A diktatúrák politikai „korrektsége”!

Az 1932-1933 közötti szovjet éhínség alatt éhezőket lőttek agyon, amiért gabonát próbáltak lopni a termelőszövetkezetektől és „még azért is kivégeztek embereket, mert megpróbáltak néhány elhullott magot összeszedni a földről,” - mesélte, Oleh Shamshur, Ukrajna nagykövete az Egyesült Államokban 2006-ban. Idézett Mykhaylo Naumenko vallomásából is, aki 11 éves volt akkoriban: „A 75 háztartásból álló falunkban május 24-re a házak mind kiürültek, mert a bennük lakók meghaltak.”

 

Mintegy 30 évvel később hasonló tragédia történt Kínában a Kínai Kommunista Párt (KKP) uralkodása alatt. „Egy 1960 november 30-ára keltezett jelentés keringett a felső vezetés köreiben – nagy valószínűséggel Mao-t is beleértve – mely azt írja le, hogy egy Wang Ziyou nevű embernek hogyan vágták le az egyik fülét, kötözték fel egy dróttal a lábánál fogva, egy tíz kilós követ dobtak a hátára mielőtt izzó vassal megjelölték. A bűne az volt, hogy „krumplit ásott ki,” írta Frank Dikötter, a hongkongi egyetem professzora, valamint a Mao Nagy Ugrása az Éhínségbe című könyv szerzője.

 

Dikötter 2005 és 2009 között több évet töltött Kínában és több száz dokumentumot vizsgált ki. Olvasott egy fiúról is, aki egy marék gabonát lopott egy Hunani faluban. Egy Xiong Dechang nevű helyi tisztviselő arra kényszerítette a fiú apját, hogy a fiát élve temesse el a helyszínen. Az apa három héttel később a gyászba halt bele.

 

A 20. században a Szovjetunióban több mint 60 millió ember vesztette életét háborúk, éhezés és a politikai tisztogatások miatt. A kommunista Kínában nem kevesebb, mint 80 millió ember lett természetellenes halál áldozata. Az ilyen tényeket azonban „szigorú titokban” tartották, mivel a nyilvánosságra hozott információk veszélyeztethették volna a totalitárius diktatúrát.

 

A Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) hazugságai tükrében láthatjuk, hogy nagyon sok a hasonlóság a KKP által terjesztett dolgokhoz mérve, amelyek félrevezetik a kínai állampolgárokat és a nemzetközi közösséget is. Egy példa erre a koronavírus kitörése is: a KKP titkolózása globális pandémiává változtatta a járványt, amely több mint félmillió embert ölt meg világszerte.

 

Az alábbiakban következők csak néhány példa a kommunista pártok hazugságaiból.

 

Országos szintű félrevezetés

A Szovjetunió három nagy éhínséget élt meg. Az első az 1921-es polgárháború alatt történt, amikor az SZKP begyűjtötte a gabonaféléket, tönkretéve a vidéki termelékenységet és ezzel letörte a gazdák lelkesedését. Oroszország gabonatermelése a felére esett vissza, és 5 millió ember halt éhen. A kannibalizmus számos területen volt megfigyelhető. A második éhínség 1929-ben volt, amikor Sztálin arra kényszerítette a gazdákat, hogy csatlakozzanak a termelőszövetkezetekhez, és rendkívül alacsony áron vásárolták fel a mezőgazdasági terményeket, miközben a gazdálkodóknak eladott gabonamagvak ára elképesztően magas volt. Ez 8 millió ember halálához vezetett, beleértve Ukrajna teljes népességének egynegyedét. A harmadik nagy éhínség 1946 és 1947 alatt történt.

 

A pusztító éhínségek mellett a Szovjetunióban a könnyűipar hanyatlásának eredményeként az emberek a napi szükségletek hiányával is küzdöttek, mivel a nehézipar és a katonaság elsődleges prioritást kapott. Mindezek mellett a sztálini korszakban sok ember politikai tisztogatásoknak és elnyomásnak volt kitéve, és mindenki félelemben élt. Eközben az SZKP azt mondta az embereknek, hogy páratlan boldogságban élik az életüket.

 

A KKP hasonló hazugságot terjesztett egész uralma alatt. Amikor több mint 40 millió ember halt meg az éhezés miatt a Nagy Ugrás eredményeként, a párt azt terjesztette, a kínaiaknak, hogy ők jobb helyzetben vannak, mint más országok lakói, és hogy a világ embereinek kétharmada szegénységben szenved. Manapság Kínában több mint 600 millió ember küzd olyan havi bevételekkel, melyek nem haladják meg az 1000 jüant (körülbelül 140 USD). Valójában Kínát a 150 ország közül a 92.-re rangsorolta az ENSZ a 2020-as jelentésében, messze elmaradva ezzel a nyugati országoktól.

