FDIK New York: A kínai rezsim megtévesztette New York város médiáját?

NEW YORK – Chen Guangbiao hatásos nyitányával egyből a főcímre tört: miszerint megvásárolja a New York Times-t. A kínai újrahasznosító mágnás, aki egy sajtókonferenciát tartott New York városban, adományokat ajánlott fel egy édesanyának és a lányának, akik állítólag megégtek, miközben 2001-ben csatlakoztak egy önégetési esethez a Tiananmen téren, ahol a résztvevők a kormány állítása szerint Fálun Gong gyakorlók voltak.


Ez a tájékoztató csapdának tűnt az elejétől fogva, de sajnos a legtöbb média-képviselő bele is sétált.


A sajtótájékoztatón bemutatták az említett két nőt, akik elismételték a Kínai Kommunista Párt (KKP) propagandáját a Fálun Gong befeketítésére. Mégis, a résztvevő riporterek kérdései Chen azon állítására összpontosítottak, hogy megpróbálja megvásárolni a New York Times-t, és gyakorlatilag nem fordítottak figyelmet a sajtókonferencia tartalmára. Chen nyitánya a New York Times-nál sikerrel megtöltötte a termet riporterekkel.


Az elmúlt 24 órában számos nagy médium tett közzé cikkeket erről a sajtótájékoztatóról. Sokan közülük ismételték a pekingi forrásokat, miszerint a Fálun Gong-gyakorlók a felelősek a 2001. évi Tiananmen téri önégetési esetért. Néhány cikk még a pekingi központi propaganda koholmányát is megjelentette: a Fálun Gong egy veszélyes vagy peremen lévő csoport, ezzel okot nyújtva a 14 éve tartó elnyomásra és visszaélésre, amivel a csoport szembenéz Kínában. Valójában a Fálun Gong egy békés meditációs gyakorlat a Buddhista iskola tanításaiból, és a hagyományos kínai kultúra szerves része (háttérinformáció) – ez mind tény, amit a kínai rezsim maga is elismert és támogatott 1999-ig, mikor néhány felső vezető megkezdte a Fálun Gong rágalmazási és megsemmisítő kampányát.


A megtartott sajtótájékoztató körülményei komoly kérdéseket vetettek fel a nyugati újságírók és szerkesztők körében. Főként: Elegendő ilyen kijelentéseket tenni mindenféle jelentős vizsgálat és bizonyíték nélkül? Egy nyilatkozat, amelyet ilyen körítéssel hoznak nyilvánosságra (különösen azokban az esetekben, ahol a résztvevő egyéneknek egyértelműen az a szándéka, hogy felhasználják a nyugati sajtót, hogy nyilvánosságra hozzák egy idegen, kommunista rezsim koholmányait), olyan valótlanságokat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik ártatlan emberek meggyilkolását?


Az állítólagos önégetési eset, mely a sajtókonferencia középpontjában állt, nem csupán olyan valami, melyben a Fálun Gong „tagadja” a részvételét, mint ahogy sok más médiajelentés állította, hanem azt teljes mértékben le is leplezte; bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy a hivatalos történet jelentős részét teljesen meghamisították. Tény, hogy sokkal több bizonyíték van arra, hogy az esetet a kínai hatóságok rendezték meg, mint arra, hogy ténylegesen Fálun Gong-gyakorlók vettek részt benne. (http://www.falsefire.com/


Tragikus következményekhez vezetett, hogy a kínai hatóságok által megfogalmazott propaganda a 2001. évi önégetési eset körül annyira erős volt. Röviddel azután, hogy a televíziós programok és az újságcikkek Kínában, 2001-ben elkezdték hamisan vádolni a Fálun Gong gyakorlókat az önégetés miatt, az erőszak szisztematikus használata, és a Fálun Gong gyakorlók törvénytelen bebörtönzése Kínában fokozódott, a kínzások és bántalmazások száma, amit az őrizetben lévők ellen követtek el szerte az országban, rohamosan megnövekedett, rengeteg ember vesztette életét. Egy 2001-es, Washington Post -ban megjelent cikk, kiterjeszti az erőszak rendszeres alkalmazását, hogy „kiirtsák” a Fálun Gongot. (a cikket ezen a linken olvashatják: Washington Post: Torture Is Breaking Falun Gong)


Ha Chen igazán érintett volt az áldozatok segítésénél Kínában, miért nem segített a tibeti önégetési áldozatoknál, akik felgyújtották magukat, hogy tiltakozzanak a visszaélések és a korrupció ellen Tibetben? Miért nem fizeti az orvosi költségeit a Fálun Gong gyakorlóknak, akik mozgássérültek maradtak a borzalmas kínzásoktól a rendőrségi őrizet alatt? 


Talán a legfontosabb, hogy miért nem kaptak válaszokat ezekre a kérdésekre az újságírók, és miért nem vizsgálták meg ezt alaposabban a keletkezett cikkekben? A sajtótájékoztatón nagyrészt csak azokat a kérdéseket válaszolták meg a legtöbb médiától, melyek Chen New York Times-os nyitányával kapcsolatosak voltak (még akkor is, mikor a legtájékozottabb „Kína-híreket” nézők a nyitányt egyértelmű reklámfogásnak tekintik). Miért? 


A teljesség kedvéért: még mindig nagyszerű tudósítás folyik Kínáról, és az ilyen újságírás valóban nemes törekvés és egy felbecsülhetetlen értékű szolgáltatás a nyilvánosság számára. Chen sajtótájékoztatójának visszhangja azonban nem ilyen.


Megértjük, hogy nagy a tét a médiaszervezeteknél…. a költségvetések zsugorodnak, a személyzet korlátozott, és a szakma is egyre bonyolultabbá válik, különösen mikor a kommunista rezsim ügynökeivel van dolguk – egy olyan rezsim ügynökeivel, amely a hatalmát a média ellenőrzése révén szélesíti ki és tartja fenn. Mégis, nem engedhetjük, hogy a Kínai Kommunista Párt ilyen alantas módon felhasználja a nyugati médiát. Megnyugtató, ha nem segítjük a zsarnokságot.


Forrás: http://faluninfo.net/article/1311/Did-the-Chinese-Regime-Take-New-York-City-Media-for-a-Ride-/?cid=84