Embertelen bánásmód és kínzás egy elküldött levél végett

Zhang Shuyong információkat merészelt kérni, egészen pontosan kérdéseket tett fel a párt irányítása alatt működő China Central Television-nek


(Kínai Központi Televíziótól (CCTV)). Nem sokkal ezután letartóztatták és 2,5 hónapig fogva tartották.


Megverték, megkínozták és megtagadták tőle a védőügyvédet.


Zhang éhségsztrájkba kezdett, hogy tiltakozzon, és kórházba került két hétre. Kényszer-etették, ami alatt hozzá volt bilincselve az ágyhoz. Mikor április 3-án, óvadék ellenében szabadon engedték, akkorra lesoványodott, a végtagjai zsibbadtak és olyan gyenge volt, hogy nem tudott egyedül járni.


2017. január 14-én a CCTV hírműsorában sugározták, hogy a hírolvasó egy állóképet mutatott a Zhou Qiang-ról szóló videóból, a Legfelsőbb Népbíróság elnökéről, aki beszédet tartott egy nemzeti konferencián. A feliraton, amelyet a képhez raktak, az állt, hogy Zhou rágalmazta a Fálun Gongot. Különböző média ügynökségek Kínában később idézték ezt a beszédet.


Mivel képtelen volt megtalálni az egész videót vagy bármilyen írásos dokumentumot Zhou beszédéről a Legfelsőbb Népbíróság hivatalos honlapján. Ezért Zhang és 18 másik Fálun Gong gyakorló Huairen megyéből írt a CCTV-nek, amelyben kérvényezték a vonatkozó információk közzétételét a beszédről, és a fontosabb személyekről, akik részt vettek a produkció felvételénél. A kérést január 18-án e-mailben elküldték a CCTV központjába, Pekingbe.


Ahelyett, hogy válasz érkezett volna az államilag működtetett televízió műsorsugárzótól, Zhang urat február 16-án az otthonában letartóztatták a rendőrök a helyi belbiztonsági osztályról.


Következik Zhang beszámolója arról, mi történt a letartóztatása és a fogva tartása alatt.


Letartóztatás

Az otthonomban tartóztattak le február 16-án, délután, és elvittek a Huairen megyei rendőrállomásra. Az öt civil ruhás ember, aki betört az otthonomba, megtagadta, hogy bármilyen igazolványt vagy bármilyen azonosítót mutasson, amikor kértem őket.


Később kiderült, hogy a megyei belbiztonsági osztályból voltak, és köztük volt Zhang Xiangdong osztályvezető, Xia Junwei és Li Hui tisztek.


Egyikük közülük mutatott nekem egy házkutatási engedélyt, de elvette előlem, mielőtt befejeztem az apró betűs nyomtatvány olvasását. Észrevettem, hogy nem volt aláírás a parancs alján. Nem adtak vagy mutattak semmilyen papírt vagy jogi dokumentumokat.


A rendőrségen újra kértem, hogy láthassam az azonosítójukat, de a kérésemet figyelmen kívül hagyták. Kérdeztem, miért tartóztattak le, de nem kaptam választ.


Csak később jöttem rá, hogy volt valami köze a letartóztatásomhoz a kérésnek, amit a CCTV-nek küldtem, mert Zhang Xie és Li többször megkérdezte, hogy írtam-e mostanában bármilyen levelet. Kínai állampolgárként jogom volt levelet írni egy médiumnak, információt kérve a programjukról, ezért a letartóztatásom a törvénytelennek minősül.


A három tiszt visszament az otthonomba, betörték a bejárati ajtót, és átkutatták a lakást. Sok személyes holmimat lefoglalták.


Az alapvető jogok megtagadása

Mikor kihallgattak, a jogaim és kötelezettségeim nem voltak tiszták számomra. Több alkalommal kellett kérnem, mielőtt átadtak egy dokumentumot. Aztán kértem, hogy értesítsék az ügyvédemet, de azt mondták, ez nem fog megtörténni. Az ügyvédhez való jogomat megtagadták.


Kértem egy telefonszámot a Közbiztonsági Hivatal Fegyelmi és Ellenőrzési Osztályához, így tehettem volna panaszt, de senki sem adta oda nekem. A jogom, hogy pereljek, így meg lett tagadva.


