Miért utasították el útlevélkérvényemet, azért mert jobb emberré akarok válni?

1998. márciusában nagyon szerencsémre ráakadtam a Falun Dafa-ra, mikor egyik ismerősöm hozott néhány könyvet New York-i, illetve észak-amerikai látogatása után. Miután hazaérkezett Budapestre, szorgalmasan elkezdte bemutatni a Dafa-t ismerőseinek. Egy napon azt kérte tőlünk, hogy olvassuk el az anyagokat, amiket letöltött egy honlapról. Mikor kézhez kaptam néhány oldalt és egy kicsit átlapozgattam az "Esszenciális a továbblépés végett" című könyvet, el voltam árasztva a mélyértékű univerzális elvektől, "Igazságosság-Könyörületesség-Tolerancia”, Mester Li nagy könyörületességétől és a könyv erejétől. Abban az időben már hosszú évekig kerestem az élet igazi értelmét, de nem találtam meg. Életem hajója csak céltalanul sodródott. 1993-ban költöztem Magyarországra és sok kellemetlenség ért engem, melyeket nem tudtam kezelni. Sikertelen üzletemtől és családom összeesésétől egyre pesszimistábbá, babonásabbá és fáradtabbá váltam. Szellemileg szenvedtem és számomra az életnek nem volt értelme.

Mikor elkezdtem tanulni az univerzális elveket, „Igazságosság, Könyörületesség és Tolerancia”, nagyon izgatott voltam. Az ember élete arra van, hogy művelje magát és az az ember igazi célja, hogy visszatérjen eredetéhez, illetve igazi valójához. Azóta rájöttem, hogy értékelnem kell életemet és felelősnek kell lennem magam iránt. Már nem vagyok többé pesszimista határozatlan. Arra törekszem, hogy mindennapi életemben betartsam az „Igazságosság, Könyörületesség és Tolerancia” elveit. Nem szentelek figyelmet egyéni győzelmekre és veszteségekre, féltékenység nélkül élek. Mindig más ember érdekeit szem előtt tartva próbálok cselekedni. Mikor konfliktusokkal állok szembe, megpróbálok magamba nézni, hogy én mit hibáztam. Emiatt boldogan és békésen élek.

Művelésem során testem erősen megváltozott. Gyermekkorom óta nagyon gyenge voltam. Habár soha nem volt komoly betegségem, gyakran kaptam sok féle betegséget, mint például fejfájást, influenzát és az egész testem fájt. Nyáron sokszor vérzett az orrom, mert alacsony volt a vérnyomásom. Ezek a tünetek mind eltűntek, miután elkezdtem művelni a Dáfá-t. 1997. januárjában kificamítottam a bokámat és egy ideig be volt gipszelve. Utána mindig fájt a talpam, mikor jártam. Nagy távolságokat nem tudtam megtenni és kemény talpú cipőt sem tudtam hordani. De miután háromszor vagy négyszer csináltam a gyakorlatokat, a fájdalmaim eltűntek és nem számított már, hogy milyen nagy távolságot tettem meg és nem számított, hogy milyen cipőt hordtam.

A múltban hideg ételeket nem tudtam enni. Tizenkét évig, gyermekem születésétől addig, míg elkezdtem gyakorolni a Dáfá-t, nem tudtam enni fagylaltot. Ha ettem egy kis fagylaltot, a hasam azonnal felpuffadt és a derekam, illetve combjaim nagyon fájtak. Sok fajta gyógyszert próbáltam szedni, de egyiktől sem javult a helyzet. Mióta a Dáfá-t művelem, nem történt még semmi ilyesmi, még ha nyáron, illetve télen eszek fagylaltot sem. Kedves ismerőseim látták ezeket az óriási változásokat testemen és eszmémben és azt mondják, hogy a régi állapotommal összehasonlítva más embernek tűnök és mivel a Fálun Dáfá ilyen nagyszerű, ők is megakarják tanulni a Dáfá-t és végezni a gyakorlatokat.

