Mesék az ősi Kínából: Épségben visszatér az egész jáde

Egy újramesélt történet az ősi kínai történelemből
 

Egy öreg kínai elmondása szerint ha két tigris harcol egymással, az egyik vagy megsebesül, vagy meghal. Az emberi lények is versenyeznek és harcolnak egymással, de ők képesek a bölcsességre, mely megakadályozza a konfliktust, vagy barátságot hoz létre. Az ilyen bölcsesség segített megőrizni a sértetlen jádét a Zhao királyság számára.

A hadban álló államok korának a tavaszi és őszi időszaka alatt volt egy hadvezér, akit Lian Bo-nak hívtak, és a Zhao királyságot szolgálta.

Zhao Huiwen Wang király uralkodásának tizenhatodik évében Lian hadvezérként szolgált, aki a Qi Guo királyság ellen vezette a támadást. Mivel Lian Bo legyőzte Qi-t, és elfoglalta Yang Jin városát, kinevezték, hogy ő legyen shang qing, amely az egyik legmagasabb tisztség a Zhao királyságban. Azután Lian Bo egyre ismertebbé vált a hadban álló királyságok körében a bátorságáért és, mert mindig győzedelmeskedett a csatákban.

Zhao Huiwen Wang idejében a Zhao királyságának megszerezte a He Shi Be jádét, miután az eltűnt a Chu királyság idejében. Ez a nagy darab, korong alakú fehér jáde fontos szerepet fog játszani a kínai történelemben. Qing Wang, a Qin királyság uralkodója hallott arról, hogy Zhao megszerezte a jádét, és küldött egy levelet Zhao Wang-nak. Felajánlotta, hogy elcserél 15 várost Qin-ben a He Shi Be-re.

Zhao Wang megbeszélte ezt a problémát Lian Bo hadvezérrel, és a többi magas rangú tiszttel, de nem tudta, hogy mi tévő legyen. Ha odaadja a jádét Qin-nek, akkor Qin nem tartaná a szavát, és nem adná oda a 15 várost Zhao-nak. Ha nem adja oda a jádét Qin-nek, akkor attól félt, hogy Qin megtámadja Zhao-t, és meghódítja a királyságot.

Amíg nem tudta eldönteni, hogy mit tegyen, Zhao Wang el akart valakit küldeni, hogy válaszoljon Qin-nek, de nem talált senkit sem, aki alkalmas lett volna erre a feladatra. Az eunuchok vezére Miao Xian azt mondta, hogy van egy jó embere erre a munkára – Lin Xiangru nagyon jól képzett volt, hogy ezt megtegye. Lin Xiangru Zhao királyságban élt, mint Miao Xian udvartartásának egy vendége.

Zhao Wang megkérdezte, honnan tudja, hogy Lin Xiangru meg tudná valósítani ezt?
Miao azt mondta: „Egyszer elkövettem egy hibát, és féltem felséged büntetésétől, és hogy nem fog megbocsátani nekem. Így hát úgy döntöttem, hogy elmenekülök a Yan királyságba.”

„Lin Xiangru akkor megkérdezett engem, hogy honnan tudom, hogy Yan Wang elfogadna engem és ott tartana? Mondtam neki, hogy korábban elmentem felségeddel, hogy találkozzunk Yan Wanggal a határon. Titokban Yan Wang tartotta a kezemet, és azt mondta, hogy szeretné, ha közeli barátok lennék, tehát tudtam, hogy elfogadna engem.”

„Lin ezt hallva megrázta a fejét és az mondta: ’abban az időben Yan félt Zhaotól. Zhao erős volt, és te egy közeli és megbízható hivatalnoka voltál Zhaonak. Ez az oka, hogy Yan barátkozni akart veled. Most, hogy megsértetted Zhaot, hogyan merne megtartani téged, mivel Yan fél Zhaotól?”

