Németország: Munkatáborok Kínában – a Fálun Gong-gyakorlók szerveivel való piszkos kereskedelem (fényképek)

Nagyszombaton Hannover központjában mentünk, kilenc Fálun Gong-gyakorló, hogy a "Munkatáborok Kínában – a Fálun Gong-gyakorlók szerveivel való piszkos kereskedelem" feliratú transzparenssel hívjuk fel az emberek figyelmét a gyakorlótársaink Kínában folyó kegyetlen üldöztetésére. A lényeges pontokra kitérve fedtük fel az Epoch Times által nyilvánosságra hozott sokkoló híreket, hogy Kínában több koncentrációs tábor létezik, ahol az éber állapotban lévő Fálun Gong-gyakorlók szerveit elrabolják, hogy ezeket transzplantációkra használják fel. Ezen a napon 3000 szórólapot tudtunk szétosztani, sokan voltak kíváncsiak a részletekre, és amikor megmutattuk a fotókat és képeket, sokukat megdöbbentette a látvány.

Ezen a napon nagyon sok kínaival is találkoztunk

Közeleg a Hannover-i Ipari Vásár; évek óta sok-sok kínai vendég jön Hannoverbe emiatt; ezen kívül a városunkban sok kínai hallgató is folytat tanulmányokat a Technikai Egyetemen és a zenei főiskolákon.
Egy kb. 20 éves kínai, aki az angol baráti körével odajött hozzánk, nagyon sok kritizáló kérdést tett fel; könnyen felismertem, hogy megmérgezte a kommunista propaganda. De így is figyelmesen meghallgatott és szívesen vitte magával a „Kilenc Kommentárt“.

Egy másik kínai, aki összefutott velünk, a gyakorlóhelyünk után érdeklődött. Ő akkor hagyta abba a gyakorlást, amikor 1999-ben Kínában megkezdődött az üldöztetés; most újra el szeretné kezdeni a gyakorlást és megadta a telefonszámát is.

Az a kínai nő, aki régóta Japánban él és ott rendszeresen olvassa a Dajiyuan-t (az Epoch Times kínai nyelvű változata), arról számolt be nekünk, hogy mindenről tud; kifejezte szimpátiáját velünk szemben és azt mondta, hogy reméli, hogy az üldöztetésnek nemsokára vége lesz.

Egy másik kínai nő állva maradt; ő is tudott a Kínában folyó jogtalan üldöztetésről, de úgy gondolta, hogy a Kommunista Párt túl erős és hogy nekünk esélyünk sincs ellene. Félénken azt kérdezte, hogy biztos, hogy beszélhet-e velünk, vagyis hogy nem figyelik-e őt? A „Kilenc Kommentárt“ már ismerte, de még teljesen nem olvasta el. A hosszú beszélgetés végére magával vitt egy újságot, minden jót kívánt nekünk és megígérte, hogy a kommentárokat mégegyszer alaposan átolvassa; és megfontolja, hogy kilépjen-e a pártból.

A beszélgetések során egyre tisztábbá vált számunkra, hogy szinte minden ember felismerte azt az igazságtalanságot, amit a Kommunista Párt már évtizedek óta visz véghez. Sokan kérdezik: „Mit tudunk tenni?“ Undorukat fejezik ki a bűncselekményekkel szemben, mások aláírják a petíciókat, hogy így foglaljanak állást az üldöztetés ellen.