A házasságról - 2. rész

A régi kínaiak abban hittek, hogy a "házasság" az erkölcs és a kötelezettség kombinációja. Ehhez tartozott az illem, kötelezettség, vonzalom és a szeretet. A házasság egy életre szóló kötelék, melyben a férfi és a nő megbíznak egymásban. A régi kínaiak azt állítják, hogy a férjnek "illemet, vonzalmat és erkölcsöt" kell mutatnia, míg a feleségnek olyan erényeket, mint "illendőséget a magatartásban, modorban, beszédben és minden elfoglaltságban".

Mit is jelentenek azonban "a férj kötelezettségei"? Ez azt jelenti, hogy teljesítenie kell erkölcsi kötelezettségeit. A kínai szó: wu (férj) szó szerint azt jelenti, hogy "támasz". A férfi a család főtámasza. Minden családtag a férfira van utalva. A szüleivel, feleségével és gyermekeivel szemben kötelezettségei vannak valamint erkölcsi kötelezettségei családjával szemben és a társadalommal szemben is.

Létezik egy mondás: "Száz év kötelezettség köt össze egy férfit és egy nőt, akkor is, ha csak egy éjszakát töltöttek együtt." Li Hongzhi Mester ezt mondja az "Ázsiai-pacifikus területről jövő gyakorlók ülésén elhangzott Fá-leckében": "Ha kedves vagy hozzám, annak örülök, ha nem vagy kedves többé hozzám, akkor már nem is érzel semmit. Számíthatsz erre a dologra? Lehetséges az, hogy a férfi és nő közti házasságot csak az érzelmek tartják fenn?"

A Zhou dinasztia uralkodása óta a következő női erényeket becsülik Kínában: "illendőség a magatartásban, modorban, beszédben és minden elfoglaltságban". Ez a négy erény először a következő művekben jelent meg: Neizhai, Tiangguan (Égi Misztérium), Zhouli (Zhou szertartások). Ezzel a négy erénnyel kellett hogy rendelkezzenk minden jóravaló hölgy. A Lienzhuan (Rendkívüli asszonyok életrajza) és Houhanshu (a késői Han dinasztia könyve) című könyvekben a következőket találhatjuk:

„Nos, amit női erénynek nevezünk, nem muszáj kitűnő képességnek lennie, ami megkülönbözteti másoktól. A női szavaknak nem kell eszesnek lenniük a diskuráláskor, vagy elevennek beszélgetések közben. Egy hölgy arcvonásainak vagy testformájának nem kell csinosnak vagy kifogástalannak lennie. A női munkának nem kell alaposabbnak lennie mint másokának."

„Gondosan szemérmességét őrizve, megfontoltan magatartásán uralkodva, minden mozdulattal szerénységet mutatva, minden tettből a legjobban kihozva: ez a női erény. Szavait gondosan megválasztva, közönséges kifejezéseket elkerülve, csak a megfelelő időben beszélve, másokat nem túl sok beszéddel untatva, ez lényeges a hői beszédformában. Lemosni a piszkot, a ruházatot és az ékszereket frissek és tiszták, rendszeresen a fejet és az egész testet mosdatni és a testet kellemetlen piszoktól megszabadítani, ez legyen a női magatartás fővonala. Teljes odaadással szőni és varrni, a buta fecsegést és ostoba nevetést elkerülni. Tisztán és rendesen bort és étkezést elkészíteni, ha vendégeket kell kiszolgáni, ez legyen a női munka fővonala.

Ez a négy minőség karakterizálja egy nő legnagyobb erényét. Egyetlen nőnek sem áll módjában ezek nélkül létezni".