Az elmúlt napokban nem tudtam egészen felszabadultan és természetesen viselkedni. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy folyamatosan különféle rossz gondolatok bukkantak fel a fejemben, egymás után cikáztak a gondolataimban és ez nagyon frusztrált. A gondolatok különösen piszkosak és indulatosak voltak.

Álmomban hirtelen egy kicsi piros élőlénnyel találkoztam. Az élőlény körülbelül kismacska méretű volt, a teste apró pici pirosas, vöröses részecskékből tevődött össze, amelyek állandóan mozogtak, így az egész teste egyfajta hullámzó mozgásban volt, de mindezt lassan végezte.Nagyon szelíd és szép volt, és nagyon aranyos - főleg az tetszett benne, hogy olyan kis gömbölyded és, hogy a teste olyan természetesen hullámzik. A fej formáját még úgy ahogy ki tudtam venni és a szemei egy-egy kissebb mélyedés voltak.

A minap 3 honkongi fiatalemberrel töltöttem a napot. Ők tulajdonképpen mindhárman kollégáim a kínai étteremben, ahol pincérként dolgozok. Szakácsok és megkértek, hogy vigyem el őket egy pár szép helyre a szigeten, mert nincs autójuk és szeretnének kirándulni kicsit. Először nem nagyon tetszett az ötlet, mert előtte már beszéltem nekik a Fálun Gongról és a tényekről és nem fogadták túl jól, vagyis megjátszották, hogy nem nagyon tudnak az egészről semmit. Ez azt hiszem az én hibám volt, mert túlságosan törekedtem a sikerre és erős volt az érvényesülési vágyam. Mégis valahogy mintha azóta még jobban kedvelnének, mindig nagyon kedvesek velem. Ez talán azért van, mert a tiszta oldaluk megértette, hogy meg akarom őket menteni, vagy hogy segíteni szeretnék.

Szeretném megosztani Veletek egy tapasztalatomat, mely az Őszinte Gondolatok végzése közben történik velem. Az Őszinte Gondolatok mantráinak elmondását követően különböző jelenségeknek vagyok a szemtanúja, amik mindig nagyon érdekesek. A legutóbbi ilyen élményem az volt, hogy láttam egy fénycsóvát magam előtt cikázni, amiről azt gondolom, hogy maga az Őszinte Gondolatok energiája lehetett, amivel üldözzük és irtjuk a gonoszt. Ez az energia, erő ebben a szikrázó fehér fénycsóvában testesült meg, ami belőlem indulva, a közvetlen környezetemen keresztül egészen a lakásig, ahol élek, majd a város határain és az ország légterén keresztül egyenesen az űrbe cikázott. A feje kerek volt, jóval nagyobb, mint egy futball labda és egy hosszú, 15-20 méteres csóvát húzott maga után. Úgy törte maga előtt a teret, mintha semmi sem állíthatta volna meg. Energikusan mozgott, ide-oda cikázott miközben haladt. Amikor kiért az űrbe, egy robbanással körbevette az egész bolygót és finom porrá hullt szét, ami óvatosan, mindent befedett a Földön.

Minghui.de) Amikor olvastam a „Fá-magyarázat a nemzetközi Fá-konferencián New York nagyterületén 2009-ben”-t a Mestertől, emlékeztem valamire, amit egyszer egy álomban láttam 2000 júniusában. Szeretnék a gyakorlótársaimmal tapasztalatot cserélni az „utolsó ítélet”-ről. 2000 júniusában egy két gyakorló és jómagam Peking-be mentünk, hogy a Fá-t igazoljuk. Letartóztattak a rendőrök, akik a szülővárosomból valók voltak, és börtönbe vittek. Ott egy éjszakán volt egy álmom, melyben tisztán láttam, hogy mi történt a nagy törvényszék előtt a Fá-helyreigazítás befejezte után.

Én egy relatív új Fálun Dáfá-gyakorló vagyok, a gyakorlást 2007-ben kezdtem el. Először azért tanultam a Dáfá-t, hogy a lányom mellett tudjak lenni a betegségei gyógyulásánál. Azt gondoltam, hogy amíg lábadozik mindegy, hogy gyakorlok-e vagy sem. Nem tudtam, hogy milyen értékes a Dáfá. Egy gyakorlótársam meghívott magához, hogy olvassuk a Zhuán Fálun-t. Mikor az első alkalommal végigolvastam nagyon rosszul éreztem magam. Nem tudtam, hogy a Mester megtisztította a testemet és így felkerestem egy orvost. Bevettem egy pirulát, amit mindig is szedni szoktam, azonban egész délután betegnek éreztem magam. Később megértettem, hogy mi történik és az összes gyógyszeremet elhajítottam. A folyamatos Fá-tanulással és a gyakorlatok végzésével sok betegségem eltűnt, melyekkel korábban rendelkeztem. Azóta nem szedtem be többé a gyógyszereimet.