De Csiáng Cö-Min (a volt kínai elnök) csoportja figyelmen kívül hagyta azokat a tényeket, hogy a Dáfá több száz millió embert tett egészségesebbé, jószívűbbé és erkölcsösebbé. Ráadásul a Fálun Dáfá segítette a kínai kormányt abban, hogy óriási pénzeket spórolhasson az orvosi ellátásra. 1999. július 20-án Csiáng Cö-Min létrehozott egy nagy méretű brutális és véres üldözést, mely kizárólag a Falun Gong gyakorlók elleni irányult. Olyan népirtásos politikai irányzat alatt, mint „halálos verés semmi és öngyilkosságnak számít” és „tegyétek tönkre hírnevüket, vigyétek őket csődbe anyagilag és semmisítsék meg fizikailag” több tíz millió ártatlan embert tartóztattak le, börtönöztek be, küldtek elmegyógyintézetbe, vagy üldöztek halálra. Még egy nyolc hónapos kisbabát sem kíméltek. A felhasznált üldözési módszerek nagyon súlyosak és brutálisak. A mai adatok szerint a halálra kínzott Fálun Gong-gyakorlók száma már meghaladta az ezret. Ráadásul a „fekete kéz” külföldre is kiterjesztette az üldözést. Jelenleg 18 országban utasították vissza a Fálun Gong-gyakorlóknak útlevél meghosszabbítás-kérvényeket, néhány kínai útlevelet el is koboztak a kínai konzulátusoknál. Ráadásul nem rég Dél-Afrikában Csiáng csoportja bér gyilkosokat használtak arra, hogy lőjenek Fálun Gong-gyakorlókra.

A következő üldözéstől szenvedtem Magyarországon, mint Fálun Dáfá-gyakorló:

Április elején a kínai nagykövetség meghívott engem egy interjúra, hétfőn. Kérdeztem, hogy mi a baj. Erre így válaszoltak: „Maga tudja, hogy mit tett”. Lányommal együtt útközben találkoztam két nagykövetségi dolgozóval két nappal ezelőtt. Odajöttek hozzánk és egyikük kimondta a nevemet. Ez egy kicsi furcsán esett és megkérdeztem, hogy „Honnan ismeri nevemet?”. Erre ezt felelték: „A követségről jöttünk”. Ezt nem hittem el, egy kicsi körülnéztem és a közelben láttam egy diplomata rendszámú kocsit. Erre hozzátette még: „Mivel most itt véletlenül találkoztunk, beszélgessünk egy kicsit”. Kérdeztem: „Miről akarnak beszélni velem?”. Kérdezték, hogy hol és mennyi éve gyakorlom a Fálun Gong-ot. Kérdésükre feleltem és meséltem a Fálun Gong egészséges előnyeiről. Erre mondtak, hogy „Sokféleképpen tarthatja fizikai egészségét, nem muszáj Fálun Gong-ot gyakorolni. Jobb ha abbahagyja Fálun Gong-ot és inkább üzletére koncentrál, hogy meg tudjon élni. Elolvasta a szórólapokat, amiket osztogatott? Miért említette követségünket a szórólapjain? Maga politizál és a kormányunk ellen áll”. Erre ezt feleltem: „Talán nem érti a tényeket a Dáfá-ról és az üldözést, ami alatt a Fálun Gong-gyakorlók szenvedtek. Támogatást kérünk és felhívást teszünk az üldözés megszüntetésére. A Fálun Gong gyakorlástól nem csak fizikai egészséget lehet elérni, hanem morális felélesztést is. A Fálun Gong megtanítja az embert, hogy legyen jószívű és jobb ember”. A követség dolgozója ezt mondta: „Jobb ha maga többet nem tesz semmit a Dáfá-ért, mert ha folytatja, akkor ne engem hibáztasson, ha udvariatlanul viselkedek magához. Helyesen kell döntenie és felelősnek kell lenni a következményekért”. Ezután bejelentették, hogy a beszélgetés véget ért.
2003. májusában útlevél meghosszabbítás-kérvényemet értelmetlenül visszautasították. A következőkben erről szeretnék beszámolni.