 

A KKP azt is mondja a polgárainak, hogy Kína a legbiztonságosabb hely a világon, és csak a KKP tudja megvédeni őket. A propagandáik tele vannak túlzó jelentésekkel az Amerikai Egyesült Államokban felmerülő ügyekről, például lövöldözésről, zavargásokról, tüntetőkről, a koronavírus fertőzések súlyosságáról stb. Valójában az Amerikai Egyesült Államokban a munkanélküliek 68%-a kap készpénz juttatás, ami még a fizetésüket is meghaladhatja, és a napi szükségleteket ingyenesen osztják szét a segítségre szoruló emberek között.

 

Ha Kína a legbiztonságosabb ország, amint azt a KKP állítja, akkor miért utasítja el a kormány a tengerentúlon ragadt kínai hallgatók hazatérésének biztosítását? Miért költ több száz milliárdot a hazai „stabilitásra” és saját lakosságának megfigyelésére? A jogállamiság, a szólásszabadság és a hit szabadsága nélkül az ilyen jellegű stabilitás, amelyet súlyos elnyomás árán kényszerítenek ki, bármi más, csak nem biztonság.

 

A szegény emberek erős nemzetet alkotnak

Igaz, hogy a szovjet fegyveres erők, különösen a nukleáris fegyverek vonatkozásában, meghaladta az Amerikai Egyesült Államok, mint a világ legerősebb haderejét az 1980-as évek közepén, de súlyos hiba lenne azt feltételezni, hogy a Szovjetunió virágzó és erős lett volna.

 

A katonai fölény fenntartása érdekében a Szovjetunió az ipari beruházásainak több mint 80% -át a nehéziparra fordította, amely nem sokban járult hozzá az emberek megélhetéséhez. Akiknek hajnali 5 órakor kellett kelniük, hogy sorba álljanak a napi fejadagokért. Az emberek éheztek, a gazdákat pedig kizsákmányolták. Ezt a „birodalmat” egy ingatag alapra építették.

 

Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök egyszer azt mondta: a múltban az emberek rovására elkövetett modernizáció, az ország imázsért végrehajtott modernizáció, a vezetők katonai hatalom iránti imádatáért végrehajtott modernizáció, a „birodalom dicsőségét” bemutató modernizáció, és az a fejlesztési modell, amelyben az emberek a „nemzeti siker” áldozataivá váltak, mind a „modern civilizáció” antitézisének bizonyítékai.

 

Sajnálatos módon az SZKP tetteinek tanulságaira a KKP továbbra is „csodafegyverként” tekint, és lelkesen magukévá teszik a négy úgynevezett „modernizációt”, és úgy vélik, hogy ezek Kína gazdagságát és hatalmát tükrözik.

 

Miközben Kínában sok ember szegénységben él, a KKP külföldnek nyújtott segélyeinek értéke az elmúlt négy évben 6 trillió jüant tett ki, ami valóban egy csillagászati ​​szám. Az SZKP szintén bőkezű pénzügyi támogatásokat ajánlott fel más országoknak, cserébe azért, hogy terjesszék a „vörös forradalmat”, miközben saját magát hatalmas adósságokba verte. A KKP ma az SZKP nyomát követi azáltal, hogy a kommunista ideológiát terjeszti világszerte a kínai állampolgárok életszínvonalának terhére.

 

A kommunista vezetők korruptsága

A kommunista vezetőket, mint Marx, Lenin, Sztálin, Mao stb., gyakran magas morális értékekkel rendelkező „nagy megmentőkként” imádták. Annak ellenére, hogy ellenezték a vallásokba vetett hitet, saját magukat istenítették. Másrészt a kegyetlenségüket, hidegvérűségüket és szélsőséges önzőségüket gondosan elrejtették, és a kommunista országokban ezek még ma is ismeretlenek az emberek számára.

 

Olga Lepeshinskaya balerina állítólag Sztálin egyik szeretője volt. 2004-ben ezt mondta Sztálinról: „Nagyon édes és kedves tudott lenni, de ez talán csak a saját maga által kreált benyomás lehetett, mert legbelül ő egy gonosz ember volt – bosszúszomjas, és haragos.”

 

Állítólag Vera Davydova Sztálin legkedveltebb szeretője volt, aki közel két évtizedet töltött mellette. Sztálin szeretőjének vallomása című memoárjában leírta, hogy milyen könyörtelenül és milyen álnok módon harcoltak Sztálin és a magas rangú kollégái a hatalomért, és mennyire erkölcstelenek és elvtelenek voltak a züllött magánéletükben. Azt is leírta, hogyan kímélték meg az életét, amikor Alekszandr N. Pskrebyshev, akit Sztálin legmegbízhatóbb tisztviselőjének tartottak, nem engedelmeskedett Sztálin utolsó parancsának, hogy a farkasok ketrecébe dobja őt.

 

Karl Marx és Friedrich Engels egyaránt rendkívül közömbösek voltak az emberi élet tekintetében, még a milliós veszteségek esetében is. Engels azt írta A magyar harc című kiadványban, hogy „A következő világháború nem csak a reakciós osztályokat és a reakciós dinasztiákat, hanem az összes reakciós embert eltünteti a föld felszínéről. Ez szintén haladás.”

