A kínai rezsim 9 évesen kormányellenesnek minősített

Hat éves voltam, amikor az anyukám elkezdte gyakorolni a Fálun Dáfát (másnéven Fálun Gongot). Orvosként praktizált, de a genetikai betegségére nem talált gyógymódot. Miután elkezdte gyakorolni a Fálun Gongot, nem volt többé szüksége gyógyszerekre. Kicsi gyerekként nem sokat értettem az általa nagyra tartott meditációs gyakorlatból, de úgy éreztem, követnem kell az Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia alapelveket.

 

 

Hogyan lettem kormányellenesnek minősítve?

Habár a Fálun Gong üldözése hivatalosan 1999. július 20-án kezdődött, de 1996 óta folynak ellene a rágalmazó támadások a kínai médiában. Miután 1999 áprilisában egy ilyen cikket publikáltak, néhány gyakorló elment fellebbezni, de megverte és letartóztatta őket a rendőrség. Miután letartóztatták őket, több mint 10.000 Fálun Gong gyakorló azonnal, 1999. április 25-én összegyűlt Pekingben, hogy a szabadon bocsátásukat kérje.

 

Mikor 3. osztályos voltam, a szüleim is elmentek Pekingbe az április 25-i fellebbezésre, és én is mentem velük. Mikor megérkeztünk Pekingbe, megállított minket a rendőrség. Egy zsákutcába toltak minket, és megkérdezték, honnan jöttünk. Később visszaszállítottak minket a városunkba, de az iskolám megtudta, hogy elmentem fellebbezni Pekingbe. Ezután egy másik gyakorlóval elküldtek minket az igazgatói irodába, és bíráltak minket a Fálun Gong gyakorlásáért. Elmondták, hogy kormányellenesek és kommunista párt-ellenesek vagyunk. Abban az időben nem értettem igazán, mi az a kormányellenes, de emlékszem: nagyon féltem.

 

Mikor elkezdték a letartóztatásokat, és bebörtönözték a Fálun Gong gyakorlókat, az anyámat hatszor tartották fogva. Nem volt velem sokat akkor. Emlékszem, egyik alkalommal, mikor fogva tartották a kórházban – nem a rendőrség, hanem a kórház félt, hogy újra el fog menni Pekingbe. Ezért fogva tartották őt a sürgősségi osztályon, míg meg nem ígérte, hogy aláír valamit, mondva, nem fog Pekingbe menni, és fel fogja adni a hitét. Nem engedték ki. Mikor visszatérek ehhez az emlékhez, úgy gondolom, ez volt az a pont, mikor elkezdtem magamban tartani a dolgokat, mert az anyám nem volt körülöttem, és az apám nagy nyomás alatt állt. A nagynénéim is elmentek Pekingbe fellebbezni, néhányukat bebörtönözték, néhányuk visszajött. A nagymamámat is egyszer elfogták. Nagyon nehéz időszak volt ez a számomra.

 

Az oktatási intézmények másként kezeltek

Az üldözés előtt sok díjat kaptam az iskolámban, mert a tanulásra összpontosítottam, és nagyon jól kijöttem a diáktársaimmal. Ezért a szüleim valóban büszkék voltak rám. Sok versenyre jártam azelőtt, de az üldözés után az iskola nem engedett versenyezni. Mikor valaki bántott, sosem mondtam meg a szüleimnek, mert az anyám nem volt mellettem, az apám pedig mindig boldogtalan volt.

 

Tényleg szerettem énekelni más diákokkal az iskola kórusában, de megváltoztatták a szövegeket arra, hogy mennyire szereted a kormányodat és mennyire rossz a Fálun Gong. Az előadásban el kellett játszani, hogy mennyire szeretjük az országunkat és nem szeretjük a Fálun Gongot. A tanárom írt egy dalt, és részt kellett vennem az előadásában. Úgy gondoltam, figyelnek engem. Azt akarták, hogy részt vegyek, így megmutathatták, hogy a diákjuk vagyok, és átalakítottak. Nem akartam részt venni az éneklésben, de abban az időben nem tudtam, mit is mondhatnék.

