Életképek a kínai börtönök pokol járataiból...

Fálun Gong (más néven Fálun Dáfá) gyakorló vagyok a Heilongjiang tartományi Daqing városból. Mivel megtagadtam az Őszinteség-Jószívűség-Tolerancia alapelvekben való hitem feladását, több alkalommal letartóztattak, zsaroltak, arra kényszerítettek, hogy elváljak, megkínoztak, kényszer-etettek, és 14 évre bebörtönzött a Kínai Kommunista Párt (KKP).

 

Életem a Fálun Gong megtalálása előtt

Miután 1980-ban megházasodtam, a többi betegség mellett rákot diagnosztizáltak nálam a méhemben és a petefészkemben. Egy műtét után a tumor visszaállt libatojás nagyságúra. Miután azt mondták a helyi kórházban, hogy nincs remény a gyógyulásomra, elmentem egy daganatokra specializálódott pekingi kórházba, ahol az orvosok megerősítették az eredeti diagnózist.

 

Aztán tuberkulózist diagnosztizáltak nálam. Mellkasi fájdalmam volt, amely rosszabbodott, mikor egy kicsit gyorsabban mentem. Ennek eredményeként egy egész éven szinte alig hagytam el a lakást.

 

Apró pattanások borítottak el, még a szemhéjamon is volt. Fejfájásom volt, amelyre kannabisz füstöt vagy -gőzt inhaláltam, hogy csökkentsem a fájdalmat, mikor a gyógyszerek már nem segítettek.

 

A lábcsontom eldeformálódott, és nem tudtam járni a hátam alsó részén lévő fájdalom miatt. Két kezelésem volt a kórházban, amelyek nem hatottak. Meg kellett operálni és utána hat hónapra lebénultam.

 

Az orvosi költségeim meghaladták a 100.000 jüant, de az egészségem csak romlott. Puffadt voltam és gyenge, képtelen voltam bármire is. Ez a fájdalom több mint tíz évig kínzott, és úgy tűnt, soha nem lesz jobb.

 

1998 májusa: felépülés a Dáfá gyakorlását követően

1998 májusában, 36 évesen, ismerkedtem meg a Fálun Dáfával. Miután négy napig gyakoroltam, a testem kitisztult, ahogy Li Mester (a Fálun Dáfá alapítója) leírta. Az egyik reggel, ahogy felkeltem, nem volt többé fájdalmam. Kipihentnek éreztem magam és úgy tűnt, határtalan energiám van. Képes voltam elvégezni a házimunkát és nehezebb fizikai munkát is.

 

Felépültem számos betegségből a Dáfá gyakorlása hatására, és ez egy fillérembe sem került. Az őszinteség, jószívűség, tolerancia alapelvek megváltoztatták az életem, és a Dáfá választ adott sok kérdésre, amelyek gyerekkorom óta foglalkoztattak.

 

A férjem tanúja volt a bennem zajló változásoknak és csodálkozott. Elmondta mindenkinek, hogy visszatért az egészségem, ami csak a Dáfá gyakorlásának tulajdonítható. Azért is dicsért, hogy jobb, kedvesebb ember lettem.

 

1999 júliusa: a hitemben való kitartás miatti üldözés

1999. július 20-án a kommunista rezsim akkori vezetője, Csiáng Cö-mint elindított egy kegyetlen, Fálun Gong elleni üldözést. Pletykákat terjesztett, gyalázta a gyakorlatot és célba vett százmillió gyakorlót.

 

A hatóságok átkutatták a gyakorlók otthonait, lefoglalták a személyes tulajdonukat, és elküldték őket kényszermunkatáborba vagy börtönbe. Minimum több ezer gyakorlót kínoztak halálra, de ugye ezek csak a hivatalos adatok. A családokat is zaklatta, megkülönböztették és szétszakították őket.