Az üldöztetés, 1999. július 20-a előtt nekünk gyakorlóknak egy nagyon nyitott és pozitív környezetünk volt a csoportos gyakorlásokra. Ezen a módon nagyon sokan emelkedtek meg igen gyorsan. Amikor azonban megkezdődött az üldözés nem voltak már meg ezek a körülmények. Sok gyakorló csökkentette a gyakorlásra szánt időt, egyesek pedig majdnem teljesen felhagytak vele. Én soha sem hagytam abba. Mindegy volt, hogy milyenek a körülmények, én soha sem hagytam alább. A Mester a Zhuán Fálun-ban még utal is erre: „Egyidejűleg ez a test és a szellem kettős művelése, hogyha te folyamatosan műveled magad, akkor az életed is folyamatosan meghosszabbodik; folyamatosan művelődni, folyamatosan meghosszabbodni, így azoknak az embereknek, akiknek jó a veleszületett minőségük, azonban már idősebbek, elég idejük lesz majd a gyakorlásra.”

1997-ben kezdtem el Fálun Dáfá-t gyakorolni. Csakúgy, mint az összes többi gyakorlótársam én is azon vagyok, hogy megmentsem az élőlényeket. Mindig azt gondoltam, hogy Dáfá tanítványként a Fá helyreigazítás idejében az a felelősségem, hogy élőlényeket mentsek meg. Ez az, amit tennem kell és ezért nem is volt semmi, amiről írhattam volna. Azért még sincs ez teljesen így, mert minden művelőnek megvan a maga művelési útja.

A tekercsben nagyjából ez állt: "az érző lények és minden anyag elhajlottak és romlottá váltak. Ezeket a problémákat csak a legalacsonyabb szinten lehet helyrehozni—az emberi világban. Bárki aki szeretne a Dáfá, Nagy Törvénnyel hasonulni, eljöhet oda. De az emberi világ nagyon elhajlott és romlott. Utatokon egy kör alakú tárgy fog vezetni és egy virág lesz a jel. Amikor meglátjátok a jelet tudni fogjátok mit kell tennetek, hogy megmentsétek az érző lényeket". Ezt olvasva a Fá király és a fiú eldöntötték, hogy lemennek az emberi világba hogy megmentsenek minden érző lényt.

Egy napon hirtelen megértette, hogy az ok, amiért az anyósa olyan rosszul bánt vele az volt, hogy ő egy korábbi életében nagyon rosszul bánt az anyósával. Karmikus kiegyenlítődés volt. Amikor ezt megértette, elhatározta, hogy magukhoz költözteti az anyósát és gondoskodik róla. A férje beleegyezését megszerezte és elment az anyósa lakására. Amikor meglátta az anyósa, nagyon meglepődött és azt hitte, hogy veszekedni jött. Azt kérdezte az anyósa: „Mit akarsz itt?” Amikor azt válaszolta: „El akarlak vinni haza hozzánk.”, így reagált az anyós: „Ez teljesen kizárt!”. A gyakorló így válaszolt: „Anyósom, én a múltban nagyon rosszul bántam veled, és feldühítettelek. Most Fálun Dáfá-t tanulok, és azt mondja a Tanárunk, hogy legyünk jó emberek. Ne aggódj. Nagyon jól fogok veled bánni.” Az anyósa nagyon meghatódott és újra és újra köszönetet mondott neki.

Két évvel ez előtt több gyakorlót a környékünkön elfogtak és elítéltek minden féle jogi alap nélkül. A környezet borzasztó lett és megsemmisítő. Minden alkalommal, amikor elmentem otthonról úgy éreztem, hogy figyelnek és követnek. Azt is észrevettem, hogy a telefonomat is lefigyelték. Mivel nem tanultam helyesen a Fá-t, ezt az egészet emberi szemmel néztem és félelem töltött el.

Ebben az évben történt, egy két nappal, mielőtt a Kínai Kommunista Párt (KKP) a kínai nép nemzeti népkongresszusát és a politikai konzultációs konferenciát tartotta volna. Egy gyakorló, aki egy az információs anyagok előállítására szolgáló helységgel rendelkezik megkért, hogy segítsek neki a CD-író egy problémáját megjavítani. Amikor megérkeztem hozzá, láttam, hogy a gyakorló a gépen dolgozik. Azt javasoltam, hogy küldjünk őszinte gondolatokat. Ez után hamar megtaláltuk a problémát és orvosoltuk azt. Mielőtt elmenetem még betettem a táskámba 10 VCD lemezt, melyek információkat tartalmaztak a Fálun Gong-ról és az üldözésről, és azt terveztem, hogy azokat hazafelé menet elosztogatom.

