Víruskezelés: demokráciában vs. diktatúrában

A koronavírus járvány már az egész világban tombol, a fertőzöttek száma a hivatalos adatok szerint is meghaladta a 2 milliót. A világ vezető hatalmai a „maradj otthon” taktikát látják a legélhetőbbnek.

 

A cikk összehasonlítja és szembe állítja a Kínai Kommunista Párt (KKP) és a demokratikus országok válságkezelését.

 

Kína drákói lezárása az USA „maradj otthon” politikájával szemben

Az Amerikai Egyesült Államok nem vetett be teljes lezárást. A „maradj otthon” rendelkezés, amelyeket különböző államok hajtottak végre, általában nem tiltják az embereknek, hogy kimenjenek élelmiszert vásárolni, orvosi ellátást felkeresni, ránézni a családtagokra, kutyát sétáltatni vagy szabadtéri rekreációs tevékenységeket végezni. A kulcs a társadalmi távolságtartás fenntartása – 2 méteres távolság egymástól –, amikor kint vagyunk. Mivel az idősebb emberek hajlamosabbak elkapni a vírust, néhány bolt vásárlási órákat vezetett be külön csak az idősek részére.

 

A kínai lezárás inkább egy katonai törvény végrehajtását jelenti. Vegyük példának Vuhant, a kitörés epicentrumát. A városi önkormányzat 2020. január 23-án, éjjel 2 órakor bejelentette, hogy délelőtt 10 órai kezdettel minden tömegközlekedést felfüggesztenek, és senkinek sem engedélyezett elhagyni a várost engedély nélkül.

 

A következő 76 nap alatt Vuhant teljes egészében lezárták, az emberek a saját otthonaikban ragadtak. A lezárás elején az ottlakóknak egyáltalán nem engedélyezték, hogy elhagyják az otthonaikat, és csak kiszállítással juthattak élelmiszerhez. Később minden háztartásban engedélyezték, hogy egy személy, néhány naponta elmenjen az élelmiszerboltba. A személynek arcmaszkot kellett viselnie, és ha ez nem történt meg (mivel hiánycikk volt a maszk, a szerk.), akkor le is tartóztathatták az illetőt.

 

A Vuhan-stílusú lezárás valószínűleg valóban hatékonyan visszatartotta a vírus terjedését, de nem tartotta tiszteletben a legalapvetőbb emberi jogokat. Sokan szenvedtek alapvető az élelem- és/vagy a gyógyszerhiánytól, és többen meg is haltak ennek következtében. (Természetesen konkrét adatokkal nem lehet szolgálni.)

 

A Hubei tartományi Shiyanban 2020. február 24-én egy önkéntes hőmérséklet ellenőrző megállt egy háznál. Egy hatéves fiú kinyitotta az ajtót és azt mondta, hogy egyedül ő és a nagypapája a két lakos a házban. A hőmérséklet ellenőrző kérte, hogy beszélhessen az idős emberrel, de a kisfiú azt monda, hogy a nagypapa néhány nappal korábban elhunyt: „A nagypapa azt mondta nekem, ne menjek ki, mert a vírus kinn van.”

 

Az önkéntes az öregember testét a fürdőszobában fedezte fel. A kisfiú sós kekszet evett az elmúlt pár napban. Ha az önkéntes nem néz rájuk azon a napon, a kisfiú valószínűleg szintén meghalt volna, ahogy a nagyapja.

 

Kínai április 8-án feloldotta a lezárást Vuhanban, habár jelentették, hogy sok lakóépület még mindig szigorú korlátozás alatt van.

 

Még Kínának sincs mentőöve, miközben siet támogatást nyújtani a világnak

Kína az a hely, ahonnan a koronavírus elindult, de nem tettek bejelentést semmilyen segélyről, amely segít a válságba került családoknak és vállalkozásoknak. Másrészről sok nyugati ország, amely hetekkel hátrébb volt Kína mögött az első megerősített esetek felfedezésében, gyorsan lépéseket tett, hogy segítse az állampolgárait és megmentse a gazdaságot.

