Kötetlen beszélgetés kínai munkatábort megjárt asszonnyal és a fiával

Közel egy évvel ezelőtt a Magyar Clearharmony tudósítói egy gyorséttermi ebéd során véletlenszerű beszélgetésbe bocsájtkoztak egy kínai férfival, és egy idős asszonnyal, akiről hamar kiderült, hogy a férfi édesanyja. A kötetlen beszélgetés főbb pontjait rögzítették, hogy első kézből származó információkkal szolgáljanak a magyar olvasóknak.


Azonban a két tudósítót (habár évek óta aktívan kampányolnak az üldözés ellen - szerk.) annyira mélyen érintette az idős asszony és a fia szív szorító tapasztalata, hogy hónapokig készültek az anyag feldolgozására.


Már a bevezetőben elszeretnénk mondani, hogy a harmincas évei derekán járó férfi látta csontsoványra fogyni az édesanyát, évekre elszakították szeretett feleségétől, és elvesztette az édesapját az üldözés során. A beszélgetés alatt többször megremeg a hangja, jól látszik, hogy keresi a szavakat, könnyeivel küszködik. Mindeközben az édesanyja valami nagyon mélyről jövő erővel, derűlátással meséli el kínkeserves történetüket. Nem mereng a múlton. Nem adja át magát a fájdalomnak.  Megy előre nap, mint nap, az őszinteség, jószívűség, tolerancia elveket követve. Minden egyes nap járja a New York-i kínai negyed utcáit, hogy felhívja a figyelmet a kommunista rezsim kegyetlen természetére, és kiléptesse a kínai embereket a Kínai Kommunista Pártból és a hozzákapcsolódó szervezetekből.

Kínai munkatábort megjárt Guizhen Yang és fia, Raymond Zhang.


Röviden elmondaná a Magyar Clearharmony olvasóinak, hogy mi történt a családjával?

(Nehezen szólal meg, édesanyja kedvesen szól hozzá kínaiul: “Fálun Dáfá Hao”, majd elkezd beszélni).  A feleségemet munkatáborbaa zárták közel három évre. Sokat szenvedett. Az édesanyámat hat évre ítélték. Egészségügyi problémái miatt egyáltalán nem zárhatták volna börtönbe.

Tennem kellett valamit. Próbáltam felvenni a kapcsolatot a hivatalos szervekkel, elmondtam mi történik. Ekkor már Kanadában éltem. Beszéltem a városom parlamenti képviselőjével. Felhívtam a figyelmüket a helyzetre,  és a segítségüket kértem.

Nagyjából egy évvel később kiengedték az édesanyámat az egészségügyi állapotára hivatkozva. Számos humanitárius segítséget kapott, és végül sikerült kimenekülnie Kínából. Jelenleg New York-ban él és tevékenykedik.


Hány évig voltak a családtagjai börtönben?

A feleségem nagyjából három évet töltött munkatáborban. Az édesanyám több mint két évet töltött fogolytáborban.


Hogyan képzeljünk el ott egy napot?

Minden nap keményen kellett dolgozniuk. Nem kaptak fizetést. Nem engedték őket aludni egészen hajnaliig. Egy cégnek kellett dolgozniuk. Néha függönyöket csináltak, máskor műanyagvirágokat, exportnak. Alkalmanként gyerekjátékokat.


Látogatásra van lehetőség? Találkozhattak?

Egy pár családtagunk meg akarta látogatni az édesanyámat, de nem tették lehetővé. (Édesanya átvette a szót kínaiul, a fia fordít.) Nem hagytak minket telefonálni sem, egyáltalán. Amikor az édesapám meghalt még azt sem hagyták, hogy eljöjjön a temetésre.


Milyen fizikai és lelki állapotban volt az édesanyja, amikor kiengedték?

Amikor édesanyámat kiengedték, alig ismertem rá. Mielőtt fogvatartó táborba került, kb negyven évesnek látszott, mikor kiengedték jó húsz évvel idősebbnek.


Valójában hány éves volt?

Hatvanegy éves volt.


Tehát amikor bezárták, akkor jóval fiatalabbnak tűnt a koránál, de amikor kiengedték nagyjából úgy nézett ki mint amennyi volt valójában?

Amikor bezárták negyven évesnek látszott. De valójában már akkor is a hatvanas évei felé közelített. Két évet volt a táborban, ránézésre húsz évet öregedett. Nagyon megviselte. Amikor kiengedték a testsúlya nem érte el a harminc kilogrammot.