Sok éve kérdeznek engem az emberek: „Minek Fálun Gong-ot tanulni?” Az ateisták azt gondolják, hogy a spiritualitásban való hit valami szellemi igénytelenség, egyszerű képzelgés és valahogy bekorlátozó. Az nem úgy van, hogy a múltban nekem személyesen egy ilyen nézetem lett volna, de miután a Zhuán Fálunt olvastam, a világnézetem megváltozott. Tisztába jöttem vele, hogy a korábbi gondolataim közül sok nem tőlem származott, hanem egyszerűen átvettem őket a környezetemtől. Ezzel ellentétben a Zhuán Fálun arra ösztönöz engem, hogy elgondolkozzak az emberi civilizáció eredetéről és az emberiség mostani helyzetéről. Arra kényszerít, hogy én magam gondolkozzam el. A későbbiekben a Zhuán Fálun tartalmát nagyon értelmesnek találtam. Az az érzésem, hogy az igazság valóban ez, és hogy a tények mind igazak benne. Ez volt az első alkalom, hogy elkezdtem egyedül racionálisan elgondolkodni a dolgokról. Ezen kívül erre az eredményre jutottam: Elutasító és vak hozzáállás valamit megítélni, anélkül, hogy azt előtte megismernénk.

Engedjétek meg elöljáróban, hogy elmeséljem egy két művelési tapasztalatomat. Az első egy sok éve művelő gyakorlóval kapcsolatos, aki miután elvégezte a főiskolát nyolc évet dolgozott Pekingben. Az első évben nagyon szorgalmas volt és sokat tudott segíteni a többi gyakorlónak, hogy jól csinálják a Három Dolgot (A Fá tanulása (a Fálun Dáfá tanulása), Őszinte gondolatok kibocsátása és az igazság elmagyarázása az embereknek a világon a Fálun Dáfáról és az üldözésről).

Már hosszú idővel ezelőtt kaptam meg a Dáfá-t, de a megemelkedésem nagyon lassan történt. Hosszú időn keresztül voltam egy szinten. Ennek a fő oka az volt, hogy minden alkalommal, amikor nem álltam helyt egy vizsgán teljesen összetörtem. Elvesztettem a bátorságomat és szégyelltem magam. Nem a Fá-t tekintettem tájékozódási pontnak, hanem e helyett önkritikát gyakoroltam. Amikor a következő teszt jött, még mindig az előzőnél voltam elakadva, nem csináltam jól a következővel, elvesztettem a bizalmamat és megint elakadtam. Idővel összetörtem, úgy éreztem, elszállt minden bátorságom és elvesztettem a bizalmamat. Csak nem sokkal ez előtt vettem észre, hogy a régi erők által felállított egyik csapdába estem bele.

Egy alkalommal, amikor a fiam hazafelé jött az egyetemről, nem érezte jól magát és hánynia kellett. Két nappal később hirtelen összeomlott. Amikor őszinte gondolatokat küldtem neki, láttam egy sötét árnyalakot kirepülni a testéből. Mikor kinyitotta a szemét azt suttogtam a fülébe, hogy halkan ismételgesse: „A Fálun Dáfá jó! Az Igazság, Könyörületesség, Tolerancia jó!”. Majd újra becsukta a szemét, és öt percen keresztül őszintén így cselekedett, mikor kinyitotta a szemét azt mondta, hogy szeretne enni valamit. Teljesen helyrejött és másnap visszament az egyetemre. Ezek a csodálatos dolgok újra és újra megtörténtek vele. Mind a ketten tisztában voltunk vele, hogy ez a Dáfá hatalmas ereje.

Minden Dáfá tanítvány a különböző környékeken igyekszik a legjobban cselekedni a Fá igazolásánál és az élőlények megmentésénél. Elhagytam a szülővárosomat, hogy egy magáncégnél dolgozzam. A helyi szituáció nem volt jó, és hogy biztonságban maradjak a tény tisztázó anyagokat a munkahelyemen osztogattam és csak közvetett módszereket alkalmaztam, hogy a Dáfá-ról beszéljek. Először is a Kínai Kommunista Párt (KKP) korruptságára utaltam, a karmikus kiegyenlítődésre, természetfeletti jelenségekre, próféciákra, majd a vallásszabadságról beszéltem, az emberi jogokról és a Fálun Gong üldözéséről és a könyörületességről is.

Eljött az idő, hogy a KKP teljesen szétessen és hogy az üldöztetés teljesen befejeződjön. Azt kívánjuk, hogy az összes ember ahogy csak lehet keresse az igazságot és ismerje fel az igazságot. A Fálun Gong-gyakorlók mint eddig is, az őszinteség, jóság és tolerancia elvei szerint emelkednek. Ezzel egy időben ebben a jelentős történelmi időszakban, melyben feloszlik a KKP és befejeződik az üldöztetés, minden Fálun Gong-gyakorló és minden hétköznapi ember fáradozását koncentrálni kell és az őszinteség hatalmas áramlatát kell képezni.

Azt gondoltam, hogy nekünk Fálun Dáfá gyakorlóknak igazolnunk kell a Dáfát, bárhol is legyünk. Így csakis az volt a helyes, hogy a Dáfá hatalmas erejét megmutattam, mikor a menedzseri pozíciómat feladtam; és, hogy nem szitkozódtam vagy nyavalyogtam, mint más emberek, mikor elbocsátják őket a pozíciójukból. Minden szervezetben, minden vállalatnál, minden szinten jelenvaló a Dáfá léte és megtestesülése.