 

Ahogy a világméretű esetszám elérte a 100.000 főt március 6-án, az USA elnöke, Trump aláírt egy 8,3 milliárd dolláros vészhelyzeti kiadási csomagot, amiből 3 milliárdot juttattak oltóanyag kutatásra. Trump március 13-án nemzeti vészhelyzetet hirdetett, amely felnyitott újabb 50 milliárd dollárt a járvány elleni harchoz, és március 18-án egy gazdasági segítségről szóló törvényt írt alá, amellyel gondoskodik a járvány sújtotta munkavállalók beteg- és családi szabadságának kifizetéséről, kiterjesztve a munkanélküli biztosítást és növelve a teszteléshez szükséges forrásokat.

 

Március 27-én Trump aláírt egy 2 billió dolláros rendelkezési törvényt, amelynek neve Coronavirus Aid, Relief and Economic Security (CARES - Koronavírus segély, segítség és gazdasági biztonság) törvény. Célja a családok, nyugdíjasok, kisvállalkozások, a diákhitelt felvevők segítése. „Ez egy háborús szintű befektetés a nemzetünkbe” – jegyezte meg Mitch McConnell, a szenátus többségi vezetője.

 

A koronavírus vészhelyzeti adófizetési engedményt is létrehoz adófizetőnként 1200 dollárról, plusz 500 dollárt gyerekenként. Az engedmény összegét fokozatosan csökkenti azok számára, akiknek a jövedelme meghaladja az évi 75.000 dollárt személyenként, 112.500 dollárt háztartások fenntartóinál. Utasítja a kincstárat, hogy küldje ezeket a kifizetéseket a rászoruló családoknak, egy négytagú családnak 3.400 dollárig.

 

Ehhez hasonlóan, Kanada kidolgozott egy 82 milliárd dollárnyi vészhelyzeti támogatási csomagot a munkavállalóknak, munkáltatóknak, szülőknek, diákoknak. A csomag tartalmaz 27 milliárd dollár „közvetlen támogatást” a munkavállalóknak és vállalkozásoknak, és másik 55 milliárd dollárt az adóhalasztásra.

 

Bill Monreau kanadai pénzügyminiszter ezt mondta: „Általában az a munkám, hogy biztosítsam a költségvetésünk fenntartását. De jelenleg pénzügyminiszterként a munkám egyedül az, hogy biztosítsam a kanadaiaknak, hogy legyen élelmük a hűtőben, legyen tető a fejük felett és anyagilag megengedhessék maguknak a szükséges gyógyszereket.”

 

Az Egyesült Királyság kormánya elmondta, hogy 330 milliárd fontot ajánl fel hitelgaranciára, és további 20 milliárd fontot adókedvezményekre, támogatásokra és más segítségre a vállalkozások számára, amiket súlyosan érint a járvány. Rishi Sunak pénzügyminiszter elmondta, hogy az ország „bármit megtesz”, hogy segítsen a kiskereskedőknek, bároknak, reptereknek és más cégeknek, akik lehúzták a rolót, mivel „sosem néztünk szembe békeidőben egy ilyen gazdasági küzdelemmel”.

 

Másrészről Franciaország 45 milliárd euró válságtámogatást tervez a gazdaságnak, hogy segítse a vállalatokat és a munkavállalókat.

 

Hasonló intézkedések vannak Görögországban, Ausztráliában, Új-Zélandon, Japánban és Tajvanon.

 

Napi sajtótájékoztató az USA-ban Hszi nyilvános megjelenésének hiányával szemben

Az elmúlt néhány hét alatt Trump elnök és Pence elnökhelyettes minden nap tájékoztatót tartottak, beleértve a hétvégéket is, hogy naprakész információkkal szolgáljon a járványról, és tanácsot adjon a következő lépésekre. Ugyanez történik az Egyesült Királyságban, ahol a magas rangú hivatalnokok állnak rendelkezésre a kérdések megválaszolására.

 

Hszi Csin-ping kínai vezető azonban ritkán volt látható a járványválság ideje alatt, habár általában rendszeresen tesz figyelemre méltó megjelenéseket.

 

Amikor 2020. január 23-án lezárták Vuhant, Hszi beszédet mondott, kiemelve a kínai holdújévet, de nem említette a koronavírust. Részt vett egy banketten közvetkező napon az újév alkalmából, de ismét nem mondott semmit a vírusról. Január 28-án találkozott a WHO (Egészségügyi Világszervezet) igazgatójával, Tedros Adhanom Ghebreyesus-szal. Február 5-én találkozott a kambodzsai miniszterelnökkel, Hun Sennel.