 

2000 májusa: fellebbezés a gyakorlás jogáért

2000. május 1-jén Pekingbe utaztam, hogy fellebbezzek a Fálun Gong gyakorlásának jogáért. Letartóztattak, miközben a Tiananmen téren csináltam a gyakorlatokat. A következő nap három tisztviselő Daqingban, a Honggang rendőrállomásról kikényszerített 7.000 jüant a férjemtől, annak fejébe, hogy visszavigyenek a városunkba. Gyakorlatilag elvették az emberek nehezen megkeresett pénzét, hogy kielégítsék a kapzsiságukat. Mielőtt elindultunk vissza, városnézésre költötték a pénzünket és még egy éjjelt maradtak a híres Beidaihe turistalátványosságnál.

 

Miután visszakísértek Daqingba, elvittek a Honggang rendőrállomásra, és aztán a Daqing fogvatartási központba. Mivel megtagadtam, hogy bűnözőként kezeljenek a fogvatartási központban, egy magánzárkába tettek, megbilincseltek és megláncoltak.

 

Egyik éjjel a bilincsem kinyílt és megengedték, hogy elvégezzem a Dáfá gyakorlatokat. Mikor egy őr látta a térfigyelő kamerán keresztül, hogy gyakorlok, megpróbált megállítani, de figyelmen kívül hagytam. A következő nap megvert, odavágta a falhoz az arcom, a galléromnál fogva tartott, hogy megüssön, és ledobott a földre.

 

Mivel csináltam a gyakorlatokat, több alkalommal végig vonszoltak a folyosón a bokámon összebilincselve. Kényszerítettek, hogy a fejem előre hajtva álljak, ami egy kínzás része, melyet „szálló repülőgép”-nek neveztek. Néha annyira fáradt voltam, hogy elaludtam, miközben ebben a testtartásban lógtam.

 

Egyszer egy egész napra megbilincseltek és fellógattak az ablakra a magánzárkában, a lábujjaim alig érintették a földet, és a láncok még mindig ott voltak a bokámon. Szabadon engedtek egy gyors étkezésre, aztán újra fellógattak.

 

A fogva tartásom hatodik napján a férjem jött a fogvatartási központba, hogy megkérjen, írjam alá a válási papírokat. Megfenyegették, hogy elveszíti a munkáját, ha nem válik el tőlem.

 

A Daqing fogvatartási központban egy hónapig tartottak fogva, a Honggang fogvatartási házban fél hónapig, és a Shaertu kerületi fogvatartási házban másik két hónapig. Éhségsztrájkba kezdtem, hogy tiltakozzak a jogtalan fogva tartás miatt. Az éhségsztrájk ötödik napján képtelen voltam járni, mert nem éreztem a kezeim, lábfejeim és az alsó végtagjaim.

 

A családomnak azt mondták, vigyenek haza. Addigra közel négy hónapig voltam fogságban.

 

2001 decembere: a tortúra folytatódik

Ismét elmentem Pekingbe 2001 decemberében, és letartóztattak, mert kinyitottam egy zászlót a Tiannanem téren. A Tiananmen rendőrállomáson, mivel megtagadtam, hogy megadjam a nevem és a címem, megütött egy magas férfi rendőr. Majd belém is rúgott.

 

Nem gyűlöltem őt ezért, mivel tudtam, hogy a KKP megtévesztette. Azt mondtam neki: „Ne legyél olyan ideges. Nem jó az neked. Ártasz magadnak, mikor engem versz.” Végül abbahagyta és elvitt egy másik szobába, ahonnan elszöktem.

 

2001 januárja: kínzás

Egy gyakorlótársam és én 2001 januárjában információs anyagokat terjesztettünk a Dáfáról a Hutu kerületben. Feljelentettek minket a rendőrségnél. Három rendőrautó üldözött a Chengdu rendőrállomásról, és letartóztattak. Sikerült visszatartani a sofőrt, így a másik gyakorló ki tudott ugrani az autóból és elmenekült.

 

Elvittek a Chengdu rendőrállomásra és aztán átszállítottak a Daqing fogolytáborba. Zsúfolt volt gyakorlóktól. Néhányat másik kerületi fogvatartási központba vittek, engem pedig a Datong kerületi fogvatartási központba.

