Kínai karakter: Shèng (聖), azaz bölcs

A kínai karaktere a „szent” vagy „bölcs” szónak három írásjelet tartalmaz, amelyek együtt ábrázolnak egy kiváló beszéd és hallgatási képességgel rendelkező személyt (Epoch Times)

A 聖 (shèng) kínai írásjel egy bölcsre, szentre utal, illetve a szent, szentséges vagy tiszteletreméltó minőségre.


A 聖 (shèng) egy grafikus szimbólum (asszociatív) összetétele, amely három másik írásjel kombinációjából alakult ki.


A 壬 (rén) az alsó részen utal egy tudósra vagy katonára (士, shì/shi), aki terhet hordoz egy rúdon (丿, piě). 口 (koǔ/kou) a jobb felső részen a száj írásjele, és az 耳 (ěr) bal oldalon felül a fülé. Együtt egy kiváló beszélő és hallgató készséggel rendelkező személyt ábrázolnak.


Példák kifejezésekre, ahol használják a 聖 (shèng)-et: a 神聖 (shén shèng), isteni, szent vagy szentséges; 聖蹟 (shèng jī), egy csoda; 聖潔 (shèng jié), szent vagy tiszta és 聖誕 (shèng dàn) vagy 聖誕節 (shèng dàn jié) karácsony, ahol 誕 (dàn) születést jelent, és a 節 (dàn jié) fesztivált.


A 至聖先師 (zhì shèng xiān shī) címben van a Kiváló Bölcs (至聖, zhì shèng), és a Legelső Tanár (先師, xiān shī), utalva Konfuciusra (Kr. e. 551-479).


Van három tisztelt művészeti bölcs Kínában: Kalligráfia Bölcs (書聖, shū shèng) Wang Xizhi (王羲之) (303–361) a Keleti Jin-dinasztia idejéből (317–420), Festő Bölcs (畫聖, huà shèng) Wu Daozi (吳道子) (kb. 686–760) a Tang-dinasztia idejéből (618–907), és Költő Bölcs (詩聖, shī shèng) Du Fu (杜甫) (712–770) a Tang-dinasztia idejéből.


Lu Yu (陸羽) (733–804) is a Tang- dinasztia idejéből ismert, mint Tea Bölcs (茶聖, chá shèng), és Zhang Zhongjinget (張仲景) (kb. 150–219) a Keleti Han-dinasztia idejéből (25–220) úgy tisztelték, mint a Kínai Orvoslás Bölcsét (醫聖, yī shèng).


A 書 (shū) könyvekre vagy kalligráfiára utal, a 畫 (huà) festészetre, a 詩 (shī) költészetre, a 茶 (chá) teára és a 醫 (yī) gyógyszerre.


A 神聖工巧 (shén shèng gōng qiǎo) kifejezés jelzi a négy diagnosztikai módszert, amelyeket a hagyományos kínai orvoslásnál alkalmaztak.


A 神 (shén) kifejezi a nézést (望, wàng), általános megfigyelést végezni a beteg kinézetén; 聖 (shèng) utal a hallgatásra és szaglásra (聞, wén); 工 (gong) utal a kérdezésre vagy érdeklődésre (問, wèn); és 巧 (qiǎo) utal a pulzus vizsgálatára (切, qiè; or 切脈, qiè mài).


A 靈丹聖藥 (líng dān shèng yào) szó szerinti fordításban „hatásos tabletta (靈丹, líng dān) szentséges gyógyszer (聖藥, shèng yào).”


A kifejezés utal egy csodálatos gyógyszerre, amely segíthet a súlyosan beteg embernek felgyógyulni, sőt még a halál torkából is visszahozhat az életbe. A kifejezés képletesen leír egy csodaszert minden nehézségre és betegségre.


A 人非聖賢, 孰能無過 (rén fēi shèng xián, shú néng wú guò) állítja, hogy az emberi lények (人, rén) nem (非, fēi) szentek (聖賢, shèng xián), és ezért senki sincs hibák vagy tévedések (過, guò) nélkül (無, wú).


A mondás leírja az alapelvet, hogyha valaki hibát követ el vagy hiányossága van, de képes önmaga kijavítani, ez jelenti a legnagyobb jóságot és jóindulatot.


Forrás: Chinese Character for Saint, Sage: Shèng (聖)