Zhao Yun, egy hűséges és bátor katonai tábornok feddhetetlenséggel

Zhao Yun egy jól ismert katonai tábornok volt a Shu Han királyságban, a Három Királyság korszakában. Dicsérték, mint a hűség, az igazságosság, a jóindulat, a bölcsesség és a bátorság példaképét. Kiváló harcművészete nem volt egyedülálló a kínai történelemben, de a feddhetetlensége és igazságossága, amelyek összhangban voltak a hagyományos konfuciánus tanításokkal, egy páratlan tábornokká tették.

ZhaoYun, egy hűséges és bátor katonai tábornok feddhetetlenséggel (Illusztrálta: Blue Hsiao)

A késő Keleti Han dinasztia ideje alatt a hadurak állandó csatákat vívtak egymás ellen, és az emberek nehéz helyzetben éltek. Mikor Zhao Yun fiatal volt, keresett egy jóindulatú és arra érdemes mestert, hogy követhesse őt, és találkozott Liu Bei-jel, aki megtanította neki az erényt és a nagylelkűséget. Attól kezdve eldöntötte, hogy Liu Bei-t szolgálja a Han dinasztia feltámasztásáért.


Zhan Yun kitüntett személye volt a Changban csatának Cao Cao erői ellen. Cao Cao egy több ezer katonából álló sereget küldött, hogy leverjék Liu Bei kétezres csapatát, és Liu Bei a menekülés mellett döntött. Mivel nem tudta elviselni, hogy cserben hagyja azokat a civileket, akik önként követték őt, a csapatai nagyon lassan mozogtak, és hamarosan elkapták őket Cao csapatai a Changban nevű helyen. Liu Bei feleségei és csecsemő fia, Liu Shan szétszóródtak, és hátramaradtak a káoszban.


Mikor Zhao Yun-t egyedül látták északnak, Cao Cao csapatai felé menni, gyanússá vált, és jelentették Liu Bei-nek. Azonban Liu Bei nem mozdult, és szilárdan hitte, hogy Zhao Yun sosem fogja őt elárulni. Ahogy várható volt, Zhao Yun elment, hogy megmentse Liu Bei csecsemőkorú fiát, Liu Shan-t és Liu Bei feleségeit. Ő egyedül hétszer rontott ki és be az ellenség táborába, meggyilkolva több mint ötven ellenséges parancsnokot a saját kezével. Kimerülten, de sikeresen visszatért Liu Bei fiával. Látva, hogy Zhao Yun oda-vissza járkál a hatalmas ellenségénél, Cao Cao-t annyira lenyűgözte a hűsége és a bátorsága, hogy megtiltotta az íjászoknak, hogy beavatkozzanak. Zhao Yun bátorságának ezen története széles körben ismert, mint a „csecsemőmentés mestere Changbanban”.


Egy másik alkalommal Wei erői rajtaütöttek Shu-Han erőin, és nem tudtak visszatérni a táborba időre. Zhao Yun egyedül elment Wei táborába, és megmentette annak a csapatnak a parancsnokát. Aztán visszanézett, és talált egy másik Shu-Han tábornokot, aki megsérült, és körül volt véve Wei csapatával. Újra berohant Wei csatamezőjébe, és megmentette a sebesült tábornokot is. Addigra Wei hatalmas serege követte Zhao Yun-t végig, és közeledtek az alaptáborához, amikor Zhao bement a táborba. A tábort őrző tábornokok azt gondolták, hogy a legjobb minden kaput szorosan bezárni Wei csapatai előtt, amely jelentős túlerőben volt Shu-Han seregével szemben. Azonban Zhao Yun elrendelte, hogy minden zászlót vegyenek le és rejtsék el, minden dob hallgasson el, és a kapuk maradjanak teljesen nyitva. A tábornok kiállt a tábor elé egyes egyedül, várva Wei seregét, hogy jöjjön. Wei serege csapdát gyanított, és félt Zhao Yun bátorságától, ezért sietve visszavonult. Aztán Zhao Yun megparancsolta a dobosainak, hogy verjék a dobjukat olyan hangosan, ahogy csak tudják, míg az íjászok lenyilazták az ellenséget. Wei serege nagy veszteséget szenvedett.


Shu tartomány elfoglalása után Liu Bei meg akarta jutalmazni a harcosait a katonai teljesítményük szerint. A javaslat az volt, hogy a birtokokat és ültetvényeket a főváros körül a tábornokoknak adja, hogy betelepüljenek. Zhao Yun vitatkozott ezzel, hogy sokkal megfelelőbb lenne, ha a helyiek térnének vissza a földekre, akik éveken át szenvedtek a csaták miatt. Liu Bei megfogadta a tanácsot. Így Liu Bei-t meleg üdvözlettel fogadta Shu népe, és a helyi gazdaság is helyreállt.


Zhao Yun egy bölcs volt, aki jó példát mutatott a saját tetteivel. Mindig az állam, a hadsereg és az emberek érdekeit tartotta maga előtt. A kínai történelemben nagyra értékelték az alázata, pártatlansága és az önzetlensége miatt.