2003. májusában meg kellett hosszabbítanom útlevelemet és új példányt kapni belőle, mielőtt lejár. Május 26-án benyújtottam kérvényemet, néhány hozzácsatolt anyaggal. Ugyanúgy, mint más kínaiak, blokkot kaptam, melyen ki volt jelentve, hogy az új útlevelet június 19-én kapom meg (lásd a fényképet). Csak egy dologra nem figyeltem: a hivatalnok rögtön adta vissza útleveleket másoknak és csak fénymásolatot, illetve a kérvénylapokat tartotta meg. De nekem nem adta vissza az útlevelet. Ráadásul blokkomon nem volt dátum, hogy mikor kaphatom meg az új útlevelemet. Csak akkor kaptam dátumot, mikor kértem.
Mikor eljött az idő, elmentem útlevelemért. A követségen közölték, hogy probléma van a kérvényemmel és kérték, hogy várjak. Majd később behívtak egy kisebb szobába. Kérdeztem, hogy mi történt. A Má család nevű hivatalnok azt mondta, hogy „az útlevél hosszabbítás kérvényét megtagadták”. Rákérdeztem hogy „Miért?”. Erre azt felelte: „Ön Fálun Gong-ot gyakorol. Nincs értelme ilyen kérdést feltenni!”. Má azt mondta, hogy indokolt visszautasítani az útlevél hosszabbítás-kérvényeket, ha Fálun Gong-gyakorló a jelentkező. Mondtam, hogy „A Fálun Dáfá nagyon jó! Miért hibás az, aki jószívű ember akar lenni és aki be akarja tartani az Igazságosság, Könyörületesség és Tolerancia értékét? Végül is, mi köze van az útlevelemnek ahhoz, hogy a Fálun Gong-ot gyakorlom?”. Erre csak azt felelt, hogy a kormány már meghozta döntését.

Mondtam, „A döntés a tények ellen beszél. Csak rágalmazásból és hazugságokból áll és az üldözés törvénytelen!” Erre ezt felelte: „Maga ezt ne mondja, mert a főtantárgyamat jogász-szakon végeztem”. Én így feleltem: „Akkor, tudnia kéne, hogy a Fálun Gong üldözésének semmiféle törvényes alapja sincs”. Erre csendben maradt és ezután csak értelmetlenül veszekedett. Mikor megkérdeztem, mikor hosszabbítják meg az útlevelemet, csak ezt felelte: „Ha leír nekem valamit, engedélyezzük kérvényét”. Mikor ezt hallottam már tudtam, hogy mire gondol. Csak mosolyogva ezt mondtam: „Látja, hogy most milyen elégedett vagyok. A Fálun Gong gyakorlásától a testem és eszmém is egészséges lett. Elképzelhető, hogy lemondjak a Fálun Gong gyakorlásáról?” Erre azt felelt, hogy menjek haza és gondoljam végig a dolgot. Éppen akkor lépett be Peng konzul a szobába és kérdezte, hogy mi a beszélgetés végeredménye. Kértem, hogy „Ha meg akarják tagadni útlevél meghosszabbítás kérvényemet, akkor legyenek szíves írásban magyarázatot adni vagy visszaadni régi útlevelemet”. Erre azt válaszolták, hogy „Nincs hatalmunk arra, hogy visszaadjuk útlevelét. Muszáj a kínai külügyminisztériumnak engedélyt adni rá. Írásban adni magyarázatot, az nincs kikötve munkaszerződésünkben”. Aztán kértek, hogy menjek haza.

Mikor elhagytam a követséget, képtelenségnek tartottam, hogy elvették az útlevelemet és visszautasították a kérvényemet, csak azért, mert művelni akarom magamat és jószívű emberként akarok élni. Miért ilyen nehéz jószívű embernek lenni? Esetleg ez egy rejtett üldözés? Ezért újra elmentem útlevelemért. Most konzul Peng beszélt velem és elmeséltem neki, hogy miért gyakorlom a Fálun Gong-ot és milyen fizikai és spirituális előnyeket tapasztaltam. Mondtam, hogy „Semmi törvényt nem sértettem meg és a követségnek nincs semmi joga, hogy elkobozza az útlevelemet”. A konzul így felelt: „Tudja maga, hogy milyen intézet a kínai nagykövetség?” Szóról-szóra ezt mondta: „A kínai nagykövetség a kínai kormány meghosszabbítása”. Aztán elmagyarázta, hogy a követség a Csiáng (Csiáng Cö-Min a volt kínai elnök) csoport parancsait hajtja végre és emiatt nem hibáztatom magam." Majd dühösen így folytatta: „Maga gyakran vezetett egy csoportot, hogy bajt csináljanak itt. Ez felháborító! Maga kormányunk ellen van és ez sérti a nemzeti stabilitásunkat és egyesülésünket”. Nyugodtan és mosolyogva ezt feleltem: „Konzul, maga látta felhívásunk békés, ésszerű és erőszakmentes természetét. De mégis olyan sok embert halálra kínoztak. Felhívást teszünk az üldözés megszüntetésére. Hogyan értette, hogy ’[a kínai] kormányunk ellen’ vagyok? A Fálun Gong üldözése csak Csiáng Cö-Min személyes akaratán alapszik. Képviselheti ő egyedül a kínai kormányt?”