 

Mikor kilencedikes lettem, volt egy videó a kollégiumi szobámban a Tiananmen téri önégetési incidensről, amelyet kitaláltak. A diákok körbe adták. Úgy gondolom, egy szülő mutatta meg a videót, és adta oda a tanárnak. Így a tanár tudta, én és egy másik diák Fálun Gong gyakorlók vagyunk. Behívták a szüleimet és elmondták nekik, hogy gyűjtsék össze a dolgaimat. Nem engedték meg, hogy többé a kollégiumban maradjak.

 

Még az USA-ban is aggódtam, hogy figyelnek

Ismerek embereket, akiknek sokkal rosszabb tapasztalatai vannak, mint nekem. Például az egyik középiskolás barátomnak. Néha kimentünk és terjesztettük a Fálun Gong brosúrákat néhány közösségnek, és ezért igen jól ismerem őt. Az USA-ban kezdtem az egyetemet, és tudom, hogy neki is volt lehetősége egy csereprogramra Németországba, de az anyját letartóztatták, és nem kapott útlevelet. Megtagadták tőle. Elment a rendőrségre is, ahol nagyon megverték. Még csak esélyt sem kapott, hogy útlevele legyen, mert az anyja Fálun Gong gyakorló.

 

Mikor először mentem az USA-ba az egyetemre, visszamentem Kínába, mert a nyári szünidő alatt a kollégiumi szobámat bezárták, és nincs itt családom. Ezért bármikor, ha hazamentem, a rendőrség tudhatta, hogy otthon vagyok. Látni akartak engem. Bármikor visszamentem Kínába, az emberek elmondták nekem, hogy szeretnem kell az országomat. Úgy éreztem, még ha az USA-ban is vagyok, folyamatosan aggódnom kell, bármit teszek itt, hatással lesz a szüleimre otthon, mert van diákszövetség az egyetemeket, van WeChat, amelyet ellenőrizhetnek. Ezért mindezek a dolgok olyanok voltak, mint egy láthatatlan madzag, amely összeköt engem Kínával. Csak a családom miatt aggódtam, akik otthon voltak.

 

A változás annak érdekében, hogy Fálun Gong gyakorlóként valóban előlépjek, azután történt, hogy diplomát szereztem. Meghívtam anyámat, hogy jöjjön el a főiskolai diplomaosztó ünnepségemre, de megakadályozták, mert Fálun Gong gyakorló. A 610-es Iroda azt mondta, hogy nem hagyhatja el az országot. És mikor megszereztem a mesterképzést is, újra meghívtam, hogy jöjjön. Beszélt a kórházzal, végül kapott szabadságot is, megkapta az útlevelét, és felszállt az első repülőjáratára.

 

De mikor megpróbálta elhagyni Pekinget, észrevették, hogy az útlevelét zárolták. Mivel Fálun Gong gyakorló, elvágták az útlevelét. Így második alkalommal is megpróbált eljönni, de nem sikerült. És az elején féltem, hogy amit itt teszek, hatással lesz otthon rá. De akkor rájöttem, hogy bár egy szabad országban élek, nem tettem semmit érte, még tovább üldözték. Ezért akartam kimenni, és beszélni az emberekkel a tapasztalataimról. Sok támogatást kaptam a barátaimtól és azoktól, akikkel beszélgettem, és valóban, igazán hálás vagyok a támogatásért. Nagyra tartom a lehetőséget, hogy szabadon meditálhatok, mert tudom, sok barátom otthon ezt nem teheti meg.

 

Az embereknek Kínán kívül szükséges tudniuk az üldözésről

Az embereknek a szabad társadalmakban szükséges ismerniük, mennyire nagyon rossz a helyzet Kínában. Az embereket üldözik, a szerveiket eladják, kiveszik transzplantáció számára. Sok külföldi jön Kínába szervátültetésért, mert nagyon sokat kellene várniuk a szülőhazájukban. Eljönnek Kínába, mert a reklámok azt mondják, valóban rövid a várakozási idő. De tudniuk kell, hogy a szervek ártatlan emberekből származnak, akiket bebörtönöznek a hitük miatt. Ezért ez valóban nagyon rossz, és úgy gondolom, az embereknek tudniuk kell, mi is történik Kínában!

 

Forrás: Serena’s Story: The Chinese Regime Labeled Me ‘anti-government’ in 3rd Grade