„E helyett Yan megkötözne téged egy kötéllel és visszaküldene Zhaonak. Én inkább lemezteleníteném a vállam, fognék egy ostort, térdre ereszkednék Zhao előtt és bocsánatot kérnék tőle. Ez a legjobb út, hogy megbocsásson.’ Hallgattam rá, és szerencsére Dai Wang megbocsátottál nekem.”

„Úgy gondolom, hogy Lin egy nagyon bölcs ember és rendkívüli módon bátor, ő a megfelelő ember erre a feladatra.”

Így hát Lin-t hívatta Zhao, aki elé terjesztette az ügyet: „Qin Wang azt akarja, hogy cseréljem el 15 városát a He Shi Be jádéért. Mit gondolsz?”

Lin válaszolt: „Qin nagy és hatalmas, Zhao kicsi és gyenge. Engedelmeskednünk kell a kérésének.”

Zhao azt mondta: „Mi van, ha Qin megkapja a jádémat, de nem adja oda a városait?”

„Ha nem értenénk egyet azzal, hogy odaadjuk a jádét Qinnek, amíg Qin kéri tőlünk, hogy cseréljük el a jádét 15 városára, akkor rosszul tennénk” – mondta Lin. „De ha Zhao odaadná a jádét Qinnek, és Qin nem adja a városokat Zhaonak ahogy megígérte, akkor Qin rosszul teszi. Tehát mérlegelve a helyzetet, jobb egyetérteni Qin kérésével és hagyni, hogy Qin válallja a felelősséget, ha rosszat tesz.”

Zhao akkor azt kérdezte: „Kit küldjek Qinhez ezért?”

„Hajlandó vagyok megtenni, ha Dai Wang, felségednek nincs másik embere, aki megtenné” – mondta Lin.

„Úgy teszem meg, hogy ha a városokat Zhaonak adja, akkor a jádét ott hagyom Qinnek” – mondta Lin. „Ha a városokat nem adja át, akkor garantálom, hogy a jádét vissza fogom hozni egészben Zhaonak.”

Zhao ekkor elküldte Lint Qinhez a He Shi Be-vel.

Qin Wang az udvartartásával együtt fogadta Lin Xiangru-t.a Zhangtai palotában.

Lin a jádét a kezében tartva megmutatta Qinnek. Qin nagyon boldog volt, és továbbadta a jádét az ágyasainak és a kísérőinek. Minden miniszter ujjongott: „Wan sui!” (Hosszú élet!)

Lin olvasott Qin gondolataiban: Qin egyáltalán nem akarta megtartani a szavát, és odaadni a 15 várost Zhaonak. Tehát előrelépett és azt mondta: „Van egy hiányosság a jádéban. Hadd mutassam meg, felségednek.”

Egyszer csak elkapta a jádét, Lin mindkét kezével szorosan tartotta, hátralépett néhány lépést és megállt egy oszloppal szemben. Dühösen, égnek álló hajjal és a feje tetejére emelt kezeivel a jádéval, mintha megemelné a kalapját, azt mondta: „Felséged a He Shi Be-t akarta, és egy üzenetet küldött Zhao Wangnak. Zhao Wang beszélt a kéréséről minden miniszterével. Mind azt mondták, hogy Qin kapzsi és arra támaszkodik, hogy erős és hatalmas. Ő csak a jádét akarja kicsikarni üres igérettel.”

„Féltek, hogy Zhao sosem fogja megkapni a 15 várost, amit Qin megígért, és ők nem akarták odaadni a jádét Qinnek. De úgy gondolom, még a köznép is megtartja a szavát, és nem csapják be egymást. Akkor az országok, nem fogják megtartani a szavukat mint Qin? Nem helyes dolog megsérteni a hatalmas Qint egy darab jáde miatt. Tehát a mi Zhao Wangunk öt napig böjtölt, és elküldött engem, hogy vigyem el a jádét.”

„Zhao Wang megalázkodott a jáde ajánlásával, csak hogy kimutassa a tiszteletét felséged felé, Qin Wang. Most hogy ide jöttem, Qin Wang engem csak egy alacsony rangú palotában fogadott, és a megfelelő protokollt sem tartották be.”