A konzul erre irracionális lett és szidni kezdte a Dáfá-t, rágalmazni Mester Li-t és megismételni a hazugságokat és a kínai sajtó hamisított Dáfá-ellenes rágalmazását. Egy részt őszinte gondolatokat küldtem, más részt megállítottam, hogy többet ne beszéljen erről. Megkérdeztem, hogy elolvasta-e szórólapjainkat, melyben tájékoztató van a Csiáng Cö-Min elleni perünkről. A konzul olyan boldogtalan lett, hogy felállt és azt mondta, hogy más intézni valója van. Mondtam, hogy „Holnap muszáj leadnom útlevelemet a bevándorlási osztálynál. Ha nem adom le, akkor nehézségeim lesznek a tartózkodási engedélyemmel”. A konzul erre azt mondta nekem, hogy „Ha nem írja alá a bűnbánó nyilatkozatot és biztosítja, hogy többet nem fogja gyakorolni a Fálun Gong-ot, akkor semmi képen nem kapja vissza útlevelét”. Erre azt mondtam: „Akkor mikorra jöjjek vissza?”. A válasz csak ennyi volt: „Csak várja értesítésünket”.

Július közepén a követség értesített, hogy újra beszélni akarnak velem. Eleinte a konzul aggodalmát fejezte ki életem miatt, és kérte, hogy a gyermekem érdekében ne kerüljek bajba az útlevél téma miatt. Közben mondta, hogy gyermekemnek vízuma is tőlem függ, ezek szerint az ő tartózkodási engedélye az enyémtől függ. Ráadásul azt is mondta, hogy ha elveszítem a tartózkodási engedélyemet, talán lányom tanulási lehetőségét fogja ez érintini és talán ő sem tud utazni Kínába, stb. Érdekes módon teljesen megértették a helyzetemet és hogy talán nem lesz lehetőségünk normálisan élni, meg dolgozni. Meg akarta tudni végleges döntésemet. Határozottan néztem rá és ráztam a fejemet, kifejeztem, hogy soha nem adom fel a Dáfá gyakorlását. Egy kicsit ki volt ábrándulva és azt mondta: „Szerintem maga túlságosan bele van keveredve, hogy egy éjszakán keresztül meggondolja magát. De ha megígéri, hogy a gyakorlatokat többet nem fog végezni a követség előtt, akkor nem fogjuk megakadályozni gyakorlását, ha máshol végzi”. Azt is mondta, hogy talán vissza fogja adni útlevelemet, de nem tudja engedélyezni útlevelem meghosszabbítását. Ráadásul azt is mondta, hogy több hónapon keresztül végiggondolhatom azt, hogy aláírom-e a nyilatkozatot és ha írom, akkor azonban meg lesz hosszabbítva útlevelem.
Így önkényesen elkobozták útlevelemet, bírósági eljárás nélkül. Nem csoda, hogy Csiáng csoportja azt parancsolja, hogy bizalmasan kezeljék a Fálun Gong üldözését, illetve azonnal semmisítsék meg. Félnek a gonosz tettjeik miatt.

Sok kormány hangsúlyt fektet az igazságszolgáltatásra és a világon több ezer jószívű embert hatott meg az „Igazságosság, Könyörületesség és Tolerancia” ereje. Közben a Fálun Dáfá-gyakorlók kegyetlen üldözést szenvednek el és a külföldön élő gyakorlók különböző módon nyilvánosságra hozták a gonosz üldözést. Rendszeresen tartják békés felhívásaikat és felhívást tesznek a kormányokhoz és jószívű emberekhez, hogy segítsék megszűntetni ezt a Kínában folyó népirtást. A Fálun Dáfá jó! Az „Igazságosság, Könyörületesség és Tolerancia” jó! Azonnal állítsák meg az üldözést! Szívünkből beszélünk.