Az évtizedek óta tartó kommunista támadás Amerika ellen elérte csúcspontját - Amerika kritikus időpontja

(The Epoch Times) Az alapításától napjainkig az Amerikai Egyesült Államok egy jelzőfényt képviselt, amely előre világított, vallásszabadsággal és szólásszabadsággal, amelyekért a világ más részein nem álltak ki.


Amit azonban sokan nem vettek észre, az az, hogy az elmúlt évtizedekben ezt a nagy nemzetet lassan átitatta a kommunista kísértet.

A választói csalások és a választási szabálytalanságok hiteles állításai közepette Amerika most a kommunista szakadékba való zuhanás szélén áll.

A kommunista kísértet kialakította a Szovjetunió, Kuba, Észak-Korea és Kína rezsimjeit. A totalitarizmusának az ideológiája az emberiség felvirágoztatása helyett annak irányítására törekszik.


A Nyugat fölötti hatalmának fokozatos átvétele fényes nappal zajlott. Ahogy Charles Baudelaire francia költő írta még 1864-ben, az „ördög legnagyobb trükkje” az, hogy rávegyen téged, hogy nem létezik.


A hidegháború idején a világ két katonai és politikai tábor között oszlott meg. Míg társadalmi rendszereik ellentétesnek tűntek, ugyanaz a folyamat zajlott mindkét oldalon, különböző formákban.
Számos revizionista nyugati stílusú kommunista, szocialista, fabianista, liberális és progresszív személy nyilvánosan elutasította a szovjet és a kínai modellt, miközben erőfeszítéseik egy olyan társadalmi struktúra felé terelték a társadalmat, amely nem különbözött a Szovjetunióétól és Kínáétól. És így volt ez a nyugati világ nagy részén is.


A nyugat megkönnyebbült a berlini fal leomlásakor 1989-ben és a Szovjetunió összeomlásakor csupán néhány évvel később.


A kommunizmus kísértete azonban sohasem halt meg.


Kínában, a világ legnépesebb nemzetében virágzott tovább. És bár a hidegháború véget ért, a nemzetközi kommunista mozgalom sohasem szüntette meg erőfeszítéseit a kommunista uralom globális céljának elérése érdekében.


Miközben a kommunista rendszerek folytatták a merev diktatúrájukat, a szabad társadalmak pártpolitikája válsághelyzetbe jutott. A kommunizmus kihasználta a demokratikus nemzetek jogi és politikai rendszereinek kiskapuit a nagy politikai pártok manipulálásával.
Ez az évtizedek óta tartó erőfeszítés mára majdnem sikerült.


Szocializmus

A szocializmus mindig is része volt a marxizmusnak és a nemzetközi kommunista mozgalomnak. Mint Vlagyimir Lenin kijelentette: „A szocializmus célja a kommunizmus.”


A demokratikus államokban a szocializmus a törvényhozáson keresztül lassan felemészti az emberek szabadságjogait.


Nyugaton egy szocialista rendszer létrehozásának a folyamata évtizedeket vagy generációkat vesz igénybe, fokozatosan elzsibbasztja, feledékennyé teszi az embereket és hozzászoktatja őket a szocializmushoz. A fokozatosan és „legális” eszközökkel megvalósított szocialista mozgalmak végjátéka azonban semmiben sem különbözik az erőszakos társaikétól.


A szocializmus elkerülhetetlenül áttér a kommunizmusra, az embereket folyamatosan megfosztják a jogaiktól, amíg az, ami megmarad, egy zsarnoki, tekintélyelvű rendszer.


A szocializmus azt az elképzelést használja, hogy törvényhozás révén garantálja az eredmények egyenlőségét, de ez a látszólag nemes cél ellentétes a természettel. Normális körülmények között a minden fajtájú emberek természetes módon különböznek egymástól a vallási meggyőződéseikben, erkölcsi normáikban, kulturális műveltségükben, oktatási hátterükben, intelligenciájukban, bátorságukban, szorgalmukban, felelősségtudatukban, agresszivitásukban, újításukban, vállalkozói szellemükben és egyebekben.
Valójában a szocializmus egyenlőségre való törekvése lehúzza az erkölcsöt, és megfosztja az embereket a jóság felé való fordulás szabadságától.


