A folyamatos magunkba nézés megoldja a konfliktust

2010-ben volt egy konfliktusom az akkor nyolcvan éves gyakorlótársammal. A konfliktus a hölgy házában esett meg, amikor az igaz tények tisztázásához készíttünk anyagokat. Kidobtam néhány holmiját, amiről úgy gondoltam, hogy nem kellene megtartani, és átrendeztem dolgokat a tudta nélkül. Jó néhány alkalommal nem találta meg, amit keresett.


Éretlen voltam még és sokszor megbántottam a gyakorlókat.


Később anyagokat készítésének céljából visszatértem a házába. Reméltem, hogy meg tudom oldani a konfliktust kettőnk között. Ezúttal biztosítottam, hogy nem nyúlok a holmijához; egyszerű dolgokkal hozakodtam elő, amivel segíteni tudná a projektet és még főztem is neki. De nem számított mit csináltam, továbbra is neheztelt rám.


Magamba néztem és visszaemlékeztem, hogy egy alkalommal, mikor nála voltam elromlott a nyomtató. Úgy döntöttem elviszem szervizbe. A gyakorló el akart jönni, én pedig azt mondtam neki, “Miért jönnél? Intézem a nyomtatót, és így közben rád is vigyáznom kell. Nem tudsz jönni.”


Önző voltam és megbántottam a szavaimmal. Nem vettem figyelembe, hogy segíteni próbált, és részt venni az igaz tények tisztázásának projektjében.


Szívből sajnálva mondtam: “Tévedtem. Sajnálom, hogy megbántottalak. Megváltozom.” De a viszony továbbra is feszült maradt közöttünk. Folytattam a magamban keresést.


Egy nap, egy másik gyakorló mesélte, hogy a vendégül látó gyakorló panaszkodott, amiért elrontottam a számítógépét.”


Egy kicsit feldühített, hogy ezt hallottam. Az igaz tények tisztázásához való anyagok készítéséhez használtam a számítógépét. Miért panaszkodik rám?


Aztán visszaidéztem a Mester Fá-ját,

“Művelőként
Egyvalaki mindig a saját hibái után nézzen
Ez az út, hogy a leghatékonyabban megszabaduljon a ragaszkodásoktól
Nincs lehetőség, hogy kihagyja a megpróbáltatásokat, kicsiket vagy nagyokat
[Egy konfliktus során, ha emlékezhetsz:]
„Neki igaza van,
És én tévedek,”
Mi vitatkozni való van?”
(“Kinek van igaza, ki téved”,Hong Yin III)

Ahogy elszavaltam a Mester Fá-ját, megértettem, hogy míg a cél, amiért a számítógépét használtam, nem volt önző, de méltányolnom kellet volna, hogy ő a gép tulajdonosa és bármilyen változtatás előtt egyeztetnem kellett volna vele.


Azt mondtam az idős gyakorlónak:”Hibáztam, hogy olyan nemtörődöm módon cselekedtem. Megbántottalak. Nem képzeltem magam a helyedbe. Meg fogok változni és mostantól figyelmesebb leszek.”


A kapcsolatunk javult. Mégis úgy látszott, továbbra is problémája van velem. Folytattam a belső vizsgálatot.


Egyszer, azt mondta egy másik gyakorlónak, hogy nem engedtem őt kimenni, és anyagokat osztogatni. Tényleg vonakodtam, hogy kiengedjem őt, mert az ő háza volt az anyagok előállításának fő színhelye, és aggódtam a hely biztonságáért.


Azonfelül, úgy éreztem, hogy az életkorából adódóan csak rövid távolságokat tudna lefedni minden nap, és az érző lények száma, akikkel összetalálkozik korlátozott lenne.


Hirtelen ráébredtem, hogy az előállítás helyszínét ürügyként használtam a félelemhez való ragaszkodásom leplezéséhez. Attól féltem, hogy bajba kerül, vagy letartóztatják, és veszélyt hoz rám.


Megértettem, ez annak az eredménye volt, hogy nem bíztam teljes mértékben a Mesterben és a Fában.


A Mester az mondta:

“ha ennek a dolognak abszolút semmi köze hozzád, és egy ragaszkodásod sincs, ami eltávolítható ezzel, ez csak egészen ritkán fog felbukkanni nálad. Nincs ilyen szíved, nincs konfliktus okozva. Én kell viseljem a felelősséget a művelésedért.”
(“Fá-magyarázat az Európai Fá Konferencián”)


Bocsánatot kértem a gyakorlótól, elmagyaráztam: “Attól féltem, hogy bajt hozol rám. Tévedtem. Az emberek megmentése felelőssége és kötelessége minden Dáfá tanítványnak.”


A gyakorló mosolygott. A konfliktusunk végül megoldódott.


Forrás: Further Looking Within Resolves a Conflict