A „baojia” egy bűnöző rabra utal, akit az őrök jelölnek ki, hogy figyelje a Fálun Gong gyakorlókat. Az alábbiakban első kézből származó beszámolók következnek, és egy „baojia” vallomása, akit kényszerítettek, hogy akarata ellenére vegyen részt a gyakorlók elleni üldözésben.
Nem vártam, hogy láthassam a Fálun Gong gyakorlókat a Haidan kerületi fogolytáborban Pekingben. Tisztelettel úgy neveztük a gyakorlókat, hogy „Nénik”. A tv adásokban láthatóval ellentétben kedvesek, nyugodtak voltak, és megtanítottak minket a felemelő Hong Yin versekre és a Fálun Dáfá dalokra. Nem néztek le minket, és bátorítotak minket, hogy legyünk jó emberek az Őszinteség-Jószívűség-Tolerancia alapelveit követve.
Az őrök nagyon kegyetlenek voltak itt. Vallomásokat kényszerítettek ki a rabokból olyan kínzások által, mint a nemi szervek sokkolása elektromosan, lehúzták a nadrágjukat, és húzták a szeméremszőrzetet, stb. Azt mondták, a Kínai Kommunista Pártot (KKP) képviselik, és mindig rendőrségi egyenruhát viseltek.
Az őrök a pekingi női kényszermunkatábor 4. csoportjából követelték, hogy a gyakorlók vessék le minden ruhájukat, így meztelenek voltak, mikor űrlapokat töltöttek ki és kihallgatták őket. Még az idősebb nőket sem kímélték, akik a hatvanas vagy hetvenes éveikben jártak.
Megérkezésem után nem sokkal az éjszakai ügyeletre osztottak be. Egyik éjjel éjfél után a gyakorlók azt kiabálták a folyosón, hogy „A Fálun Dáfá jó!”. A szolgálatban lévő őr, akinek Xu volt a neve, és alig múlt húsz éves, a legfiatalabb őr volt a 4. csoportban. Nagyon kegyetlen volt még akkor is, mikor olyan gyakorlót ütött, aki a nagymamája lehetett volna. Személyesen tanúja voltam, hogy a „Nénik” nem harcoltak vele vagy kiabáltak vissza neki. Ez a fajta rossz bánásmód gyakran megesett, nem tudtam elviselni a látványát, és hogy nem tehetek semmit. Így kértem, hogy mentsenek fel ez alól a feladat alól, és visszatértem a csoporthoz.
Miután visszatértem a csoporthoz, azt a feladatot kaptam, hogy „baojia” legyek. Egyik nap délben mindenki szunyókált. Hallottam néhány halk hangot az ablakon kívülről. Mikor kinéztem az ablakon, ledöbbentem. Láttam egy embert, aki szorosan kikötözve térdelt a földön. A karjait hátrakötözték, a szája valamivel tele volt tömve, és négy őr taposta. Mindegyikőjüknél rendőrségi gumibotot volt. Az őrök még a fejére is ráléptek. Az arca a földön volt, és a feje kicsavarodott, mikor ráléptek. Elhaló hangon azt kiáltotta: „A Fálun Dáfá jó!”
Ekkor feltűnt Zang doktor a rendelőből, és a jobb kezében egy fecskendőt tartott. Jelzésképpen intett az őröknek. Az őrök akkor elvonszolták a gyakorlót a földön a rendelőbe.
A „baojia”-k vittek ételt a gyakorlóknak, akiket magánzárkába tettek. Xing Limin és Ning Yuhuan részére vittem ennivalót, mindketten azért voltak bezárva, mert megtagadták a hitük feladását, és így nem „alakultak át”. Egyik nap, mikor mentem, hogy ételt vigyek nekik, észrevettem, hogy Yang Jie őr épp befejezte a drogpor szórását az ennivalójukba. Volt egy kis darab papírja, amely a drogport tartalmazta a zsebében. Letörölte a port a tányér széléről, és aztán beletette az ételbe a jobb kezével. Ning Yuhan gyakorlót később átnevelték egy távoli helyen, és mikor elment oda, azt kiáltotta: „A Fálun Dáfá jó!”; Xing Limin végül nem tudott járni a drogok és a kínzások miatt.
