(en.minghui.org) Az alábbiakban néhány megértésemet szeretném bemutatni, amit a Fá-helyreigazítás kori művelés és a Mester előadásainak tanulmányozása során szereztem. Csak szerettem volna megosztani őket a gyakorlótársakkal.
A hanyatlás és megsemmisítés időszakában a régi világegyetem lényei még mindig rendelkeznek buddha-természettel. Mindazonáltal, mivel a nagy mennyboltozat a szétesés időszakában van, egyetlen lény sem menekülhet el előle, és ez a sors elkerülhetetlen. Ami tehát a régi világegyetem lényeinek a buddha-természetét illeti, lehetetlen bármilyen reményt adni nekik a létük fenntartására. A Mester eljött, és magával hozta a legeredetibb, legtökéletesebb és mindent átfogó Fát, és belépett a világegyetem történetének ebbe az időszakába, amely már közel van a szétesés szakaszához. Ez alakította ki a régi világegyetemben lévő összes lény sorsát, valamint a teljes alapot azon lények számára, akik képesek belépni a teljesen új világegyetembe. A Mester volt az, aki a régi világegyetem lényeinek elhozta az élet reményét, és a Mester volt az, aki a régi világegyetem lényeinek megadta a lehetőséget, hogy beléphessenek egy olyan jövőbe, amelynek nincs kapcsolata a múltjukkal.
Mindazonáltal, egy gondolat kialakulása miatt jött, a Mester a régi világegyetem nagy kívánságának tűnt, és a régi világegyetem lényei úgy értelmezték a világegyetem teljesen új Fáját, amit a Mester hozott, mintha a régi világegyetem része lenne – úgy értették meg, mint annak a lényegét, amit a régi világegyetemben érvényesítettek és megvilágítottak –, és a Mestert a régi világegyetem egyik lényének tekintették. Így a régi világegyetem lényei és ezek az erők, amelyeket a régi világegyetem alakított ki, a Mestert és a Dáfát a szűklátókörű, torz értelmük és gondolkodásmódjuk segítségével értékelték, és sohasem tudták a Mester, a Fá-helyreigazítás, a Dáfa és a Dáfát művelők közötti kapcsolatot a megfelelő perspektívába helyezni. Még odáig is elmennek, hogy megpróbálják manipulálni a Mestert, és súlyosan akadályozzák a Fá-helyreigazítást, azzal a szándékkal, hogy ráerőltessék a teljesen új Dáfára azt, amit ők akarnak. A Dáfá határtalan ünnepélyes méltóságával és hatalmas erényével szemben ez egy olyan úttá vált ezeknek a lényeknek a számára, hogy a jövőjük elvesztését és az önmegsemmisítést válasszák.
A régi világegyetem erői elfajult fogalmak és e világegyetem hanyatlási és megsemmisítési időszakának elvei alapján cselekedtek, és mindaz, amit a Mesterre, a Fá-helyreigazításra, a Dáfára és a művelőkre kényszerítettek – és a hatalmas megpróbáltatások, amiket a régi világegyetem lényei számára teremtettek – súlyos próbatételt jelentett arra nézve, hogy e világegyetem érző lényei képesek-e a jövőbe menni, és hogyan fognak a mai Dáfá-művelők a jövőbe menni. A mai Dáfá-művelők számára, hogy hogyan értik meg a Mestert és a Dáfát, és hogyan hisznek valóban szilárdan a Mesterben, és hogyan maradnak szilárdan a Dáfában – ez egy rendkívül átható, összetett és komoly kérdés. Ez azért van, mert a Mesternek és a teljesen új világegyetem Fájának nincs kapcsolata a régi világegyetemmel és a régi világegyetem lényeivel. Másképpen fogalmazva, minden, amit a régi világegyetem erői tesznek, és minden, amit a Mesterre és a Dáfára kényszerítenek, a saját birodalmukon belül van; mind gyakorlati, mind alapvető szinten ezek nem jogosak, és a Mester nem ismeri el őket. Úgy gondolom, hogy az elismerésnek ez a hiánya azokban a fogadalmakban nyilvánul meg, amelyeket a Dáfá-tanítványok írtak alá a Mesterrel a történelem folyamán, és az érző lények megmentésének abban a történelmi küldetésében nyilvánul meg, amelyet a mai Dáfá-tanítványok végeznek. Nem veszhetünk el mindabban, amit ránk kényszerítettek, és aminek hamarosan vége lesz.
