Die Presse (Ausztria): Kína ragyogó világa mögött

Egy Kína szakértő a realizmus mellett áll Peking megítélésében; a KP vezetőivel folytatott emberjogi dialógus hasztalan.
 

BÉCS (b. b.). Egy józan pillantás a Kínai Népköztársaságban történtekre: Ez az, amit az excellens Kína-ismerő Ulrich Schmid a politikusoktól kíván. Schmid négy éven keresztül volt a svájci világlap „Neue Zürcher Zeitung” kiküldött munkatársa, beutazta az egész országot. A Biztonságpolitika irodájának Honvédelmi Akadémián meghallgatott előadása után egyensúlyba hozta a svájci újságíró Kínában megélt tapasztalatait (jelenleg lapjának Középlelet-Európai kiküldöttje Prágában).

A reális Kína-politikára való felszólalását két konkrét megjegyzéssel támasztotta alá:
[*] A nyugati politikának, diplomáciának, üzleti világnak végre abba kellene hagynia a Kínában történteket szelektíven szemlélni: "Az ember bámul a Kína keleti tengerpartja mentén lévő ragyogó felhőkarcolókra és ezt a tartósan panaszmentes ázsiai piac előhírnökének tekinti. De azt a 800 millió nagyon szegény parasztot, akik valahol Kína nyugati oldalán dolgoznak, nem veszik semmibe.” A kínai nagyvárosok ragyogó világa sok nyugati látogatót csapott már be, az igazi politikai és társadalmi viszonyok is. Schmid: „Akármilyen stabilnak is tűnik most Kína: A nép és a kormány közti szakadék egyre nagyobb lesz. Ebben rejlik a veszély.”

[*] Nézete szerint a Nyugatnak be kellene fejezni Kína vezetőségével folytatott „méltatlan” emberjogi dialógust: "Semmi nem válik nagyobb kárára a disszidenseknek és Kína demokratikus fejlődésének, mint ez az álvita.” Ez a dialógus cinikus álcselekvéshez vezet a KP vezetőivel Pekingben, megengedi magának azt is, hogy a nyugati politikusok az emberjogi kérdéseket delegációiknak adják át, és hogy saját magukat kivonhassák a téma alól. De Schmid szerint a tények egyértelműek és neme lehet azokat tovább félretolni: „Az emberi jogokat lábbal tiporják Kínában, még mindig és egyre jobban. Az állampolgárok meg vannak fosztva önjogúságuktól, nem választhatják meg kormányukat, nem gyülekezhetnek szabadon és nem alapíthatnak pártokat. Az igazságügy nem beszél jogokról, hanem a hatalommal rendelkezőknek biztosítja a pártot. Egyik országnak sincsen több foglya. Ezreket végeznek ki évente, sokakat közülük kétséges módon.


(...)


2003. 05. 16. Die Presse / Bécs

Német változat: http://de.clearharmony.net/articles/200305/9197.html