Yang Jie őr azt mondta nekünk egy konferencia során, melyen néhány „baojia” vett részt: „Kedvezőbbek lehetnek a feltételeitek, ha különlegesen közreműködtök, például kitaláljátok, hogyan ’neveljük át’ a Fálun Gong gyakorlókat, vagy ha jelentetek minden helyzetet, miközben figyelitek a Fálun Gong gyakorlókat, stb.”. Mikor éppen csatlakoztam a csoporthoz, Sun Shuyin őr egyszer azt mondta: „Mindent figyelnetek kell bármit is mondanak vagy tesznek a Fálun Gong gyakorlók. A gyakorlóknak nagyon szoros kötelékük van, így óvatosnak kell lennetek, ne legyetek túl barátságosak velük.”
Az átkutatások gyakran olyanok voltak a munkatáborban, mint egy „biztonsági ellenőrzés”. Ez magában foglalta egy véletlenszerűen kiválasztott gyakorló személyes tárgyainak átkutatását. Ha a gyakorlónál találtak gyanús papírdarabot, büntetéssel sújtották, és kényszerítették, hogy írjon egy önkritikát. Még a magánzárkába zárt gyakorlókat is átkutatták. Levetkőztették őket, és körbeforgatták őket, mielőtt visszakapták volna a ruhájukat. Az ágytakarók mellett a ruhájukat mindig széthajtották és átkutatták. Néha havonta többször is levetkőztették őket, hogy átkutassák.
Egy „baojia” élete nem volt könnyű. A „baojia”-nak kísérnie kellett a gyakorlót, míg tizennyolc órát ült arccal a fal felé minden nap. Ő volt az első, aki felkelt, és az utolsó, aki lefeküdt. Ha a gyakorló nem „alakult át” hosszú idő múlva sem, az őrök szidták a „baojia”-t, és néha kényszerítették, hogy írjon önkritikát, és megfosztották a napfénytől. A „baojia”-nak ritkán volt egy pillanat szabadideje, mivel minden nap nyomon kellett követnie és jelentenie a gyakorlóról, aki mellé volt rendelve, még akkor is, mikor a gyakorló a mosdót használta.
Én egy középkorú nőhöz voltam odarendelve, hogy nézzem és mondjam neki, hogy ne utálja az őröket. Azt mondta, hogy az őrök a legszánalmasabbak, mert becsapta őket a Kínai Kommunista Párt (KKP), és ők azok, akiket üldöznek. Elmondta: „Az őrök is emberek, és meg kellene tanulniuk az igazságot, és meg lehetne őket menteni. Ez azért van, mert nem csináljuk jól, ezért nem tudnak felébredni az útvesztőben, és még mindig rossz dolgokat cselekszenek tudatlanságból. Nemcsak a saját jövőjüket veszítik el, hanem a családjuk is érintett.” Hirtelen megtelt könnyekkel a szemem. Azt követően elkezdtem átadni a Fálun Gong cikkeket és jegyzeteket a gyakorlóknak.
Minden gyakorlónak, akit bebörtönöztek a munkatáborokba, volt egy különleges élménye. Miután hallottam a történeteiket, olyan volt, mintha egy csodálatos film játszódott volna le. Néha úgy láttam, hogy egy vagyok a közönségből, néha statiszta voltam egy részben, és néha olyan volt, mintha álmodnék. Az emlékek közül néhány elhalványult, és néhányat megpróbáltam elfelejteni. Azonban az emberi történelem sosem fogja elfelejteni. Az istenek figyelték minden egyes ember gondolatait. Tudtam, hogy ez komoly, és tudtam, hogy támogatnom kell a jót.
Azok a rémálomszerű napok véget értek. Hazatértem a szülővárosomba, és elmondtam a rokonaimnak a Pekingben szerzett tapasztalataimat. Először is el fogom mondani mindenkinek a világon, hogy „A Fálun Dáfá jó! Az Őszinteség-Jószívűgés-Tolerancia jó!”
Angol változat: http://en.minghui.org/html/articles/2013/6/21/140598.html
* * *
tovább ...