„Akkor,amikor megkaptad a jádét, körbeadtad az ágyasaidnak és a kísérőidnek, ezen a módon kicsúfoltál engem. Ezek után tudtam, hogy felségednek nincs szándékában odaadni a 15 várost Zhaonak egyáltalán, így hát visszaszereztem.”

„Ha kényszerítesz, hogy adjam oda itt és most, akkor összetöröm a fejemet a jádéval együtt a velem szemben lévő oszloppal. Tehát a jáde összetörik, és én meg meghalok.”

Miután befejezte a beszédét, Lin ott állt, tartva a jádét, amíg kinézett a szeme sarkából az oszlopra, mintha összeakarná törni a jádét vele.

Qin- attól félve, hogy Lin összetöri a jádét- szelíden azt mondta, hogy sajnálja. Megkérte őt, hogy ne törje össze a He Shi Be-t, a felelős tisztért kiáltott, megnézték a térképet, és rámutatott az egyik helyre a másik után, ahol a 15 város volt, amit Zhao Wangnak ajánlott.

Lin biztos volt benne, hogy Qin Wang csak úgy tetteti, hogy tulajdonképpen odaadná a városokat, és csak ki akarja erőszakolni a jádét. Így Lin azt mondta Qin Wangnak: „A He Shi Be jól ismert az egész világon, és ez egy értékes kincs. Zhao Wang nem merte odaadni ezt Qin Wangnak. Zhao Wang 5 napig böjtölt, mielőtt eljöttem. Most Qin Wang, felségednek is szükséges böjtölnie 5 napig, létrehozva egy rituális szertartást a palota csarnokában, és aztán be fogom mutatni az értékes jádét neked.”

Qin Wang mérlegelte a helyzetet aztán azt gondolta, hogy mivel nem tudják erővel elragadni a jádét Lintől, beleegyezett abba, amit Lin mondott. Qin letelepedett Linnel a Guang Cheng vendégházban. Lin biztos volt benne, hogy Qin Wang nem fogja odaadni a városokat Zhaonak, tehát a kísérőjére durva ruhát adott, és kebelébe rejtve a jádét megszöktette egy kis ösvényen keresztül, aki visszatért Zhaohoz.

Öt nappal később Qin Wang létrehozott egy rituális szertartást a palota csarnokában és egy lakomát tartott, hogy úgy kezelje Lint, mint egy nagykövetet Zhaotól. Lin eljött és azt mondta: „Felséged, kezdve Qin Mugong idejétől a mai napig, 20 király uralkodott a Qin királyságban, de egyik sem tartotta meg a szavát. Én nagyon féltem, hogy ha felséged nem tartja meg a szavát, nagyon rosszat fogok tenni Zhaonak. Így hát visszaküldtem valakivel Zhaonak az éjszaka folyamán a jádét. Biztos vagyok benne, hogy most már ott van.

„Qin nagyon hatalmas, míg Zhao gyenge. Zhao biztosan azonnal fel fogja mutatni a jádét, hogy bemutassa tiszteletét Qinnek, ha felséged csak egy alacsonyabb szintű követet küld Zhaohoz. Most Qin hatalmával, ha Qin ad 15 várost Zhaonak előre, hogyan merészelné nem odaadni a jádét Qinnek?”

„Felség, tudom, hogy jogában áll megölnie engem a bűncselekményemért, mert csalni mertem. Könyörgök felség, öljön meg! Remélem felséged, és minden minisztere gondolkodni fog és megfontoltan fog beszélni erről.”

Qin Wang és a miniszterei egymásra néztek és élesen felkiáltottak. Néhányan a kísérők közül elvonszolták Lint, hogy megöljék, de Qin Wang ezt mondta: „Ha most megöljük Lin Xiangru-t, nem tudjuk megszerezni a He Shi Be-t. Ellenkezőleg, el fogjuk vágni a jó kapcsolatot Qin és Zhao között. Inkább lássuk vendégül és hagyjuk, hogy visszatérjen Zhaohoz. Vajon Zhao Wang becsapja Qint csak egy darab jáde miatt?”