A dokumentumot, amely elmagyarázza a jogaimat és kötelezettségeimet, elragadták tőlem, mielőtt végig olvashattam volna. A tisztek darabokra tépték.


Az ismételt jogsértés miatt arra a következtetésre jutottam, hogy a három hivatalnoknak hiányzott a képessége vagy a végzettsége az ügyemet korrekten kezelni, ezért kértem, hogy távolítsák el magukat a vizsgálattól. Figyelmen kívül hagytak engem. Ezért kijelentettem, hogy bármi, amit a három tiszt tesz, jogellenes.


Másnap felolvasták nekem a következő nyilatkozatot: „Az alperes vallomása szerint ….” Nem tettem semmiféle vallomást, és nem adtam a rendőrnek semmilyen személyes holmimat – elkobozták őket az én vagy a családom hozzájárulása nélkül. Nem volt okom, hogy egy ilyen vallomást tegyek vagy bizonyítékot nyújtsak. A nyilatkozat teljes egészében hamis volt.


Xie tiszt megcsavarta a csuklómat, így Li készíthetett egy fényképet rólam, és levette az ujjlenyomatomat. Nagyon fájdalmas volt. Később, ugyanaznap délután elvittek a megyei börtönbe, és ott tartottak március 3-ig.


Visszaélések a megyei fogolytáborban

Március 3-án átszállítottak a megyei fogolytáborba. Megparancsolták nekem, hogy vegyem le a ruháimat, hogy megvizsgáljanak, amire én nem válaszoltam. Egy tömzsi, az ötvenes éveiben járó tiszt két fogja addig vert, amíg el nem estem, és aztán folytatták a tiprásomat. Szédültem, és ömlött a vér a számból.


A két rab leszorított a padlóra, és letépték a ruháimat. Három másik tiszt is jelen volt akkor, és nem csináltak semmit, hogy megállítsák az erőszakot.


A 6. sz. kórterembe kerültem, miután megvizsgáltak. Csak egy bögre vizet kaptam minden nap este. A ruháimat eldobták, kivéve egy hosszú ujjú alsóneműt, és egy hosszú alsónadrágot. Semmi se védett a hidegtől két napon át, mikor kaptam egy régi kabátot.


Meztelen voltam március 3-én reggel, és egy rab két vödör vízzel öntött le. Majdnem elájultam a hidegtől.


Megakadályozták, hogy találkozzak az ügyvédemmel

A családom megbízta Cheng Hai ügyvédet, hogy képviseljen. Mikor bejelentette a kérését, hogy találkozni akar velem március 7-én reggel, azt mondták neki, hogy Li Changchun igazgatója a Huairen megyei fogolytábornak nem adott neki engedélyt a találkozóra.


Cheng ügyvéd azonnal írt egy feljelentést megyei ügyészségnél, Chen felettesénél. Délután az ügyvédem azt mondta, minden találkozót töröltek a két napos terrorelhárítási megelőzési gyakorlat miatt.


Annak érdekében, hogy távol tartsanak az ügyvédemmel való találkozástól, elküldtek a Pinglu körzeti fogolytáborba Shuozhou városba, kb. 90km-rel távolabbra. Éhségsztrájkba kezdtem 9-én, hogy tiltakozzam, így a Pinglu fogolytábor megtagadta, hogy befogadjon.


Akkor elvittek a Shanyin megyeik fogolytáborba, de újra visszafordítottak, mikor a tiszt hallotta, hogy éhségsztrájkba kezdtem. Li Changchun igazgató végül felvett a Ying megyei fogolytáborba, ahol március 9-től március 20-ig voltam.


Egy másik éhségsztrájkba kezdtem március 14-től 20-ig. A Ying megyei fogolytábor hivatalnokai jelentették ezt Li Changchun igazgatónak, és elvittek a Huairen kórházba.


Kényszer-etetés a Huairen megyei kórházban

Egy őr, név szerint Liu a Huairen megyeik fogolytáborból március 20-án délután vett fel engem, és elvitt a Huairen megyei kórházba. A ruháim és a 45 jüan, amit elvettek, mikor bevittek, sosem kerültek vissza.


A megfigyelő szobában voltam az első emeleten. Hat ágy volt abban a szobában, egy sor fémszék volt az ablak alatt, és egy falra szerelt klímaberendezés a keleti falon.