A régi erők – a régi világegyetem elveivel és elfajult fogalmaival összhangban – kikényszerítenek dolgokat és megpróbálják manipulálni a Mester és a Dáfá-tanítványok megnyilvánulásait ebben a régi világegyetemben. Például, ahogy a Mester mondta az előadásaiban, a Mester gongját arra használták, hogy kialakítsák a Mester képét, hogy megzavarják a művelőket, és odáig mentek, hogy a Mester felszíni testét használják, hogy zavarást okozzanak. Például a régi erők elrendezték, hogy Sákjamuninak és a Mesternek ugyanaz legyen a születésnapja. Ebben a gonosz üldözésben a „születésnapok megváltoztatásának” a kérdése a világ oly sok emberének és érző lényének az elméjét vezette félre és mérgezte meg. A régi erők némely gyakorlók számára úgy rendezték el, hogy betegség-karmán keresztül „érjék el a beteljesülést”. Az ő meggyőződésük az: egy ilyen hatalmas Fá a jövőbeli világegyetem biztonságához kötődik, ezért a művelőket szigorúan meg kell vizsgálni és ki kell válogatni – tesztelni kell, hogy a mai művelők, szembesülve a kemény „valósággal”, képesek-e még mindig állhatatosak maradni a művelésben, és nem kételkednek-e vagy feladják azt. Még az „önégetés” olyan gonosz, hatalmas megpróbáltatását is megrendezték, hogy ezzel a módszerrel kiszűrjék a világegyetem azon érző lényeit, akiket ki akarnak rostálni. Ez magában foglalja a gyakorlók és a Dáfá-tanítványok rákényszerítését arra, hogy „lemondó nyilatkozatokat”, „megbánási nyilatkozatokat” és más dolgokat írjanak, hogy a művelők bukását okozzák, valamint az „átalakítási osztályok” gonosz módjait és más hasonló dolgokat, amelyek célja a művelők teljes tönkretétele. Az ilyen jellegű dolgok a régi erők elrendezéseiben sajátosak és bonyolultak, az eredmény mégis az, hogy a Fá-helyreigazításon belül nemcsak az érző lényeket pusztítják el és a gyakorlókat szelektálják ki, hanem ezzel egyidejűleg a saját megsemmisítésüket is végrehajtják.
Az én fő megértésem a következő: A Mesternek és a Dáfának – rájuk nem lehet a régi világegyetem nyelvezetével hivatkozni és azzal dicsérni őket – alapvetően nincs kapcsolatuk a régi világegyetemhez, a világegyetemen belüli lényekhez, vagy a régi erők fogalmaihoz és elrendezéseihez. A régi világegyetem erői, hatalmuk birodalmán belül, létrehozták azt a megnyilvánulást, hogy a régi, elfajult dolgaikat ráerőltessék a Mesterre és a Dáfára, és ez a megnyilvánulás „szilárdnak és konkrétnak” tűnik az e birodalmon belüli érző lények számára. Ez azonban egyáltalán nem a Mester eredeti akarata és valódi megnyilvánulása, és ez nem a Dáfá valódi képe. Ehelyett ezek hamis illúziók, amelyeket a régi erők hoztak létre a világegyetem érző lényei számára a birodalmukon belül, amikor az önmegsemmisítésüket választották. Az emberi világban ezek az illúziók számtalan ördögi hazugságként, és ráadásul a művelők és gyakorlók helyzetének néhány „szilárd és konkrét” megnyilvánulásaként nyilvánulnak meg, és még a Tanárral szemben is merészelnek dolgokat tenni. Az emberek szerte a világban igaznak hiszik ezeket, sok művelő igaznak hiszi őket, de ezek az érző lények, akiket megtévesztettek, nem ismerhetik igazán a valós helyzetet. Mindezek a „szilárd, konkrét tények és jelenségek” pontosan a régi erők cselekedetei az önmegsemmisítésük folyamatában, és ezek egyben az érző lények és a művelők jövőjének súlyos próbái is. Annak a megnyilvánulásai, amit a Mesterre, a Dáfára és a Dáfá-tanítványokra kényszerítettek, a régi világegyetem elmúlásával véget érnek. És a Dáfá-tanítványok pontosan e folyamat során teljesíthetik be a fogadalmukat és fejezhetik be a nagyszerű, történelmi küldetésüket. Amikor a teljesen új világegyetem teljesen megjelenik, a benne lévő érző lények teljesen megszabadulnak attól az állapottól, hogy a régi erők megtévesztették őket, tanúi lesznek a Mester nagyszerű kívánságának és Buddha határtalan kegyelmének. A lények – tele végtelen csodálattal és kifejezhetetlen hálával – a legmagasabb tiszteletet fogják megadni a Tiszteletreméltó Mesternek, Buddha Úrnak és Mesternek, aki mindezt a vadonatúj dolgot megadta, akit még a mi teljesen új világegyetemünk nyelvével sem tudunk meghatározni vagy a dicséretét énekelni.