A szocializmus a „politikai korrektséget” használja az alapvető erkölcsi ítélőképesség megtámadására, és mindenkit mesterségesen arra kényszerít, hogy egyforma legyen másokkal. Ez együtt járt mindenféle istenhívő-ellenes és szentségtörő beszéd, szexuális perverziók, démoni művészet, pornográfia, szerencsejáték és kábítószer-fogyasztás legalizálásával és normalizálásával.


Az eredmény egyfajta fordított diszkrimináció azok ellen, akik hisznek Istenben és erkölcsi megemelkedésre vágyakoznak, azzal a céllal, hogy háttérbe szorítsák őket és végül megszabaduljanak tőlük.


A baloldali és más veszedelmes programok főleg a tömegtájékoztatás segítségével voltak képesek olyan sok meghatározó befolyást szerezni a nyugati országokban. A kommunista rendszerek által irányított országokban minden hírcsatorna állami cenzúra alatt van, ha nem a kommunista párt irányítja közvetlenül. Másutt a médiát a pénzügyi és a pártpolitikai elfogultság uralma alá helyezték. Az őszinte tudósításokat és beszédeket a szenzációhajhászás, a politikai erény-jelzés és egyenesen álhírek lavinája temeti el.


A világ minden táján szocialista és kommunista mozgalmak használták ki a gazdasági zűrzavart és a világjárványt, hogy befolyásos pozíciókba kerüljenek, azzal a végső céllal, hogy megdöntsék a fennálló társadalmi rendet. Most ugyanezt látjuk lejátszódni Amerikában.


Az Egyesült Államok messzire ment a szocialista ideológiával. A meghatározó média támogatja az egyenlőség gondolatait és követi a Kínai Kommunista Párt (KKP) Amerika elleni támadásait. Fiatalabb generációink odajutottak, hogy kedvezően látják a szocializmust és a leglázasabbak között vannak a kulturális örökségünk megsemmisítésére irányuló tüntetéseken és zavargásokban.


Eközben a társadalom nagyjában odajutott, hogy támogassa azt az elképzelést, hogy a kormánynak biztosítania kell az egészségügyi ellátást, az oktatást, és esetleg a megélhetési költségeket is. Tudatosan és öntudatlanul fokozatosan cseréljük be szabadságjogainkat egy olyan rendszerre, amely embereket irányít.


A szocializmus és a kommunizmus teljes tulajdonjogot követel minden tulajdon és emberi lény felett. A szocializmus megköveteli az emberektől, hogy adják fel Istenbe vetett hitüket, és ehelyett az államot vegyék Istenként.


Az Egyesült Államok, a szabadság alapvető hitén alapuló hely olyan országgá vált, ahol a szabadságot elárulják. Ez most előtérbe került a 2020-as választással és a választói csalások hiteles állításaival.


Az a nemzet, amelyik úgy áll, hogy a legtöbbet nyeri ebből, Kína, ahol a KKP több mint 70 évig brutálisan kormányzott, ami legalább 65 millió ember természetellenes halálát eredményezte.


Mert a kommunista Kína szerint az Egyesült Államok mindig útjában állt a kommunisták globális irányításra törekvő célkitűzésének. A kommunista rendszer célja mindig is az volt, hogy megdöntse az Egyesült Államokat és a világ uralkodó hatalmává váljon.

Évtizedek óta dolgozott e célkitűzés elérése érdekében, és most közel van ahhoz, hogy elérje ezt.

Felforgatási módszerei kifinomultak és mélyrehatóak. Christopher Wray, az FBI igazgatója júliusban azt mondta, hogy az ügynökségnek csaknem 2500 nyílt kémelhárítási vizsgálata van Kínával kapcsolatban, és az ügynökség körülbelül 10 óránként nyit egy újat.


