáihoz; csak az előadásmódban volt különbség, és különböző dolgokat követeltek meg. Később, az ötezer év alatt, amelyben megalakult a kínai kultúra, a klasszikus kínai tánc folyamatosan gazdagodott, és ez az, ami előhozta a klasszikus kínai tánc „testtartás” elemét. Ez a stílus forrása is, amelyet a klasszikus kínai tánc magára vett, miközben átadták. Az a mód, ahogyan egy személy egy bizonyos etnikai csoportból mozog, tartalmazza annak a csoportnak a saját jól látható tulajdonságait, így a kínai emberek mozdulatainak természetesen van egy kínai érzete is. De a tényleges tanulás, és a gyakorlás azt mutatja, hogy a speciális képzéssel a „testtartásban” és a „formában”, más etnikumú emberek is el tudják sajátítani ezt az érzetet.
A klasszikus kínai tánc különböző módokon került átadásra, színdarabokkal, amik a legfőbbek ezek közül. Történelmileg a különböző dinasztiákon keresztül a táncokat különböző technikákkal, és jellemzőkkel adták elő a császári udvarban. A köznép körében a tánc főleg utánzás útján terjedt, míg az utcai előadók főleg a harcművészeti technikákat terjesztették. A Qin és a Han dinasztiák (Kr.e. 221-től Kr. u. 220-ig) előtt a szórakoztatók voltak azok, akik harcművészeti gyakorlatokat adtak elő. Az akrobaták pedig főleg forgásokat használtak. A Tang és a Song dinasztiák (Kr.u. 618-tól Kr. u. 1279-ig) alatt sok tánc, és utcai előadás tartalmazta a klasszikus kínai tánc korai formáit, és technikáit. A forgásokat különösen az utcai előadók alkalmazták. Ez egy újabb példa arra, hogy a kínai kultúrában tágabb értelemben a különböző művészeti formák technikái befolyásolták egymást.
A kínai dinasztiák fogalma eltér más ősi népek királyságaitól. Egy dinasztia cseréje egy másik dinasztia különálló kulturális vonásaira való átállást jelentette, mivel minden dinasztiának megvan a saját uralkodója, saját emberei, és saját kultúrája. A civilizáció történelmi folyamata alatt ezen a módon folyamatosan gazdagodott, és folyamatosan tökéletesedett a klasszikus kínai tánc.
A mai tanítási módszerek nem léteztek az ősi Kínában. A színházban az idősebb generáció képezte a gyakornokokat, és így adták át egyik generációról a másiknak. Fiatal korban a tanuló létrehozott egy hivatalos tanulóidőt a mesterével, és ez az a mód, ahogy valaki profivá vált. A császári udvari táncban a művészetet úgy adták tovább, hogy a fiatal lányok egymástól tanultak; az utcai előadóművészetek közül sokan családi hagyományként ruházták át; és a harcművészeteket az elődök adták tovább, vagy a mesterek. Hasonlóképpen, a buddhista és a taoista vallási gyakorlatokban is, miután egy tanítvány felveszi a palástot, megkapja a tanításokat a mestertől. A modern, rendszerezett tanítási módszerek a múlt század első felében kezdődtek.
III. Különbségek a klasszikus kínai tánc, és az új, modern harcművészetek között
Azóta, amióta a moziban, és a televízióban megkezdték vetíteni a kung fu filmeket, sok ember kidiszítette a harcművészetek mozdulatait, és valami feltűnő, de célszerűtlen dologgá tették, amiket a mozikban, és a televíziós showkban vetnek be. Habár ezek a mozgások úgy néznek ki, mint a táncok, valójában teljesen különböznek a klasszikus kínai tánctól. Alapvetően elmondható, hogy:
A. A klasszikus kínai táncban a test kifejező kézsége az elsődleges, míg a harcművészetben a gyorsaság, és a mozdulatok robbanékony kivitelezése az elsődleges. Minél gyorsabbak a harcművészetek, annál inkább elérik a céljukat.
B. A klasszikus kínai tánc egyesíti a test mozdulatait a belső tartással.
C. A klasszikus kínai tánc a test nyelve. Annak érdekében, hogy a legteljesebb mértékben ábrázoljon egy karaktert vagy történetet, a testet a legteljesebb mértékben szükséges kiterjeszteni. Ezért a hosszú lábak a legalapvetőbb kritériumok a táncot tanulók kiválasztásánál. Ezzel a fajta kiterjesztéssel a harcművészetekben egy sebezhető részt hagynánk a küzdelemben.
D. A harcművészetek nem közvetítenek történeteket, különböző jellemeket, hangulatokat és érzelmeket, mint ahogy azt a klasszikus kínai tánc teszi.
E. A harcművészeteknek nincs „tartása”, amely szükséges a kínai táncban.
IV. A klasszikus kínai tánc hatása más táncformákra, és a fizikai képességekre
A kínai úgynevezett „reform és kifelé nyitás”-sal (a kezdete az 1970-es évek végén volt), a klasszikus kínai tánctechnikák, és forgások hamarosan feltűntek a világ színpadán. Nevezetesen a technikái, és forgásai felforgatták a nemzetközi táncközösséget. A balett beépített néhány technikát a klasszikus kínai táncból, sőt, a modern balett a klasszikus kínai tánctechnikák széles skáláját építette be. Azonban nem értik ezeknek a technikáknak az előírt követelményeit, és nagyon szabálytalan módon használták ezeket. Az úgynevezett utcai táncnak még csekélyebb a megértése a technikai követelményekről, és az előírásokról, és ennek eredményeként eltorzította a klasszikus kínai táncot.
A klasszikus kínai táncnak óriási hatása volt az atlétikára is. Az 1970-es évek előtt az edzés a ritmikus gimnasztikában, a gerendán és a rudakon csak egyszerű balett-mozdulatokat és a fizikai képzést tartalmazta. Majd a kínai gimnasztika csoportok felvettek klasszikus kínai tánctechnikákat, és forgásokat, és széles körben használták őket a gimnasztikai rendezvényeken. Ezek hamarosan feltűntek a nemzetközi versenyeken az 1970-es években, a tornászok világszerte megdöbbentek. Néhány kínai versenyzőnek sikerült megnyernie mind az öt aranyérmet egyszerre. A tornászok a világ minden tájáról elkezdték megtanulni a klasszikus kínai tánctechnikákat, és a forgásokat, és egyik napról a másikra a tornászverseny egy magasabb technikai tudásszintre került.
Valójában sok különböző táncforma, fizikai művészet, és a sport a világ minden táján bevezette már a klasszikus kínai tánc technikáit, és annak forgásait. Néhányan ezeket egy kicsit jobban másolták le, míg mások nem megfelelően, pontatlanul, nem szabványosan és még csúnyán is – ez eltorzította az ötezer éves kitűnő kultúrát.
Ezek az alapdolgok, amiket tudni kell a klasszikus kínai táncról.
Li Hongzhi, 2013. július 5.
Forrás: Shen Yun Performing Arts
Angol változat: http://en.minghui.org/html/articles/2013/7/8/140927.html
* * *
tovább ...