 

Ott éhségsztrájkba kezdtem. Három nappal később az orromon keresztül kényszer-etettek. Az éhségsztrájk kilencedik napján nagyon gyenge lettem. Egy új daganatom lett a méhemben, amely sok fájdalmat okozott. Elvittek a Honggang rendőrállomásra. A rendőrállomás főnöke megtagadta az anyám kérését, hogy hazavihessen és ragaszkodott hozzá, hogy elvigyenek a Honggang fogvatartási központba.

 

Azt mondtam az ügyeletben lévő őrnek: „Súlyos fájdalmam van a gyomrom környékén. Ha be mersz engedni, te leszel a felelős a halálomért.” Megtagadták, hogy befogadjanak, és elvittek kórházba vizsgálatra. Az orvos javasolta, hogy műtsenek meg, hogy eltávolítsák a daganatot, mondván, különben az életem veszélyben lesz. Miután az anyám ragaszkodott hozzá, végül megengedték, hogy hazamenjek.

 

2001 áprilisa: újbóli letartóztatás és kényszer-etetés

Changchun városban letartóztatott egy titkosrendőr, és elvitt Changchunba, a Tiebei fogvatartási központba. Megtagadtam, hogy elmondjam nekik a nevem és a címem, és éhségsztrájkba kezdtem, hogy tiltakozzam a törvénytelen fogva tartás ellen. Az őrök öt vagy hat fogolynak elrendelték, hogy minden nap verjenek meg.

 

Később naponta kétszer kényszer-etettek sós vizes koncentrátummal. Néhány nap múlva a két első fogamat elveszítettem. Véressé vált a székletem és inkontinencia alakult ki nálam. Az életem veszélyben volt. Az éhségsztrájkom 33. napján szabadon bocsátottak.

 

2001 júliusa: letartóztatás és kínzás

2001 júliusában letartóztatott a Daqing városi Saertu kerület Zhonglin utcájában több mint 10 rendőr a Harbin városi Zhaodong vidékről. Úgy gondolták, hogy „kulcsfontosságú” Fálun Gong gyakorló vagyok, és elvittek a Zhaodong rendőrállomásra. Odakötöttek egy vasszékhez bilincsben, és megkötöttek mielőtt kihallgattak.

 

Mikor megtagadtam, hogy megadjam a nevem és a címem, öt vagy hat tiszt kiabált rám és elkezdtek elektromos botokkal sokkolni. Erőszakkal kinyitották az álkapcsomat, és sokkolták belül a szám, valamint az arcom, nyakam és aztán az egész testem. Ismételten kínoztak annak ellenére, hogy sebek voltak az egész testemen. A bőröm megégett és nagy területen fekete és lila lett. Nem tudtam használni a számat.

 

Ezek a tisztek letették a lábam elé a Mester fényképét, és megpróbáltak kényszeríteni, hogy lépjek rá. Mikor megtagadtam, tartották a lábam és kényszerítettek, hogy lépjek rá a fényképre. Éjfélig kínoztak.

 

Egy férfi rendőr, aki az ötvenes éveiben járt, a nyakam tartotta hátulról és többször a száját a fejemhez, arcomhoz, fülemhez dörzsölte. Becézgette a nyakamat, melleimet, hátamat és a combomat.

 

A következő nap másik két tiszt felváltva kínzott. Egyik megégetett cigarettacsikkel. A másik a térdeimet ütötte egy bambuszbottal, amely különösen fájdalmas volt, mert a térdeim már sebesültek voltak az elektromos áramütések miatt. Délutántól a következő nap reggeléig kínoztak.

 

Majd elvittek a Zhaodong fogvatartási központba, ahol ismét éhségsztrájkba kezdtem. Hat nap múlva elvittek a kórházba, mert fájt a gyomrom. Egy nagy daganatot találtak benne. Akkor visszavittek a fogvatartási központba két őr segítségével. Mikor először egyedül maradtam a megfigyelő szobában, elmenekültem a nyitott ablakon keresztül.

 

Felkerültem a keresettek listájára, 70.000 jüan volt a megtaláló jutalma. Ismét rejtőzködnöm kellett.