Békében a szívünkben indultunk el hazafelé. S távolodva Brno-tól azon gondolkodtam, hogy a még meglévő földi ragaszkodásaim eltávolítását, amit eddig halogattam, mert túl gyengének és bátortalannak éreztem magam, mihamarabb le kell tennem. Ezek a zavarások pedig, amik akadályoznak benne, mind csak illúziók, szembe kell néznem a félelmeimmel és minden percemben a Zhen, Shan, Ren szerint kell cselekednem. Csakis ez alapján sikerülhet, s ebben a brnoi utunk is megerősített.

2002 végén elkezdtem a Fát tanulni és ezt használtam a viselkedésem mérésére. Azonban még mindig hiányzott belőlem az önbizalom a Fá tanulásnál. Később egy gyakorlótárs elmondta nekem, hogy a Tanár nemfog egy gyakorlót sem eldobni, aki igazán művelte magát, és hogy a Tanár mindenkit szorgalmasnak akar és hogy helyreigazítsák a viselkedésüket. Így hát újra elkezdtem tanulni a Fát, de a Fá tanulásom még mindig nem volt elég mély, és én képtelen voltam dolgokat a Fá alapján megítélni. Hibákat követtem el. A környezet ahol éltem nagyon rossz volt, durva volt és zajos.

Nagyon gyakran amint egy gyakorló a művelés útjára lép az első próba, számára az erotika ragaszkodásának eltávolítása. A művelés múltbéli útjainál, úgymint a buddhizmusban és a taoizmusban, nagyon komolyan kezelték az erotika kérdését. Az első próba az erotika kérdése volt, ami a hétköznapi emberek erotikájától való megszabadulás. Ha a gyakorló nem tudott túljutni a próbán, akkor további nehézségei adódtak, az adott művelési út folytatásában. Mert sem az Isteneknek, sem a Buddháknak nincs erotikus vágyuk úgy mint az emberi lényeknek, az emberek nem tudnak ezekké az isteni lényekké művelődni ha az erotikához ragaszkodnak.

Volt egy fiú, egy kis faluban éldegélt családjával és barátaival. A falu neve Világ volt, és sűrű köd vette körül a falut. A fiú gyakran nézte azt a magas helyet amelynek csúcsa túlnyúlott a ködön. Egyik nap elment megkérdezni a falu bölcsét, hogy mi van a hegy csúcsán és miért nincs ott köd. A Bölcs ezt válaszolta a fiúnak: az Igazság lakik ott és a köd nagyon fél tőle ezért nem mer közel menni hozzá. A fiúnak nagyon tetszett a válasz és elhatározta hogy ő bizony meg akarja ismerni ezt az Igazságot. Elindult a hegyen felfelé. Rögtön szembe jött vele a Szerelem: „Hé fiú, hová mész, ne siess hát annyira, gyere velem egy sétára, csodákat mutatok neked."

Hetven éves vagyok, és 1999-ben kezdtem el a Fálun Dáfá gyakorlását. Egyetlen egy évet tanultam csak iskolában. Mivel analfabéta voltam, aggódtam, hogy hogyan fogok majd olvasni, de a Fálun Dáfá mélyrehatósága teljesen meggyőzött. Hogy egy valóban lelkiismeretes tanuló legyek azt gondoltam, meg kell tanulnom olvasni. Hogyha nem tudom elolvasni a Zhuán Fálun-t, hogyan tudnék akkor a Fá helyreigazítás folyamatával lépést tartani?

Én körülbelül három éve találkoztam először a Dáfával és a műveléssel. Azelőtt nem sokat tudtam ezekről a dolgokról, bár furcsa módon egyszer hittanon azt a feladatot kaptam, hogy válasszak ki egy világvallást és irjak róla beszámolót. Minden áron a buddhizmus volt bennem. Kicsit furcsának is tartottam, de amikor olvastam róla akkor azt gondoltam: ”Ez meg mifélét tanit már, hogy minden vágyat és érzelmet el kell dobni, hiszen ettől vagyunk emberek”. Egyáltalán nem értettem.

Amikor visszagondoltam, láttam, amit a hölgynek mondtam mellettem: „Mit tudnék csinálni 20 jüannal?” Ez megmutatta a ragaszkodásomat az önelégültséget és utalt arra, hogy gazdag voltam. Amikor azt mondtam: „Ön könnyen el tudja veszíteni ezt az összeget egy mahjong játékon”, azt véletlenül mondtam, mert valójában nem játszom mahjongot, amióta elkezdtem a művelést. Ettől az egy mondattól észrevettem a rossz gondolataimat. Képes vagyok felismerni és elengedni a ragaszkodásomat, azok a dolgok, amik azután történtek, különbözőek.