A kezeimet megbilincselve és a lábaimat megláncolva, lenyomtak az ágyra és öt rendőrtiszt visszatartott, míg egy nővér kényszer-etetett egy csövön keresztül, amelyet az orromba dugtak, amely orrvérzést okozott. Mivel nem ettem és nem is ittam előtte hét napig, kihánytam mindent, amit megetettek velem.


A félelmükben, hogy az étel belejuthat a légcsövembe, abbahagyták az etetésemet a csövön keresztül, és intravénás folyadékra váltottak. Kihúztam a tűt a jobb kezemből. Egy tiszt megragadta a jobb kezemet, és a nővére belebökte a tűt a bal kezembe. Sikerült kihúznom a tűt újra, de gyorsan kicserélték.


Pár percen belül, ahogy az intravénás folyadékok a véráramomban voltak, az egész testem elkezdett görcsölni, és a vérnyomásom felment 170-re. Nagyon izzadtam és magasra szökött a lázam. Arra gondoltam, vajon meghalok-e. Mintha egy álomba lettem volna, hallottam a rendőrt, hogy azt mondja, haldoklom. Egy férfi orvos ellenőrizte a pupilláimat és oxigénmaszkot rendelt el.


A visszataszító szagú kifújt gáz a gyomromból nagyon kellemetlen volt, mivel nem ettem napok óta. Li Changchun igazgató jelen volt az egész folyamat alatt.


13 nap a Népi Felszabadító Hadsereg 322-es kórházában

Zhang Xiangdong osztályvezető, Xie Junwei és más tisztek a megyei belbiztonsági osztálytól átvitettek a Népi Felszabadítási Hadsereg 322-es kórházába Datong városba március 20-án este.


A 0513. szobában volt a helyem, az ötödik emeleten, ahol két hétig maradtam. Zhang osztályvezetőnek voltak tisztjei, akik nehéz láncokkal hozzábilincselték a lábaimat az ágyhoz. A kezeimet is külön odabilincselték a korláthoz az ágy két oldalán. Nem tudtam átfordulni. Guo Hongri orvos és Pan Lixia nővér egy csövön keresztül etetett. Mivel nem tudtam mozogni vagy megfordulni, nagyon elgémberedtem voltam és nagyon sok fájdalmam volt.



Népi Felszabadítási Hadsereg 322-es kórháza.



A kórtermem kívülről.



A kórtermem belülről.


2017. március 21. A Huairen megyei rendőrség mind az öt osztálya felváltva küldtek egy hat férfiból álló csoportot, hogy ellenőrizzen a nap 24 órájában. Li igazgató a kéz- és a lábbilincsemet kisebb méretűre cserélte, mert a csuklóm és a bokám kicsi, és nem akartak rizikót, hogy kicsúsznak belőle. A bilincsek nagyon szorosak voltak, és felsértették a csuklóimat. Ott maradt a bilincsek helye, nem múltak el hosszú ideig, még azután sem, hogy szabadon bocsátottak.


24 órán keresztül adtak intravénás folyadékokat. Mivel nem ettem semmit több mint egy hete, a vénáim nagyon szűkek voltak, és az oldat, amit beadtak, kínzó fájdalmat okozott.


2017. március 22. Még mindig hozzá voltak bilincselve a kezeim és a lábaim az ágyhoz, és nem tudtam mozogni. A fájdalom kezdett elviselhetetlenné válni.


Kihallgattam, hogy Guo orvos azt mondja a rendőrnek, hogyha nem vizelek a következő két napban, veseproblémáim lesznek. A rendőr azt mondta, hogyha nem történik meg, visszavisznek a rendőrállomásra, és adnak nekem valamilyen kábítószert. Azon az éjjelen fájt a gyomrom és nedves lett az ágy.


2017. március 23. Még mindig hozzá voltam bilincselve az ágyhoz. Guo orvos, Li Xuejun orvos és Pan nővér folytatták az intravénás folyadékok adását, amelyet felemeltek ötről hét egységre.



Pan Lixromia nővér


A karom zsibbadt és fájt. Kértem, hogy hagyják abba az intravénás kezelést, de a kérésemet figyelmen kívül hagyták. Eltávolítottam a tűt a bal karomból a fogammal, de Pan nővér gyorsan betett egy másikat a jobb karomba. Mikor kihúztam újra a fogammal, hozott négy tisztet, akik lefogtak, és beletette a tűt a jobb lábamba.