Kína felemelkedését azonban leállították, sőt megfordították a Trump-kormányzat alatt, amely felismerte a KKP halálos fenyegetését az Egyesült Államokra nézve. Mike Pompeo külügyminiszter a KKP-t „korunk központi fenyegetéseként” írta le. Országos erőfeszítések folynak az Egyesült Államok felszabadítása érdekében a KKP befolyásától, valamint a párt külföldi agressziójának ellensúlyozására. Mondani sem kell, hogy a kínai kommunista rendszer sokat nyerne a Trump-elnökség végétől.


Harc a jó és a gonosz között

A kommunizmus arra tanítja az embereket, hogy az Istenbe vetett hitet az ateizmussal és a materializmussal helyettesítsék.

Következésképpen a mai világban megfordultak a jó és a rossz megkülönböztetésének a kritériumai. A becsületességet gonoszságként veszik és a bűnt együttérzésként.


A 20. század elején az ateista és hagyományellenes gondolkodás fokozatosan elkezdett beszivárogni az iskolai tantervekbe, amelyet a baloldali pedagógiai szakértők segítettek elő, akik beszivárogtak az akadémiai világba és befolyásolták az oktatáspolitikát.
A nyilvánosságot modern tudatossággal nevelik, és mozgósítják a hagyományokhoz makacsul ragaszkodó emberek kisebbségének a leigázására. Az értelmiségiek erőteljesen kritizálják a népi kultúrákat szerte a világon, szűklátókörű előítéletet segítve elő a kritikátlan közönségük körében. Visszaélnek a kritikus és kreatív gondolkodás fogalmaival, hogy a fiatalabb generációból valókat szembeállítsák a tekintéllyel, megakadályozva őket abban, hogy magukba szívják a hagyományos kultúra ismereteit és bölcsességét.


A kommunista országokban a hagyományos kultúra hordozóinak lemészárlása után a lakosság zömébe belenevelték, hogy részt vegyen a forradalomban. Miután a KKP magához ragadta a hatalmat, 25 évbe tellett a „farkaskölykök” generációjának felnevelése, amely kínai kifejezés azokra vonatkozik, akik a kommunizmus idején nőttek fel, és akikbe belenevelték, hogy gyűlöljék és öljék meg az osztályellenségeket. Arra ösztönözték őket, hogy válogatás nélkül verekedjenek, törjenek, raboljanak és gyújtogassanak.
A KKP aktívan ápolja a gyilkos érzelmeket. A kulturális forradalom idején a tizenéves lányok készségesen agyonverték tanáraikat Mao ideológiai keresztes hadjáratának részeként.


Nyugaton a kommunista pártok büszkén emlékeznek vissza a francia forradalom és a párizsi kommün tapasztalataira. Minden forradalmat és felkelést olyan csőcselék indított el, amelynek nem volt lelkiismerete, szégyene és együttérzése.
A kommunizmus egy csapás az emberiség számára. Célja az emberiség megsemmisítése, és az elrendezései aprólékosak és konkrétak.


Az emberi civilizációt eközben az isteni kultúra továbbította az embernek. Ha az emberek elpusztítják kultúrájukat és hagyományukat, és ha a társadalom erkölcse összeomlik, akkor nem fogják megérteni az istenit.


Áttörhetünk a kommunista kísértet rombolási kísérletén, ha aktívan elutasítjuk annak befolyását, és ahelyett az istenit követjük, helyreállítjuk hagyományainkat és megemeljük az erkölcsöt.

Ez a kétségbeesés és a remény korszaka.

Ez a cikk részben a Hogyan uralja a világunkat a kommunizmus kísértete című speciális szerkesztőségi sorozat alapján készült.

Forrás: America’s Critical Point in Time

Kép: George Washington Amerika első elnöke (John Trumbull, 1790, Public Domain)