Jelenleg 51 éves vagyok. Egy délután, amikor 13 éves voltam, az ágyban pihenve láttam álmomban egy gyereket, aki egy divatjamúlt öltözéket viselt és odajött, hogy játsszon velem. A gyerek háromszor jött oda. Az utolsó alkalommal, mielőtt elment, azt mondta nekem: „Én nem tudok visszajönni a jövőben. Emlékezz: meg kell találnod a Dáfát és művelned kell magad a Dáfában. Azután elmehetsz vissza a jövőbe. Emlékezned kell erre.”

A Dáfá tanítványoknak nem kellene szegénységben élniük. A szegénység oka vagy abban áll, hogy a régi hatalmak üldöznek minket vagy valamit nem csinálunk helyesen a művelésnél. Egyes gyakorlók gyakran beszélnek arról, hogy mennyi pénzzel tartoznak másoknak, megint mások pedig ragaszkodnak a pénzkereséshez. Úgy gondolják, minél több pénzük lenne, annál jobban élnének. Ez a komoly ragaszkodás annyira kemény, mint a gránit. Képtelenek kilátni az emberi nézetek kavalkádjából, és képtelenek önzetlenül az élőlények megmentésén dolgozni. Ki fogja akkor az ő életkörülményeiket megváltoztatni?

Édesanyám 2001-ben kezdte meg a Fálun Gong gyakorlását. Az elmúlt években rengeteg bánat érte. 2008 márciusában hirtelen mellkasi fájdalmai lettek, vért köpött és az orra is erősen vérzett. Emellett nagyon gyakran kellett vizelnie és fájt a hólyagja. Az egész család nagyon komolyan aggódott érte, és a kórházba akartuk vinni, de az édesanyám nem engedte.

Mi a Fá helyreigazítás idejének Dáfá tanítványai vagyunk; így minden esetben őszinte gondolatainknak és őszinte cselekedeteinknek kell lenniük. Az őszinte gondolatok egy isteni lény gondolatai, így az emberi nézeteink nem téveszthetnek meg, nem akadályozhatnak meg, és nem marad egyetlen kis búvóhely sem a régi hatalmaknak, ahonnan üldözhetnének minket. A három dolgot csakis őszinte gondolatokkal tudjuk jobban csinálni.

Már tizenkét éve művelem magam a Dáfá-ban. Ez alatt a tizenkét év alatt tapasztaltam nehézségeket, megemelkedéseket és vizsgákat. Még mindig sok ragaszkodásom van, melyeket el kell engednem. Mióta 1999-ben megkezdődött az üldözés, azok a Dáfá tanítványok, akik átjutottak ezen az üldözésen mindig érettebbek lettek. Mióta megkaptam a Fá-t (A Fálun Dáfá tanításai), a Fálun Dáfá gyakorlásából mind szellemileg, mind testileg sok előnyöm származott. A szentimentális érzéseim, hogy a Mesternek és a Dáfának köszönetet mondjak, fokozatosan egyre racionálisabbá alakultak át. Mikor megkezdődött az üldözés inkább otthon maradtam, hogy a Fá-t tanuljam, és a gyakorlatokat csináljam.

Habár 75 éves vagyok, soha nem jártam egy napot sem iskolába, ezért sohasem tanultam meg olvasni. Ezért, kizárólag hallgatni tudtam az előadást, amikor először kezdtem tanulni a Fá-t. Nagy erőfeszítéssel tanultam olvasni, eldöntöttem, hogy megpróbálok következetesen haladni, a könyvvel párhuzamosan, amíg hallgatom a Mester előadását. Nagyon hamar, képes voltam elolvasni a Zhuan Fálun-t és röviddel utána el tudtam olvasni más Dáfá könyveket is. Én a szívemben tudtam azt, hogy a Mester segített nekem.

Tavaly télen egy nagy találkozón azokat a dalokat énekeltem, melyeket a gyakorlók komponáltak. A tisztaság, a kegyelem és a szépség, ami ezekből a dalokból áradt sok szívet megdobogtatott. Egyesek azt mondták, hogy a dalok melodikusak, nagyon megérintik az embert, és valami megfoghatatlan erejük van. A hallgatók egyike egy üzenetet küldött nekem, melyben az énekemet dicsérte. Az volt a gondolatom, hogy a hallgatóság tagjainak karmikus kapcsolata volt a Dáfá-val. Elmagyaráztam nekik a szintjüknek megfelelően a tényeket a Fálun Dáfá-ról és megmutattam nekik a Fálun Dáfá szépségét.

A fogságom ideje alatt végig a Fá-t szavaltam magamban és őszinte gondolatokat bocsátottam ki. Lassanként bizalmas kapcsolatba kerültem a foglyokkal, és minden lehetőséget megragadtam arra, hogy elmondjam nekik az igaz körülményeket. Pár nappal később véget ért a felhajtás, és egy néhány gyakorlót szabadon engedtek. Néhány fogoly azt mondta, hogy engem is hamarosan szabadon engednek, de nem hagytam, hogy ez megérintsen. A fogságom ideje alatt csodálatos módon elmúlt a rüh, ami már nyolc éve kínzott engem.