Miután visszatért Zhao királyságába, Zhao Wang úgy gondolta, hogy Lin egy nagyon megfelelő, előkelő személy, egy tudós. Lin elment másik országba nagykövetként, amely olyan hatalmas volt, mint Qin, teljesítette a feladatot, fenntartotta a hírnevét, megvédte Zhao kincsét és nem vallott szégyent. Úgy nevezték őt, mint Shang Dafu, egy nagyon magas rangú hivatalnok.

Békekötés

Később Qin nem adta oda a városokat Zhaonak, és Zhao sem adta oda a jádét Qinnek.
Kis idővel később Qin megtámadta Zhaot, és elfoglalta Shi várost. A következő évben Qin megtámadta Zhaot, és megölte kb. kétezer alattvalóját Zhaonak.

Kr. e. 282-ben Qin elhódított két helyet Zhaotól. A következő évben Qin elfoglalta Zhao Kő városát. Aztán a következő évben Qin újra megtámadta Zhaot, és Zhao elvesztett kb. húszezer embert, de Qin nem állt meg.

Aztán Kr.e. 279-ben Qin Wang békét akart kötni Zhaoval, így hát Chu megtámadására összpontosított. Qin elküldött egy követet Zhaohoz, megkérve őt, hogy találkozzanak Mianchi városban a határon, hogy békét kössenek és barátokká váljanak.

Zhao Wang félt, és nem akart elmenni. Lian Bo és Lin Xiangru azt mondta: „Dai Wang, felség, ha nem megy el, azt mutatja, hogy Zhao nemcsak gyenge, de még gyáva is, ez szégyenteljes.

Tehát Zhao Wang eldöntötte, hogy elmegy, magával vitte Lint is. Lian Bo látta őket a határon. Mielőtt elváltak volna, Lian azt modta: „Dai Wang, felség, ez az utazás nem lesz több mint 30 nap, beleértve a rituálékat és a megállásokat út közben. Tehát ha nem érnek vissza 30 nap múlva, kérem, engedje meg, hogy létrehozzak egy fejedelemséget az idősebbik fiával, mint királlyal annak érdekében, hogy megakadályozzuk Qin bármilyen ötletét, mely fenyegethetné a Zhao királyságot.” Zhao Wang egyetértett ezzel.

Lian Bo egy hatalmas csapatot állomásoztatott a határon, amivel megmutatta erejét és megakadályozta, hogy Qin lerohanja.

A lakomán Qin Wang és Zhao Wang megvitattak egy szerződést, aztán ittak és beszélgettek.
A beszélgetés közepén Qin Wang azt mondta: „Hallottam, hogy Zhao Wang nagyon jó a Se játékában (egy ősi kínai hangszer). Van itt egy Se-m, kérlek, játssz nekünk rajta, hogy jól érezzük magunkat.

Zhao Wang nem merte visszautasítani a kérést, és játszott a Se-n. Akkor és ott, egy írástudó odament, és leírta a történelmi jegyzőkönyv oldalára: „xx év xx hónap és xx nap, Qin Wang és Zhao Wang egy lakomán volt Mianchi-ban, és Zhao Wang Se-n játszott Qin Wangnak Qin Wang parancsára.”

Lin Xiangru nem volt boldog attól, hogy Zhao Wangot ilyen módon megsértették. Tehát odament Qin Wanghoz és azt mondta, hogy Zhao Wang hallotta, hogy Qin Wang jó a fou verésében (egyfajta fazekasság). Van egy fou-m itt, kérlek, felség, verj egy fou-t nekünk, hogy jól érezzük magunkat.”