 

2003. május 11.: letartóztatás és kínzás

Harbinból több mint tíz rendőr letartóztatott 2003. május 11-én, délután, a 211. sz. kórház közelében. Ráléptek a fejemre, hogy a sofőrülés alá kényszerítsenek, majdnem megfojtva, és elvittek a Harbin rendőrség 1. sz. részlegébe. A laptopomat és 1.700 jüant, ami nálam volt, elkobozták és sosem adták vissza.

 

Három vagy négy rendőr betett egy kis szobába és odakötöztek egy vasszékhez. Megtagadtam az együttműködést. Felváltva sokkoltak három elektromos bottal, amiket újra kellett tölteni, mert lemerült az akkumulátoruk. Az elektromos botokból jövő kék fény zörgött a szobában. Kilenc órán keresztül kínoztak. A ruháim darabokra égtek, a nadrágomon sok kiégett lyuk lett.

 

A rendőrség nem volt megelégedve, ezért becsomagolták az ujjaim a bal kezemen egy 220 voltos vezetékbe, és elektromos áramot vezettek bele. Az erős áram áthaladt az egész testemen, elviselhetetlen fájdalmat okozott. Többször elájultam, és csak akkor nyertem vissza az öntudatomat, mikor hideg vizet öntöttek rám. Zavaros fejjel hallottam, hogy az egyik rendőr azt mondja: „Meg fogsz halni. Tudom, mert már sok hozzád hasonlót láttam.” Közel egy órán át kínoztak.

 

Látva, hogy nem tudok többet elviselni, eltávolították a kézbilincset és a lábbilincset, és megengedték, hogy kiszálljak a fémszékből. Alig tudtam felállni. Átvittek egy másik szobába, hogy aláírjak egy papírt. Egy nagyhangú tiszt megragadta a gallérom, hogy felhúzzon, és aztán ledobott a földre. Egy másik tiszt megakadályozta, hogy újra megtegye velem, mert úgy gondolta, belehalhatok.

 

Következő nap, május 22-én elvittek a Harbin városi 1. sz. fogvatartási központba. Fejfájásom volt és mindent kihánytam, amit megettem. A fejem zúgott a megrázkódtatástól. Fogva tartottak az 1. sz. fogolytáborban 21 napig, aztán átszállítottak néhány napra a 2. sz. fogolytáborba.

 

Június elején átszállítottak a Heilongjiang tartományi Hailun városbeli Hailun fogolytáborba. Akkora már lebénultam. Még daganatom is volt. A súlyom 55 kg-ról lement 35 kg-ra. Csont és bőr voltam, és a halál szélén lebegtem.

 

Elvittek a kórházba. A rabok eldobták a ruháimat, mert nem számítottak rá, hogy élve visszatérek a kórházból. Megtagadtam, hogy megműtsenek a daganat eltávolításáért. Húsz nappal később visszavittek a fogvatartási központba, és aztán meg visszavittek a kórházba. Ez történt újra és újra.

 

2003 szeptembere: 14 évnyi börtönbüntetés

A Hailun városi rendőrségnél úgy tekintettek rám, mint egy kulcsfontosságú Fálun Gong gyakorlóra. Megvádolt a Hailun városi ügyészség és kezdetben 13 évre ítéltek a Hailun városi bíróságon, mielőtt a Shihua városi ügyészség és Shihua városi bíróság hozzáadott még egy évnyi büntetést.

 

Mielőtt a tárgyalásom volt Hailun városi bíróságon, hat vagy hét ember jött a fogvatartási központba, és azt mondták nekem, írjak alá néhány dokumentumot. Megtagadtam. Valaki megpróbált a kezemet tartva, erőszakkal aláíratni. Figyelmeztettem őket, hogy bűncselekményt követnek el.

 

A tárgyalásom Hailun városban 2003 szeptemberében volt. A kórházból vittek a bíróságra. A vádirat egésze koholmány volt. Tizennégy év börtönbüntetést kaptam, és megvonták tőlem a fellebbezés jogát. A közbiztonsági ügynökök Hailun városban összejátszottak az ügynökökkel Shihua városban és Harbin városban, hogy hamisan megvádoljanak.

 

(Folytatása következik)

 

Forrás: 14 Years in Prison: How My Faith Helped Me Survive the CCP’s Torture (Part 1)