Nem helyezte be helyesen a tűt, és az oldat az izomszöveteimbe került. A jobb lábam felduzzadt, és nagyon fájt. A tisztek újra lefogtak, míg Pan nővér beletetet a bal lábamba a tűt. Nagyon szörnyű volt. Fáradt és izzadt voltam. Nem voltam biztos benne, hogy mit adtak nekem, kivéve azt, mikor a nővér megemlítette, hogy gyógyszerket, amelyek serkentik a vérnyomást.



Dr. Guo Hongri



Dr. Li Xuejun



Dr. Young


Guo Hongri és Li Xuejun orvosok kényszer-etetettek vízzel, Zhang Xiangdong osztályvezető segítségével. Li Changchun majdnem minden nap meglátogatott, remélve, hogy megadom magam. Mondta a nővérnek, hogy gyorsítsa fel az intravénás folyadékot, amely még több fájdalmat okozott.


Ürítenem egy bögrébe kellett az ágyban, és a bilincseket sosem vették le, amíg a 322-es kórházban tartózkodtam. Minden alkalommal rengeteg időt vett igénybe, hogy ürítsek, és nem volt bélmozgásom egész idő alatt, amíg ott voltam.


2017. március 28. A hivatalnokok, akik engem figyeltek, kb. délelőtt 9 órakor váltottak műszakot. Egy órával később mondták, hogy orvosi vizsgálatom lesz. Mivel 10 napja egyhuzamban nem ettem, aggódtak, hogy meghalok. Elvittek egy hordágyon, még mindig megbilincselve, és kigurítottak a kórtermemből.


Éppen egy nappal azelőtt esett a hó, és nagyon hideg volt kint. Minden, ami rajtam volt, az fehérneműm volt, és nem volt takaróm sem. Reszkettem, ahogy felmentünk és lementünk a lépcsőn, át az udvaron.


A tisztek taszigáltak, hogy menjek nagyon gyorsan, és ez nem volt egy sima menet. Hozzáadódott a fájdalom és a kényelmetlenség, hogy meg voltam bilincselve a hordágyhoz. Egy tiszt felvett mindent videóra.


Miután hosszú ideig vártam, három tesztet csináltak, beleértve egy színes ultrahangot és egy EEG-t. Egész idő alatt meg voltam bilincselve. Miután visszatértem a kórterembe, újra elkezdték az intravénás folyadék adását.


2017. március 29. Xia Zhitian, egy középiskolás osztálytársam, aki most a Huairen megyei rendőrállomás jogi részlegének főnöke, eljött, hogy meglátogasson. Megpróbált meggyőzni, hogy menjek végig a jogi folyamaton, és menjek bíróság elé. Mind a hat tisztviselő, aki ellenőrzött, jelen volt, és az egyikük felvette a beszélgetést.


Xia azt mondta: „Elmenni a bíróságra nem egy rossz üzlet. Már felfogadtál egy ügyvédet, és meg tudod magad védeni.


Azt mondtam neki: „Ez megtorlás. Minden azért van, mert írtam egy levelet. Bárki, még aki nem ismeri a törvényt, az is tudja, hogy levelet írni egy állampolgárnak alapvető joga. Nem sértettem meg semmilyen törvényt, és nem kell semmiért sem bíróság elé állnom. Ha el kell mennem a bíróságra, az a kínai jogi rendszer, a bíróság és a bírók megsértése volna. Nem ismerem el. Minden, ami van, az életem, és bárkit, aki magára meri venni az ügyet, szívesen látott.”


Látva, hogy nem fogom megváltoztatni a véleményem, elment anélkül, hogy bármit mondott volna. Azon a napon 24 órán át kaptam az intravénás folyadékot.


2017. március 30. Guo orvos gyomorszondát akart behelyezni, mert nem ettem nagyon hosszú ideje, és gyomor-bélrendszeri problémáktól tartott. Mikor azt mondtam, „nem”, hozott hat tisztet, hogy fogjanak le Pan nővérrel, aki állt a csővel a kezében, készen az orromon keresztüli behelyezésre.


