Zhang Sanfeng, a tajcsi megalapítója

A tajcsi a 12. században indult világhódító útjára, amely napjaink egyik legnépszerűbb gyakorlata. Bár sokan ismerik közvetve vagy közvetlenül, de kevesen hallották Zhang Sanfengnek,a tajcsi alapítójának a történetét.


Zhang egy legendás taoista szerzetes, akinek az élete felöleli a Song-, Yuan- és Ming-dinasztiát. A Ming-dinasztia feljegyzése: Zhang Sanfeng életrajzában az áll, hogy az észak-kínai Yizhou városból származott, Liaodong, vagyis a mai Dongbei tartományból. Az eredeti neve Quanyi, de becenevén a Sanfeng névenl vált ismertté.


Zhang kimagasló alak volt a hét láb (kb. 2 méter) magasságával, szigorú testtartásával, és a lándzsahegy keménységű szakállával. Slamposnak tartották, mert egész évben az időjárástól függetlenül csak egy taoista palástot viselt.


A híresztelések szerint vándor volt, aki bejárta Kínát. A legenda szerint háromszázötven mérföldet (kb. 561 km) tett meg egy nap alatt.


Amellett, hogy a népszerű tajcsi gyakorlat megalapítója, Zhang megalapította a Tao iskola Wudang irányzatát is. Ahogy elérte a Taot, a bölcsessége révén a Ming-dinasztia császárai között igen közkedvelt lett, és a költészeten keresztül kulcsszerepet játszott a taoizmus népszerűsítésében.


Eredetileg Zhang a tajcsi a test-és a lélek művelésére szánta. De ahogy telt az idő, egyre inkább a fizikai előnyei miatt gyakorolták, és fokozatosan vált testmozgássá.

A taoista templom, ahol Zhang Sanfeng élt és művelte magát
Zhang Sanfeng portréja


A Wudang-hegy

Nagyon rutinos taoista szerzetesként Zhang igen híressé vált a Ming-dinasztia idejében. A két évszázad hosszán át fennálló dinasztia uralkodása alatt majdnem minden császár küldött követeket hozzá, hogy tanácsaival segítse a kormányzást. Három császár is „igaz embernek” kiáltotta ki, a Tao iskola megvilágosult emberének.


Azonban Zhang egyik helyről a másik helyre utazott, és nehéz volt megtalálni egészen addig, míg végül le nem telepedett a Wudang-hegyen.


Miután meglátogatott minden csúcsot és szurdokot a Wudang-hegyen, kijelentette: „Ez a hegy nagyon híres lesz.”


Mikor Yongle császár, a Ming-dinasztia első uralkodójának a fia került a trónra, elhatározta, hogy megtalálja Zhangot. Néhány eredménytelen kísérlet után a császár saját kezűleg írt levelet, amelyet Hu Guang agglegénynek adott, hogy keresse meg és adja át Zhangnak.


Miután Zhang megkapta ezt a levelet, versben válaszolt. Zhang pontosan tudta, miért keresi a császár – Kína uralkodójaként a császárnak megvolt mindene, amit akart. Tehát akkor mit akarhatott Zhangtól? A hosszú élet titkát.


A versben Zhang felfedte Yongle császárnak a hosszú élet titkát: a császárnak rendett kellett tennie az elméjében, és lemondani a világi vágyakról. Yongle császár örömmel követte a tanácsot.


Ennek fejében a császár megparancsolta nyolc palota, két taoista templom, harminchat zárda és hetvenkettő sziklatemplom építését a Wudang-hegyen. Királyi pecséttel vértezte fel, ezzel királyi heggyé tette.


Ahogy Zhang megjósolta, a Wudang-hegy nagyon népszerű lett, és a taoizmus felvirágzott Kínában.


A taoizmus népszerűsítése

Zhang sok írása, beleértve a „Da Dao Lun”, „Xuan Ji Zhi Jiang” és „Xuan Yao Piao” című műveket, később mind népszerűek lettek a taoisták körében.


A legjelentősebb munkája azonban a „Wu Gen Shu” volt, a huszonnégy verset tartalmazó gyűjteménye, amelyet a művelésre való inspirációként szánt. Ezekben a versekben Zhang a boldogságot a való világ gyökértelen fájához hasonlította, amelyik nem tudja magát hosszú ideig fenntartani. Azt mondta Zhang, annak érdekében, hogy megmeneküljenek ebből a kellemetlen helyzetből, az embereknek magukat kell művelniük.


A taoizmus ezt megelőző irodalma nagyon rejtélyes és homályos a jelentésében és a szövegében, és nem olvasták széles körben. A versek fülbemászó ritmusán és egyszerű formáján keresztül Zhang a taoizmust közérthetővé tette.


Az írása a taoizmust egy megközelíthetetlen hitből egy mindennapi gyakorlattá tette, amelyet a császárok és a köznép egyaránt követett.


Tajcsi – az elme és a test elveszett művelési útja

A nyugodt és pihentető mozdulatok, valamint a merevség és a rugalmasság közötti az egyensúly megtalálása mellett Zhang tajcsije a belső művelést hangsúlyozza. Önvédelemért és hosszú élet eléréséért is gyakorolták.


Az utóbbi évtizedekben a tajcsi a világ minden részén érdeklődőkre talált. Minden évben sok nemzetközi verseny, bajnokság és nagyszabású előadást szentelnek tajcsinak. Megjelent számos mozifilmben és tévéműsorban.


De a gyakorlat messze eltért Zhang eredeti tanításaitól – egy fizikai gyakorlat lett, amely többé nem túl hatékony sem az önvédelemére, sem a hosszú életre.


Tényleges művelésként a tajcsi nemcsak mozdulatokból áll; az elme és az erkölcsi jellem fejlesztése előrébb való. A taoizmus hisz a szándék nélküli tiszta elmében. Az elme művelése nélkül a tajcsi gyakorlatok egyedül nem alkalmasak arra, hogy jobbá tegyék a testet.


Néhány jól ismert tajcsi mester még csak meg sem próbál találkozni a művelés ezen alapkövetelményével, és az elméjük eltérült a világi vágyaktól. Ezért nem számít, hogy mennyire szorgalmas a gyakorlása, sosem fogja a tajcsit igazán hatásosnak találni.


Az évek alatt néhány ember létrehozott különböző tajcsi stílusokat, és megpróbálták népszerűvé tenni a megváltoztatott mozgást. De a tajcsi önmagában nagyon bonyolult, és nem lehet könnyen megváltoztatni. A tajcsi aprólékossága okozta az általános hatékonyság romlását.


A valódi Tai Chi, amelyet Zhang tanított, már régen elveszett. Szégyen és csalódás azoknak, akik igazán művelni akarják magukat.


Szerencsére van ma egy nagyszerű művelési gyakorlat, amely az egyszerű mozdulatairól és hatékonyságáról ismert – a Fálun Dáfá. Előnyei révén széles körben elterjedt, és több mint 100 millió ember gyakorolja világszerte.


Ez nem Zhang Sanfeng eredeti tanítása, de a gyakorlatban az egészséges elme és test szelleme tovább él – egy út, amellyel Zhang feltehetően egyetértene.


Angol változat: Founder of Tai Chi: Zhang Sanfeng