 

Kínában a legbefolyásosabb kommunista vezető, Mao Ce Tung kezén, akit az emberek „nagy megmentőjeként” üdvözöltek, valójában több tízmillió ember vére szárad. Kíméletlen volt az elvtársaival, a hétköznapi emberekkel és még a szeretteivel is.

 

Yang Kaihuit, Mao második feleségét a Kuomintang foglyul ejtette, miután Mao és a vörös hadsereg megtámadta Changshát. Kivégezték 29 éves korában miután nem volt hajlandó megvádolni Mao-t, három gyermeket hagyva maga után.

 

A történelmi adatok szerint Mao-nak számos lehetősége lett volna megmenteni őt azáltal, hogy a támadás előtt biztonságba helyezi a gyermekeivel együtt. Ám addigra már kapcsolata volt egy másik gyönyörű fiatal nővel, He Zizhennel. Úgy vélik, hogy Mao figyelmen kívül hagyta a Yang –ra és gyermekeikre leselkedő közvetlen veszélyt, mert nem akarta, hogy zavarják az új feleségével fennálló kapcsolatát.

 

A történelem megismételte önmagát, amikor Mao tíz évvel később eldobta harmadik feleségét is, He Zizhen-t. Állítólag a Szovjetunióba küldték mentális betegségének kezelésére. Mao összeházasodott negyedik feleségével, Jiang Qing-gel, aki a kulturális forradalom idején nagy hatalomra tett szert, de Mao halála után elvesztette a pozícióját. Elítélték és börtönbe vetették, 1991-ben öngyilkosságot követett el, miközben orvosi ellátásban részesült. Mao személyes titkára, Li Rui szerint Yang Mao-t „huligánnak írta le mind a politikában, mind a magánéletben”.

 

Zhou Enlai, Mao jobb keze és 1954-től 1976-os haláláig Kína miniszterelnöke volt, akit a kínai nép nagyrészt becsületes, „kedves miniszterelnöknek” tekintett magas erkölcsi normákkal. Azonban amikor napvilágra került, hogy a színfalak mögött miket követett el, különösen a kulturális forradalom idején, az emberek egyszerűen nem hitték el: Zhou volt felelős személyesen a legmagasabb rangú KKP tisztviselők és hozzá közeli emberek üldözéséért és akár haláláért is, annak érdekében, hogy a saját bőrét mentse.

 

Vegyük például Ms Sun Weishit. Ms Sun a KKP egyik veterán tagjának a lánya volt, aki szintén magas pozíciót töltött be az akkori kormányzatban és Zhou Enlai közeli barátja volt. Ms Sun apját 1927 áprilisában fogták el és végezték ki, amikor ő még csak öt éves volt. Később Zhou Enlai örökbe fogadta, azután a Szovjetunióban tanult. Képzett művész lett belőle. Mao felesége, Jiang Qing, akiről azt állították, hogy féltékeny a tehetségére, üldözte őt. Saját védelme érdekében Zhou személyesen aláírta Ms Sun letartóztatási parancsát. Brutálisan megverték és bántalmazták, néhány hónappal később meghalt. Amikor meghalt, testét zúzódások borították, a keze és a lába bilincsbe volt verve, és egy szög volt a koponyája tetejébe kalapálva.

 

Bizonyos értelemben nem meglepő, hogy azok a „nagyszerű” kommunista vezetők könyörtelenül és hidegvérűen bántalmazták saját társaikat és családtagjaikat. Számukra és sok más tag számára a rendszerben a „párt természet” messze felülmúlta az „emberi természetet”.

 

A KKP ma is hazudik a világnak

A SZKP összeomlása után, Nikolai Ryzhkov volt szovjet miniszterelnök egyszer ismertette, hogy a szovjet tisztviselők hogyan működtek: „Elloptuk, amit a kezelésünkre bíztak, lefizettünk másokat, és elfogadtunk megvesztegetéseket… miközben elmerültünk a saját hazugságainkban, medálokat aggatunk egymás mellkasára. Mindenki ezt tette, fentről lefelé és alulról felfelé is.”

 

Ahogy a nyugati országok felébrednek a KKP által ontott, véget nem érő hazugságokból, összeállni készül egy koalíció, amely a KKP-t elszámoltathatóvá teszi a szörnyű halálos veszteségek, valamint a katasztrofális társadalmi és gazdasági pusztítás miatt. Ezt a koalíciót olyan országok alkotják, amelyek áldozataivá váltak a pusztító világjárványnak, melyet a KKP által szándékosan eltitkolt kitörés, és az azt követő dezinformációs kampányok okoztak.

 

A KKP Hongkongot érintő nemzetbiztonsági törvénye még több okot adott egy ilyen koalícióra, amint egyre több ország veszi észre, hogy a szabadság, a béke, az igazságosság, az emberi jogok és a jogállamiság alapelvei soha nem kapnak helyet a KKP napirendjében.

 

Kapcsolódó cikk kínaiul: 【认清中共】从“独夫”残害亲人看共产主义者

 

Forrás: From the Soviet Union to the CCP, the Same Lies Continue to Harm People