 

Hszi február 10-ig nem lépett a nyilvánosság elé. Majd ezen a napon meglátogatta Peking Chaoyang kerületét, hogy megvizsgálja a helyi tisztviselők munkáját a vírus elleni harcban. A következő alkalommal Hszit március 10-én láthatták Vuhanban.

 

A tajvani tengerszoroson át: két különböző világ

Úgy ítélték meg Tajvant, hogy a legjobb választ adta a koronavírus elleni küzdelemben.

 

Április 10-ével a világon kb. 1,7 millió ember fertőződött meg a koronavírussal, a halálozások száma 100.000 fölött volt. Tajvan népessége 23,8 millió fő, kb. fele Spanyolországnak, és harmada Olaszországnak. Ott mégis csak 382 esetről és 6 halálos áldozatról számoltak be, habár csak 160 km-re van Kínától.

 

A tajvaniak évtizedek óta gyakorolták a távolságtartást a KKP-től, jóval a koronavírus kitörése előtt. Közvetlenül azután, hogy 2019. december 30-án az egészségügyi szakemberek Vuhanban keringtették a hírt a koronavírus kitöréséről, Tajvan írt a WHO-nak, több tájékoztatást kérve. Nem kapott választ a WHO-tól, és a kínai hivatalnokok nem csináltak semmit, csak megbüntették a vuhani orvosokat „pletykák terjesztéséért”.

 

December utolsó napjaiban Tajvan „eldöntötte, hogy elkezdi az egészségügyi vizsgálatot minden utasnál, akik a Vuhanból érkező járatokon repültek” – írta egy cikk a „The Nation”-ban április 3-án, amelynek a címe „A WHO figyelmen kívül hagyta Tajvant, a világ fizeti az árát.”

 

Volt egy másik történet is a tajvani tengerszoroson át. Zhang, egy szoftverprogramozó Shandong tartományban elmondta egy riporternek a The Epoch Times-nál, hogy 2016 óta használnak szoftvert, hogy megkerüljék az internetblokádot, ezért hozzáférhet a Google és YouTube alkalmazásokhoz, amelyek egyébként elérhetetlenek Kínában. Nemrégiben, miután hallotta, hogy Ren Zhiqiang milliárdost fogva tartják, mert kritizálta a KKP-t a járvány miatt, újból közzétett online egy cikket Ren-től, és felszólított másokat, hogy tegyenek valamit, hogy segítsenek a helyzetet javítani.

 

„Furcsa, hogy egyik barátom sem válaszolt semmit” – mondta Zhang a riporternek. Zhang megtudta, hogy az egyik WeChat barátja fiókját letiltották. Csalódottan egy másik üzenetet tett közzé, sürgetve az embereket, hogy váltsák le Hszi Csin-pinget és a KKP-t. Estére megállapította, hogy a fiókját véglegesen deaktiválták.

 

„A járvány még rosszabbá tette a dolgokat” – magyarázta Ren. Élelem vagy pénz nélkül segítséget kért a helyi hatóságoktól, és senki sem válaszolt a telefonhívására. „Valójában feladtam a reményemet a KKP-ben” – tette hozzá. „Lerombolták a vállalkozásomat, már megfosztottak mindentől. Számítani rájuk olyan, mint ébren álmodozni.”

 

Mivel a lezárás január 23-án kezdődött, Ren a szomszédjaira támaszkodott, hogy kérjen tőlük magának és a két gyermekének egy kis élelmet. Sok adományozásról számoltak be, de ingyen ételt csak egyszer kaptak, és a többi alkalommal magasabb árat kellett fizetnie, mint a normál ár.

 

Rennek nem volt más választása április 2-án, mint online postázni egy üzenetet, segítséget kérve. Habár előzőleg nehezen tudta elérni a tisztviselőket, most néhány órával később több rendőr jött – nem azért, hogy felajánlják a segítségüket, hanem hogy figyelmeztessék, maradjon csendben és távol a bajtól.

 

Ren elmondta, hogy a kínai kormány semmibe veszi őket. „Beperelheted ezeket a tisztviselőket” – mondta az egyik tisztviselő neki –, „de haszontalan. A párt a főnök. A hivatalnokok nem fogják beismerni akkor sem, ha hibáznak.”

 

Forrás: How Does China Compare to Democratic Countries in Its Handling of Coronavirus Crisis?