Az ígéret

Diákkoromban az volt a kedvenc mottóm, hogy az embernek be kell tartania az ígéreteit. Még egy jó hétköznapi embernek is ezt a követelményt kellene felállítania magával szemben. Így, mint Dáfá tanítvány, aki 19 éve műveli magát, gyakran emlékeztetem magam erre.


Amikor ezen a kérdésen gondolkodtam, egyszer volt egy álmom, amiben a néhai szüleim jöttek hozzám. Mindketten Dáfá gyakorlók voltak. De nem sokkal azután, hogy elkezdték a művelést, elkezdődött az üldözés. Zaklatták, letartóztatták és fogva tartották őket több alkalommal. A családom megtört, és ők pedig mindketten eltávoztak.


Abban az álomban apám egészséges volt, mint amikor először elkezdte a gyakorlást. Egy könyvet tartva közeledett hozzám, és azt mondta: “E könyv szerint kell művelned magad. Ha eléred a beteljesülést, értem kellene jönnöd, hogy fel vegyél.” A Zhuán Fálun egy zsebkönyv méretű példányát tartotta.


Megígértem neki: „Szorgalmasan fogom művelni magam, és kérlek várj rám, hogy felvegyelek.” Élénken emlékszem a jelenetre. Egy főutcán voltam. Miután megtettem az ígéretet, apám boldogan távozott.


Amikor csak erre az álomra gondoltam, emlékeztettem magam arra, hogy tettem egy ilyen ígéretet. Emlékeztettem magam arra, hogy mi a feladatom az emberi társadalomban, és milyen esküt tettem mielőtt ide jöttem. Emlékeztettem magam arra, hogy szorgalmasan kell művelődnöm, és el kell érnem a beteljesedést. Ezzel meg tudom tartani az ígéretemet, be tudom fejezni a feladatomat, és be tudom váltani az eskümet.


Csináljuk jól a három dolgot, mentsük meg az érző lényeket, és a Mesterrel térjünk vissza az eredetünkhöz.


Forrás: A Promise

* * *

Örömmel vesszük, ha kinyomtatják és terjesztik az összes cikket és azok tartalmát, mely a Clearharmony oldalon jelent meg, de kérjük, jelöljék meg a forrást.