A múltban, mikor a Fá-t tanultam néha úgy éreztem, hogy nem tanultam igazából semmit belőle. Amikor a Fá-t mellékes gondolatokkal tanultam, bár elolvastam minden egyes szót, de utána mégsem tudtam, hogy mit is olvastam. Egészen más, amikor az ember kívülről tanulja meg a Fá-t. Észreveszi az ember, hogy ha nem nyugodt a szíve a tanulásnál, akkor nem tudja megjegyezni a Fá-t.

Egy isteni élőlény nem aggódna saját magáért. Mindegy milyen körülmények között, hogy börtönben, avagy egy agymosóközpontban, egy isteni élőlény nem foglalkozna azzal, hogy üldözik, csakis a Dáfát és az élőlényeket óvná a szívében. Egy isteni élőlény a helyzetet abból a nézőpontból vizsgálná, hogy a Dáfáért felelősséggel legyünk, minden gonoszt megsemmisítsünk, az üldözés véget érjen és a Dáfá méltóságát megőrizzük. Egy isteni élőlény abból a nézőpontból szemlélné a helyzetet, hogy felelős az élőlényekért, elmagyarázná az igaz tényeket és megmentené az élőlényeket.

A rendőrfőnök így szólt: „Én jobban tudom, mint maga, hogy milyen gonosz is ez a KKP. Kitűnő! Ki fogok lépni a KKP-ből. De van még itt egy másik dolog is, amire meg szeretném önt kérni. Hogyha találkozik Li Mesterrel, kérem, adja át neki az üdvözletemet.“ Majd így kiáltott a telefonba: „Li Hogzhi Mester jó! Éljen Li Hongzhi Mester!“ Megígérte, hogy soha nem üldöz többet egyetlen gyakorlót sem, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy megvédje a gyakorlókat.

A Qin és a kis unokája tiszta szívvel és könyörületességgel magyarázták el az igazságot a Fálun Gong elleni üldözésről. Ezzel egy idejűleg arról is beszéltek az embereknek, hogy lépjenek ki a Kínai Kommunista Pártból (KKP) és annak betagozódott szervezeteiből. Lelkiismeretes Fálun Gong gyakorlóként az isteni képességeik idővel egyre erősebbek lettek. A Fálun Gong csodálatos ereje megnyilvánult bennünk és a cselekedeteikben. Ezért szeretné A Qin egyes tapasztalatait a gyakorlótársaival megosztani.

„Te tagja vagy a Kínai Kommunista Pártnak (KKP), Ifjak Szövetségének, vagy az Ifjú Úttörőknek? Kiléptél ezekből a szervezetekből?” Azt felelte, hogy tagja volt az Ifjú Úttörőknek, de még nem hagyta ott őket. Erre azt mondtam „Ezek a Párt szervezetei nem hisznek a mennyei lényekben. Mostanában sok természeti katasztrófa történik. Ki képes megvédeni minket? Hétköznapi emberek? De ha te otthagyod a KKP-t és a kapcsolódó szervezeteit, a mennyei lények meg fognak védeni téged. Kilépni, egy jó dolog. Miért nem teszed meg?” Egyetértett. Boldog voltam miatta és a tanár elrendezése miatt.

Elkezdtem nemrég gyakorolni a Fálun Gongot. Ez kijátszott engem, hogy hogyan alkalmazkodjunk maximálisan a szokásos állami társadalomhoz. Lemondtam a munkámat és eltávolodtam a barátaimtól. Megpróbáltam a három dolgot csinálni, egy elszigetelt környezetben. Szorgalmasan csináltam ezt a három dolgot és azt hittem, hogy ezek a legfontosabbak egy Fálun Gong gyakorlónak. Elhittem, hogy semmi sem fontos, minden más csak időpocsékolás. Azt gondoltam, hogy bármi más, csak gátolna a gyakorlásomban.

Ez a felismerés volt az oka, hogy különböző gyakorlókkal tanácskozzam. Megegyeztünk, hogy a problémáinkat nem emberi nézetekkel kellene kezelnünk, és egyáltalán nem kellene más gyakorlókat leszidnunk azok miatt a problémák miatt, amik a tanulóhelyükön felmerülnek.

Azok az emberek akik nem látnak, vagy csak részben látnak, elmondták nekem, hogy nagyon motiválónak találják, ha valaki elmondja neki, hogy mit látott más dimenziókban. Volt egy hely ahol több órán át álltam. Körülöttem két irányban mentek az emberek és így lehetőségük volt mindkét oldalról venni tőlem szórólapot és amikor így meglátott két barátnő, direkt szétváltak hogy mindkét kezemből vegyenek tőlem szórólapot melynek nagyon örültek. A megfeszített, mintegy kétórás állás után egy nagyon mély koncentrációt értem el és az állandó őszinte gondolataim az emberek megmentésére irányulva, valamint az egóm állandó leküzdése a nagyon koncentrált intenzív őszinte gondolatok kibocsátáshoz vezetett.

