Egy család szétesett és elszegényedett a törvénytelen üldözés miatt

A férjem, szüleim és én mind Falun Dafa-gyakorlók vagyunk. 1999. július óta a családom minden tagját kegyetlenül üldözték. Feldúlták házunkat, megbüntettek, letartóztattak, házi őrizet alá helyeztek és bebörtönöztek minket. Családi elválasztástól és komoly anyagi gondoktól szenvedtünk. Mivel nem volt pénzünk fizetni gyermekünk oktatását, sem a tandíját, segítséget kellett kérnünk a 60 éves apósomtól, aki földet művelt és terményeket adott el és fillérenként gyűjtötte az összeget. Nem volt pénzem ennivalóra és az anyukám nyugdíjából tudtam kifizetni a hétköznapi költségeinket. Semmit nem tudtam tenni, hogy ne gondoljak a fájdalmas emlékeimre.

1999. augusztus 2-án körülbelül reggel fél tizenegykor, egy rendőr és két bűntársa átkutatta házunkat, elrabolták a férjemet és elvitték az összes Dafa könyvet. Azt mondták, hogy egy kis információra volt szükségük. Több napig tartották fogva a férjemet és csak akkor engedték szabadon, amikor 220 Yuan bűnetést (egy kínai városi dolgozó átlagos havi fizetése 500 Yuan) és 40 Yuan tartózkodási díjat fizettem.

2000. július 18-án délután 4: 30-kor, a férjemmel nem akartunk aláírni a nevünket és ezért a négy rendőr és két munkatársuk elhurcolták a férjemet és engem a rendőrautóba. 32 napig voltunk letartóztatva. Amikor kiengedték, 950 Yuan-t kellet fizetnünk az úgy nevezett tartózkodási díjért és még büntetést is. Beszámolták a kilenc napos ennivalónkat is, amikor éhségsztrájkot tartottunk.

2000. december 23-án, mert nem volt pénzünk kifizetni a gyermekem tandíját, próbáltam találni egy ideiglenes állást a szülővárosom kívül. Két munkatársam hallotta ezt és elmentek a rendőrségre, hogy beszámoljanak terveimről. Megfenyegettek, hogy ha elmegyek a szülővárosomból, akkor bebörtönözzék. 2001. május 24-én a munkahelyen a biztonsági szakasz vezetője elakarta hurcolni a férjemet és engem egy agymosási tanfolyamra és azt mondta, „ha nem megy, akkor ezt be fogom jelenteni a főnökömnek”. Csak azért zárna embereket börtönbe, hogy befejezhesse munkáját. Erősen ellenálltam és kikerültem az üldözést. De a férjemet mégis elvitték a börtönbe. Éhségsztrájkba léptem, amíg a férjemet ki nem engedték, hogy mutassam, hogy a Dafa-gyakorlók ártatlanok és nem bűnösök.

2001. június 13-án a férjemet letartóztatták, mert Dafa szórólapoat osztogatott. A helyi kettes számú börtönbe zárták be 100 napra. Az az idő alatt sokszor lépett éhségsztrájkba, hogy tüntessen. A leghosszabb 28 napig tartott. A rendőrök nem csak hogy tovább tartották ott, hanem elküldték az 1-es számú börtönbe és ott tartották 2002. július 3-áig. Július 4-én a férjemet három év börtönbüntetésre ítélték.

2001. októberében elmentem a helybeli rendőrségre, a „610-es irodába”, egy ügyészhez és a nemzeti biztonsági csoporthoz, hogy kérjem a férjem kiszabadítását. Miért nem engedték ki? Mit követett el? Egymást vádolták és egyik helyről a másra küldtek. Ez több, mint egy hónapig tartott, megbeszélések jobbra és balra. Több csavar és kanyar után sem oldódott meg a probléma. November 19-én az apósommal elmentem érdeklődni a férjem állapotáról a Nemzeti Biztonsági Csoportnál. A rendőrök még le is tartóztatták az apósomat és engem egy napra az érdeklősünk miatt. Visszatekintve az elmúlt négy évre, tényleg szívtépően fájdalmas.

Egy négy fős család békésen tanulta a Falun Dafa tanítását és követte az Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia elvet és boldogan és harmonikusan éltek. Az apám nem mert tovább gyakorolni Falun Dafa-t, mert támadtak és célpontnak tekintettek engem és a férjem már az üldözés kampány kezdete óta. Az anyukám félt és aggódott miattunk minden nap. Minden betegség, amitől szenvedett a Falun Dafa gyakorlása előtt, újra előjött. 2001. októberében az anyukám agyvérzést kapott él lebénult testének egyik része. Az elmúlt öt év alatt nem kellett szedni gyógyszert, de most újra elkezdte szedni. Az anyukám betegségeinek az oka az üldözés, ami rákényszerítette arra, hogy hagyja abba a Falun Gong gyakorlását. Nem csak azért aggódott, mert nem volt pénzünk kifizetni a hétköznapi költségeinket és mert a gyermekünk oktatását és tandíját sem, hanem attól is félt, hogy börtönbe küldenek minket. A négy év alatt a házunkat négyszer túrták fel. A férjem négyszer volt letartóztatva és bebörtönözve és még három évre el is ítélték. Én egyszer voltam bezárva egy börtönbe és 1120 Yuan büntetésem volt. Ezen kívül amióta a férjemet elítélték, nem tudott dolgozni, a családom jövedelme egyenlő a nullával.


Angol változat: http://www.clearharmony.net/articles/200306/12910.html
Kínai változat: http://www.minghui.org/mh/articles/2003/5/19/50652.html