Ettől Qin Wang dühös lett és elutasította. Lin Xiangru tartva a fou-t, odament és bemutatta ezt Qin Wangnak. Qin Wang még mindig mérgesen visszautasította. Lin ezt mondta: „Qin Wang, közted és köztem csak öt lépés a távolság. Ha Qin Wang nem ver fou-t, inkább meghalok és a vérem az egész testedet be fogja teríteni.”

Qin Wang őrei látták, hogy Qin Wangot megfenyegették, és sietve kihúzták a kardjukat, hogy megöljék Lint. De Lin egyáltalán nem félt. Tágra nyitott szemmel elkiáltotta magát. Az őrök megijedtek és visszavonultak. Qin Wang csalódott volt, de vernie kellett neki többször is fou-t.

Lin visszafordult Zhao írástudójához, és tett neki egy megjegyzést a történelmi krónikájába, ezt mondva: „xx év xx hónap, xx nap Qin Wang és Zhao Wang egy lakomán volt Mianchiban. Zhao Wang elrendelte Qin Wangnak, hogy verjen fou-t Zhao boldogságára.”

Qin összes minisztere látta, hogy Qin nem tett semmit Zhao fölénye ellen, és így azt mondták, hogy kérik Zhao Wangot, hogy adjon fel 15 várost, mint születésnapi ajándékot Qin Wangnak!

Lin Xiangru hirtelen azt mondta: „Kérlek Qin Wang, add Xian Yang várost (Qin fővárosát) Zhao Wangnak születésnapi ajándékként!”

A lakoma elejétől a végéig Lin Xiangru a bölcsességét használta, hogy bátran és okosan küzdjön Qin miniszterei ellen, megmentse az anyaföld méltóságát, és meghiúsítsa Qin cselszövését. Ugyanebben az időben Qin is tudta, hogy Lian Bo egy hatalmas csapattal van a határon, jól felkészülve, és tudta, hogy nem tudna győzni még erővel sem.

Qinnek tisztelettel haza kellett küldenie Zhao Wangot a követével. Ettől az időtől fogva a béke időszaka volt Qin és Zhao között.

Barátságkötés

Amikor Zhao Wang hazament Lin Xiangruval, azt gondolta, hogy Lin nagyon jó munkát végzett, és előléptette Lint shang qinggé, egy magasabb rangba, mint Lian Bo-é, aki nagyon csalódott lett ettől.

Lian Bo úgy gondolt magára, hogy megnyert egy csomó csatát, kockáztatta az életét és vérét hullatta, hogy megvédje az országát és az embereket, míg Lin Xiangru csak a száját jártatta, minden nehézség elviselése nélkül.

Úgy érezte, hogy az, hogy Lin magasabb rangot szerezett, mint ő, annyira igazságtalan, hogy nyilvánosan kijelentette, hogy ha egyszer találkozik Lin Xiangruval, bárhol is legyen az, sértegetni fogja Lint habozás és irgalom nélkül.

Valaki elmondta Linnek, hogy mit mondott Lian Bo. Lin nem volt hajlandó harcolni Liannal, és nagy óvatossággal elkerülte a találkozásokat vele. Valahányszor lehetősége lett volna, hogy összefusson Liannal, Lin nem ment el. Minden reggel azt mondta, hogy beteg annak érdekében, hogy ne kelljen elmennie a palotába Zhao Wangot látnia, csak azért, hogy elkerülje a Liannal való találkozást.

Egyik nap Lin úton volt valamerre, de látva Liant a távolból, sietve átment egy másik útra. Lin kísérete és személyzete szomorú volt és úgy érezték, hogy ez Linhez méltatlan.

Elmentek meglátogatni Lint, és megkérték, hogy engedje meg, hogy ne dolgozzanak vele többet, mivel úgy gondolták, hogy Lin gyáva volt. Lin megkérte őket, hogy maradjanak és megkérdezte őket: „Embereim, hogy gondoljátok, ki az erősebb és félelmetesebb, Qin Wang vagy Lian Bo hadvezér?”
Azt válaszolták, természetesen kétségtelen, hogy Qin Wang sokkal hatalmasabb.