Munkahelyemen a gyakori több órás várakozás igen próbára teszi a vevők és a szállítók türelmét. Konkrétan ugyan ritkán ez a feladatom, de időnként találkozom velük. Bizonyos gyakorló múlttal, arra lettem figyelmes, hogy komoly nyugtató hatással vagyok a legtürelmetlenebb, legidegesebb emberekre is.

A seb egy hét alatt szépen meggyógyult, de a duzzanatban lévő anyag orrfújáskor, vagy ha csak előrehajoltam is, kellemetlen fájdalmat okozott. Így mentem el a közös gyakorlásra, majd a kínai nagykövetség előtt a Bajza utcán, ahol az őszinte gondolatok küldése között a többiekkel végeztem a gyakorlatokat.

A következő szombaton a közös olvasáson a Zhuán Fálun olvasása közben „Az ölésről” című részt olvastuk és nagyon megdöbbentem, amikor a szúnyogokkal és legyekkel kapcsolatban ez állt a szövegben: „Gyakorlóként nem törődsz velük és immunis vagy rájuk.” Pedig olvastam már nem egyszer, és mégsem jutott eszembe magyarázatként a történtekre. Nem jutott eszembe, mert nem hittel el, egyszerűen nem értettem ilyen hihetetlen képtelenséget, miért állítja a Mester, mi lehet a célja, nem tudtam, hogy én vagyok a képtelen.

Miután több megbeszélés volt és jobb együttműködés volt a magyar és határontúli magyar gyakorlók között, a helyzet megváltozott. A gyakorlóhely újra kint szabadon volt és a határontúli magyarok elkezdték a könyvek-, gyakorlat bemutató videó-, illetve a gyakorlat zene- fordítását. Több szórólap elkészült és egy heti Fá olvasás létrejött. Egyre több gyakorló jött és mivel jöbb lett a művelési környezet minden javulni kezdett.

Az utóbbi időben feltűnt, hogy a gyakorlók körében elég komoly problémává vált a lustaság. Mivel egyedül művelem magam, azt hittem hogy ez csak nálam van így. De aztán felfigyeltem rá, hogy ez széles körben elterjedt probléma. Biztos, hogy fokozatos romlás volt és mostanra már sokaknak szinte második természetévé vált.

Folytatni kéne a ténytisztázást az itteni kínaiak között és a magyar kormánynak és civil szervezeteknek. Kiváló lenne összpontosítani a törekvéseket és együttműködni, hogy rendezvényeket szervezzünk különböző témákról a Dáfáról, üldözésről, kínzásról, szervrablásról, kilépés a kínai kommunista pártról, meg az emberi jogi pajzsról is.

Az évforduló gyanánt rendeztem magamnak egy kis mini elvonulást. Alapvetően valaminek az évfordulója egy önkényes elképzelés, ez inkább csak ürügy volt az elvonulásra, régóta terveztem ilyet. Az elv az egyszerűség volt. Ezért csak dinnyét ettem és vizet ittam, hogy ne keljen foglalkoznom felesleges és kánikulában amúgy sem túl vonzó étkezéssel.

gy művelő szemszögéből nézve már az elején felmerült bennem a gondolat, hogy miért van olyan kevés magyar fordítás és ha már megvan egy fordítás, miért megy olyan lassú a kijavítása? A művelésem kezdetén csak a Zhuán Fálun ideiglenes fordítása volt fent az interneten és néhány tapasztalatcsere fordítás. Ezekbe is beleolvastam és aztán inkább a német minghui.de honlapot olvastam, kezdőként számomra túl sok volt bennük a helyesírási hiba és ez visszariasztott. A Zhuán Fálun-nak abban a változatában szintén sok hiba volt, de ez nem zavart annyira. Igaz, szükségem is volt rá.

(Clearwisdom.net) Az utóbbi időben sok tapasztalatot kapunk gyakorlóktól, akiket rendszeresen bebörtönöznek. A legtöbbjüket publikáltuk is. Néhány a cikkek közül nagyon hasonló. Úgy tűnik, hogy néhány területen pont ugyanolyan helyzetek alakulnak ki. Némely cikk sürgős felhívás a gonosz leleplezésére és a gyakorlók megmentésére. Mások azonban ragaszkodásokat elemeznek azokból, akik be vannak börtönözve (ezekből egyre kevesebb van, és globálisan a cikkek egészére tekintve látható, hogy a gyakorlók egyre jobban harmonizálva vannak és egyre jobban önmagukba tekintenek, ha konfliktushelyzetbe kerülnek).

A Mester magas, erős, szivélyes és kedves. Amikor a Mester Pekingben előadásokat adott és sok dolga volt, takarékoskodnia kellett az idővel és általában egyszerű tésztás ételeket evett, rizstésztákat és közönséges szállodában lakott. Ha elment valahova, rendszerint gyalog ment. Csak akkor használt autót, amikor sietett előadást adni, illetve ha egy távoli városba utazott. A Mester gyógyította az emberek betegségeit. Függetlenül attól, hogy sok vagy kevés ember volt ott, a betegségeik eltűntek a Mester keze által megérintve.