Kényszerítették, hogy tegyen írásos nyilatkozatot a Fálun Dáfá gyakorlásának felhagyásáról. A család 7-8000 kínai jüant fizetett, hogy kiengedjék, de hiába. Édesanyám a börtönben is folyamatosan beszélt a Fálun Dáfá szépségéről, arról, hogy mennyire jó, és nincs miért üldözni. Végül a fogvatartó központért felelős orvost megérintették a szavai, és ő segített, hogy kiengedjék. Megállapította, hogy rossz a szeme, és kiengedték. Elmondta az orvosnak, hogy ha segít a Fálun Gong gyakorlóknak kijutni a táborból, akkor ezzel jót cselekszik.. Korábban baj volt édesanyám szemével, Pekingben operálták meg, és erre hivatkoztak, hogy kiújult a problémája. Miután kikerült a táborból, a gyakorlatok segítségével újra visszakapta a szemei egészségét.

A fogvatartó központi orvosa elolvasta a Zhuán Fálun-t. Később jó pár kérdést tett fel az a gyakorlásról.

Az orvos különlegesnek találta a könyvet. Valamint megértette, hogy a Fálun Dáfá egy önművelési út, amely ősi tradíciókon alapszik.

Az orvos tényleg jószívű ember volt. Végül ő maga és az egész családja, beleértve a gyerekeit is mind kiléptek a pártból. A doktornő férje volt a fogvatartó központ vezetője. Mindegyikőjük kilépett a pártból.

A fogvatartó központ emberei megkérdezték az anyukámat, miért nem csak otthon gyakorolunk, minek jövünk ki az utcára. Anyám azt felelte, hogy pontosan ezért, van szükségem kijönni az utcára, hogy megtudhassátok az igazságot, különben honnan tudnátok meg? És minden ember abban a cellában, ahol az édesanyámat tartották, kilépett a kommunista pártból. „Ha nem jönnék ki, azt érezném önző vagyok. Mert én már profitáltam a gyakorlásból, és ezt szeretném megosztani veletek.” Többen megértették indíttatását és kiléptek a KKP-ból.


Feljelentést tettek Csiáng Cömin ellen, miután kiszabadultak?

Igen, az édesanyám beadta a keresetet 2015 októberében. Az édesapám ügyész volt. Az édesanyám zenész. Nagyon jó életük volt az üldözés előtt, de az üldözés óta teljesen a feje tetejére állt.


Mióta élnek a tengerentúlon?

2003-ban vándoroltam ki Kanadába. A feleségem 2008-ban tudott kimenekülni Kínából és újra együtt lehettünk. Az édesanyámat 2008-ban sikerült az USA-ba menekíteni, az ENSZ segítségével. 2009-ben New York-ba költözött, jelenleg is ott él.


Azt mondta az édesanyját gyakorlatilag kimentették. Hogy kell elképzelni egy ilyen folyamatot?

Kanadában van egy csoport, akik kifejezetten azzal foglalkoznak, hogy kanadai állampolgárok Kínában élő rokonait igyekeznek kimenekíteni. Csatlakoztam hozzájuk. Együtt dolgoztunk minden egyes ügyön. Általában beszéltünk a parlamenti képviselőinkkel. Abban az időben egy nagyon segítőkész politikus töltötte be ezt a pozíciót. Mindent megtettek, amit tudtak. Leveleket írtak a kínai kormány különböző szerveinek, ezzel nyomást helyeztek rájuk. A kínai tisztviselők nem akarják, hogy megnevezzék őket, hogy bélyeg kerüljön a nevükre. Általában ha névszerint hivatalos úton felkeresi őket a nemzetközi közösség, akkor megijednek. Amikor az igazság kiderül a társadalomban, akkor félni kezdenek és nyomást éreznek.


Mit üzennének a magyar embereknek?

Jelenleg az az érzésem, ha az igazság napvilágot lát bárhol, az nagy erővel bír. Mint a második világháborúban. Sok ember mondta azt abban az időben, hogy nem tudták mi történik a zsidókkal. Azt mondták, ha tudtak volna róla, tettek volna valamit ellene. Azt érzem, hogy az embereknek nincs meg ez a lehetősége, hogy megtudják az igazat, hogy megtudják mi történik Kínában. Olyan ez, mint ha egy bűnöző az utca kellős közepén meg akarna megölni, mindenki egyértelműen rászólna, hogy ne tegye! És akkor valószínűleg meghiúsulna. Úgy gondolom az igazság egy nagyon erőteljes dolog. De ha mindenki csöndben maradna, akkor a szörnyűségek folytatódnak. Talán ma valaki más ellen, lehet holnap ellened. Tennünk kell egymásért.