Teljes erőmmel ellenálltam, és olyan erőszakosan ráztam a fejem, hogy nem tudták berakni a csövet. Félve, hogy a cső végül a légcsövembe megy, feladták. Guo később kényszer-etetett vízzel, és az intravénás folyadék is egyfolytában jött. A karjaim és lábaim feldagadtak és nagyon fájtak.


2017. március 31. Xia Zhitian és egy másik középiskolás barátom eljöttek meglátogatni, és megpróbáltak rábeszélni, hogy egyek valamit. Azt mondtam: „Hoztam egy döntést, és nem fogom megváltoztatni. Amíg fogva tartanak, nem fogok se enni se inni.” Látva, hogy nagyon sokat fogytam, nagyon együtt érzőek voltak. Azon a napon egész nap intravénás folyadékot adtak.


2017. április 1. Kihallgattam Li Xuejun orvos telefonbeszélgetését, amelyet Li Changchun fogolytábor igazgatóval folytatott. Azt mondta neki, hogy még mindig ugyanaz a helyzet. Úgy gondolom, hallottam, hogy azt mondja, nem tudnak semmit tenni.


Az intravénás folyadék folytatódott. Mindenem izzadt és rendkívül kényelmetlenül éreztem magam. Gyanítottam, az a céljuk, hogy még több fájdalmat okozzanak.


Nagy fájdalmaim voltak, mikor a fiatal orvos felugrott és szarkasztikusan azt mondta: „Nézzétek meg. Olyan bátor!” Ekkorra az orvosok már mindent megpróbáltak, amit tudtak, de nem adtam meg magam.


2017. április 2. Xia Zhitian osztálytársam, Li Changchun igazgató, Zhang Xiangdong osztályvezető és Xie Junwei tiszt a megyei belbiztonsági részlegtől eljöttek éjjel, és azt mondták nekem, hogy óvadék ellenében szabadlábra helyeznek.


Egy fél tucat tiszt figyelt, megpróbálva felültetni, de még csak megmozdulni sem tudtam. Gyenge voltam, mert három hete nem ettem semmit, és a végtagjaim zsibbadtak voltak az ágyhoz való bilincseléstől, ami két hétig tartott. Nem volt március 20-a óta bélmozgásom, és nagyon közel voltam, hogy gyomor-bélrendszeri elégtelenségem legyen. Benyomtak a rendőrautóba egy tolószékben, és elvittek az autóba.


Egy tiszt felvette, ahogy visszaszállítanak Huairen megyébe. A gyomrom és a beleim nagyon fájtak, és az egész testem sovány és zsibbadt volt. Este 10 óra felé érkeztünk a megyei rendőrállomásra. Addigra a feleségem befejezett minden papírmunkát, és szabadon engedtek április 3-án, hajnali 1 órakor.


Vallatás a megyei ügyész által

Cao ügyész, a Huairen megyei ügyészségről kétszer hallgatott ki, míg fogoly voltam. Az első alkalommal a Ying megyei fogolytáborban voltam. Panaszt nyújtottam be Cao-nál Zhang Xiangdong részlegvezetővel, Xie Junwei hivatalnokkal és Li Hui-val kapcsolatban, aki a megyei belbiztonsági részlegnél van, a megfelelő eljárás megsértése miatt. Kértem, hogy Cao gyakorolja hatalmát, és zárja ki a három tisztviselőt az ügyem további vizsgálatából.


A második alkalommal, mikor Cao-val találkoztam a kórházi kezelésem alatt a 322-es kórházban voltam. Megtagadtam az együttműködést vagy a választ bármilyen kérdésére, és ragaszkodtam hozzá, hogy oldja meg az első találkozásunkon felmerült problémákat. Kértem, hogy tudassa a három hivatalnokkal a megyei belbiztonsági részlegből, hogy nem fognak sokáig részt venni az ügyemben. Cao nem válaszolt.


Azt mondtam neki: „Mivel nem tartották tiszteletben a kérésemet, nem kellene folytatnunk.” Cao feljegyezte, amit mondtam, és megkérdeztem, ha szeretném kérni, ő is kizárható lenne-e az ügyemből. Azonnal benyújtottam a kérést, és távozott.


Forrás: Shanxi Man Tortured for Requesting Information from CCTV

* * *

Örömmel vesszük, ha kinyomtatják és terjesztik az összes cikket és azok tartalmát, mely a Clearharmony oldalon jelent meg, de kérjük, jelöljék meg a forrást.