Nemrég Wuhan városban elterjedt a pénzszedés. A pénzbeszedők pedig avval próbálták igazolni tettüket, hogy a Mester nevében teszik ezt. Azt állították, hogy a Mester küldött nekik egy faxot, hogy személyesen fogadták a Mester feleségének a hívását, mert az NTDTV-nek és az Epoch Times-nak "sürgősen pénzre van szüksége" és hogy "engedélyt kaptak az Epoch Times kínai szakaszától" stb. Néhányan nem merték megemlítenni az NTDTV-t vagy az Epoch Times-ot, hanem azt állították, hogy ténymegtisztító anyagokra kell a pénzt, vagy hogy először beszedik a pénzt és majd utána döntenek, hogy mit kezdenek vele.

Művelésemben elég hosszú ideig egyszerű napi rutinnak tekintettem az Őszinte Gondolatok kibocsátását, de komolyabban kezdtem venni, miután láttam álmomban, hogy milyen következménye van annak, ha kibocsátom-e Őszinte Gondolatot, és milyen, ha ezt nem teszem. Megértésem szerint a Mester evvel könyörületesen igyekszik segíteni, hogy szorgalmasabban küldjem az Őszinte Gondolatokat. Mester említi, hogy az Őszinte Gondolatok kibocsátása az egyik a három feladatból, melynek végzésére megkérte a gyakorlókat.

A művelésünk során nem ragaszkodunk a szintünkhöz, hanem mindig az emelkedés folyamatában vagyunk. Azonban egy olyan hozzállás megtartása, mint amilyet A-nál említettem, a megértés pillanatnyi szinten való tartása. Ezen a téren ez saját magunk bekorlátozása is, és ezen makacs nézetünk miatt a saját átalakulásunk sem lehetséges.

2002. júliusának végén, Lu úr (aki előtte ötven évig egy másik művelési iskolát gyakorolt) is elkezdte a Fálun Gong-ot gyakorloni. Kezdetben problémái voltak, ami a Fá tanulását illeti. Az egyik ok az volt, hogy nem tudott csendesen egyhelyben ülni. Másodszor egy olvasószemüvegre és egy nagyítóra is szüksége volt. Lu úr kitartott és tovább tanult. Egyik nap észrevette, hogy már nincs szüksége a nagyítóra az olvasáshoz. Azon kívül a krónikusan magas vérnyomása, cukorbetegsége és más betegségei is eltűntek, anélkül hogy gyógyszereket szedett volna ennek érdekében.

Dionne a nevem és 15 éves vagyok. Négy hónappal ezelőtt kezdtem el gyakorolni a Fálun Gong-ot. Egy Ruud nevezetű gyakorlón keresztül kerültem kapcsolatba a Fálun Gong-gal, aki meglátogatta az egyik régi barátomat. Ruddal beszélgettem a Fálun Dáfá-val kapcsolatban, és nagyon jól hangzott, amit mondott. Habár érdekesnek találtam, először mégsem kezdtem el gyakorolni. Ma el szeretném mesélni, hogy mi vezetett ahhoz, hogy elkezdtem tanulni a Fálun Dáfá-t.

Amíg még emlékezünk a nagy felelősségünkre, vagyis hogy embereket mentsünk meg, akkor a Dáfá mindig el fog látni bölcsességgel. A Dáfá-gyakorlók több száz generációt vártak arra, hogy a Dáfá-t művelhessék. A történelem előtti időben letettük a fogadalmat és az emberek reménye vagyunk! Vártak és vártak, hogy halljanak a Dáfá-ról és hogy megéljék a Dáfá szépségét általunk. Ez az előre elrendelt alkalom ritka. Ha valaki ezt egyszer elszalasztja, akkor örökre elszalasztja. A Tanár újra arra szólít fel bennünket, hogy tanuljuk a Fá-t. Csak ha a Fá-t jól tanuljuk, akkor vannak őszinte gondolataink, hogy megmentsük az embereket. Függetlenül attól, hogy mennyire elfoglaltak vagyunk, muszáj időt találnunk a Fá tanulmányozására, mert ez a Fá-igazolás egyik alapja

Ezt gondoltam magamban: „Ezt a személyt a gonosz kihasználja és megtéveszti, de meg szeretném menteni.“ Ebben a patthelyzetben, azt mondtam: „Nem szeretnék a helyzet elől elmenkülni, halgasson már rám!“ Megfogtam a kezét és 20 percen keresztül magyaráztam neki az igazságot. Megértett egy részt belőle és azt mondta: „Rendben, most menjen.“ Ekkor ezt gondoltam: „Nem mehetek csak egyszerűen így el.“ Folytattam a a Dáfá-val kapcsolatos igazság magyarázását, míg végül teljesen megértette és megígérte, hogy senkit nem fog tovább üldözni, aki Fálun Dáfá-t gyakorol.