Ebben az időben, amikor a régi világegyetem utolsó megnyilvánulásai gyorsan elmúlnak, a világ embereinek és különösen a művelők sokaságának, akiket a régi erők által létrehozott hamis illúziók megtévesztettek, egyre racionálisabbnak és tisztább gondolkodásúnak kell lenniük. „Elszakadni” a Mestertől és a Dáfától, tiszteletlenül viselkedni a Mesterrel és a Dáfával szemben, megtagadni a Fá-helyreigazítást és a Fá-igazolást – nem számít, hogy az emberek milyen díszes szavakat vagy kifogásokat használnak, hogy kiforgassák és igazolják ezt a viselkedést – ez helytelen. Még ha a régi világegyetem elvei alapján is nézzük, ez teljesen helytelen, és az ember saját élete szilárd, konkrét veszteségeket szenved el. A régi világegyetem erői által kitalált „szilárd, konkrét” hazugságokat és „tényeket” egy igazán nagyszerű művelő nem használhatja fel arra, hogy kételkedjen a Mesterben és a Dáfában, és ha valaki ezt arra használja, hogy kifogást találjon magának a saját tévelygésére, akkor az a rész, ami a kifogást megtalálta, elkerülhetetlenül feloszlik együtt a régi világegyetemmel. De a legcsodálatosabb Fá által kovácsolt jövőben, ha a gonosz úton megvilágosodott emberek életének egy része még megmaradhat, akkor a saját felelőtlenségük által okozott károkat már nem lehet helyrehozni. Azt akarom mondani azoknak az embereknek, akik téves felismerésre jutottak, hogy ne azzal a kifogással igazolják magukat, hogy azt a régi erők kényszerítették rá, és ne gondoljátok, hogy csak mások hasonló helyzetére alapozva az új világegyetem mércéje alacsonyabb lenne, és ami még rosszabb, ne „húzzátok le” az állhatatos gyakorlókat irigységből. Egy élet csodálatos jövője nem a saját képzeletében rejlik, és a jövőjét sem a saját tervei határozzák meg. A Fá-helyreigazítás folyamatában már nincs sok idő hátra, és a jövő valódi eredményét a saját jelenlegi magatartása határozza meg. Tekintsetek vissza, és emlékezzetek vissza, hogy valóban tettetek-e fogadalmat a múltban, és ismerjétek fel világosan a Dáfá-tanítványok jelenlegi küldetését. Becsüljétek meg a megmaradt néhány esélyt!
A Mester megjegyzése:
Ebben a cikkben a szerző jól terjeszti elő az ötleteit, és neki nagyon tiszta megértése van a Mester Fá-helyreigazításáról és a Dáfá-tanítványok Fá-igazolásáról. Ha minden Dáfá-tanítvány ilyen racionális és tiszta fejű tud lenni, és erényes gondolatokkal és erényes tettekkel rendelkezhet a Fá igazolásában, akkor ott nem lesz üldözés, és ott nem lesznek kihasználni való rések a gonosz számára. Számomra nem fontos, ki írta a cikket. Ameddig az, amit [egy adott cikkben] bemutatnak, valami hatásos a Fát igazoló diákok számára, bátorítom azt – még egy olyan cikk esetében is, amit olyan valaki írt, aki ellenez minket. Ez azért van, mert mi valóban megmentünk minden lényt, és amíg az üldözés nem ért véget és a Dáfá-diákok művelésútja nem fejeződött be, ez lehetőségekkel ajándékozza meg az embereket és reményt ad nekik.
Li Hongzhi
2003. augusztus 29.
Felülvizsgálva 2005. október 8-án
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Singing the Praises of Master and Dafa (With Master's Comments)
* * *
tovább ...