„Kérlek, gondolkodjatok, hatalmas, mint Qin Wang, az egész világ fél tőle, mégis mertem szidni őt szemtől szembe, és sértegettem a minisztereit. Hogy félhetnék én Lian hadvezértől?”

„De amit én az eszemben tartok, az az országom biztonsága és érdeke. Miért van az, annak ellenére, hogy Qin olyan erős és hatalmas, nem mer zsarnokoskodni Zhaoban, egy ilyen kis országban?

„Csakis azért, mert mi ketten itt vagyunk. A hadseregben ott van Lian hadvezér, aki egy nagyszerű harcos, bátor és mindig győzedelmeskedik. A politikában képes vagyok bölcsességgel kezelni a ügyeket és én is mindig győzedelmeskedek.”

„De ha mi ketten egymás ellen harcolnánk, erre van egy régi mondás: Ha két tigris harcol egymással, legalább az egyik vagy meg sebesül vagy meghal. Aztán mit gondoltok, ki lesz boldog? Qin szerezné meg az előnyt és a lehetőséget arra, hogy megtámadjon minket, és akkor az országunk és a nép szenvedne.”

„Ezért inkább alázatos és behódoló vagyok Lian hadvezér felé, és az ország érdekeit szem előtt tartva gondolok az egész helyzetre.”

Lin személyzete és kísérői mélyen megérintődtek attól, amit Lintől hallottak, és behódoltak és alázatosak voltak mielőtt Lian Bo emberei valahányszor beléjük ütköztek volna.

Később, amikor Lian Bo hallotta, hogy mit mondott Lin, Lian mélyen megérintődött, és elszégyellte magát. Leszállt a magas lóról, a hátára kötözött egy botot a barátcserjéről, és megkért valakit, hogy vezesse el őt Lin házához, ahol bocsánatot kért Lintől.

Azt mondta: „Alázatos vagyok és tudatlan. Sajnálom a helytelen viselkedésemet. Nem tudtam, hogy a miniszter ilyen nagylelkű és megbocsátó irányomban.”

Lin látta Lian igaz szívét, személyesen kötötte le a botot Lian hátáról, megkérte őt, hogy foglaljon helyet, és ketten nyitott szívvel beszélgettek. Azóta Lin és Lian olyan közeli jóbarátok lettek, hogy megesküdtek, hogy ugyanazon a napon fognak meghalni.

Lin nagyon híres volt a kínai történelemben. Bölcs volt, bátor és okos, és nagyon jól tudta kezelni a különböző váratlan helyzeteket, a hazája érdekeinek megőrzéséért – kevesen tudnak elérni ilyen dolgokat. A történetét Kínában úgy hívják, hogy Wan Bi Gui Zhao, mely azt jelenti, hogy visszatér a jáde épségben Zhaohoz.

Lin Xiangru történetét, hogy visszatér a jáde épségben mesélik Kínában generációról generációra a mai napig. Míg Lin nagyon okos volt, azért csodálták a legjobban, hogy nem kérkedett, nem volt magára büszke annak ellenére, hogy egy nagyszerű munkát végzett az országáért. Mert ő mindig az ország érdekeit nézte először, el tudta viselni mások sértegetéseit az ország és a nép kedvéért. Lin erénye mozgatta Lian Bo hadvezért, hogy békét akarjon kötni vele.

A He Shi Be jáde a kínai császár pecsétjévé vált, öröklődött dinasztiáról dinasztiára, amíg el nem veszett a Tang- és a Ming-dinasztiák között.

Az eredeti publikáció: http://www.theepochtimes.com/n2/china-news/stories-from-history-returning-the-whole-jade-without-damage-240740-all.html


Örömmel vesszük, ha kinyomtatják és terjesztik az összes cikket és azok tartalmát, mely a Clearharmony oldalon jelenik meg, de kérnénk, és egyben köszönjük a forrás feltüntetését! (a szerkesztők)