Néhány gondolat a határozottságról

Amikor láttam, hogyan tanult kislányom járni, megtanultam valamit a határozottságról. A legkonkrétabban ez akkor mutatkozott meg, hogyan reagált, ha nem sikerült neki és elesett, ami ien gyakran megtörtént. Ha elesett, néha sírt és néha védelemre volt szüksége, de mindig azonnal újra megpróbálta. Bármi is történt, újra és újra megpróbálta és nem is gondolt arra, hogy valaha is feladja. Nem gondolt arra, hogy fusztrált vagy fájdalmas. Azon volt, hogy megtanuljon járni. Eredménytelensége és szenvedése egyáltalán nem tántorította el célja elérésében; a határozottság az, amire szükségünk van ahhoz, hogy legyűrjük a nehézségeket. Határozottsága olyan egyszerű, erős és ártatlan volt, hogy az ember már majdnem érezhette is.

Határozottságunk a művelésben nem valami, amit azokon a dolgokon keresztül érünk el, amikkel utunk során találkozunk, amik befolyásolnak; teljesen mindegy mennyit botladozunk és elesünk, teljesen mindegy, hogyan állnak a dolgaink, határozottságunkban nem ingadozhatunk. Nem hagyhatjuk, hogy az elesésről és botladozásról kialakított nézeteink akadályozzanak minket elszántságunkban. De az igaz határozottság nem azt jelenti, hogy elhatároztuk, hogy utunkat akadályok nélkül járjuk és ez azt sem jelenti, hogy mindent egyszerre érünk el. Ez inkább azt jelenti, hogy teljesen mindegy, hányszor esünk el, nem adjuk fel hitünket képességeinkben és nem veszítjük el elszántságunkat. Nagyon inspiráló egy gyermeket figyelni, hogyan tanul járni és hogyan esik el, hogyan próbálja meg yújra, hogyan esik el újra stb., de ettől nem ijed meg. Ez teljesen természetes, a gyermekek így cselekszenek. Tehát akkor ez ránk is, Dafa-gyakorlókra is érvényes, mindegy, hányszor esünk el, botlunk meg, mindig felállunk és acél akarattal nézünk szembe a nehézségeknek. Egy művelőnek ez természetes, mert a Dafa-t műveljük.

Angol változat: http://www.clearharmony.net/articles/200306/13161.html
Német változat: http://de.clearharmony.net/articles/200306/9835.html